Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-02-05 / 3. szám

1959 február 5. fii«. nn\r:0 _ CLEAN FUN 5-IK OLDAL * — Nézd, anyjuk, itt lógnak a csizmák, hát ide be is térhe­tünk. Aztán meg ne mondd ám, hogy a gyerek 11, a leány meg 9, hanem, hanem egy számmal fiatalabbnak mondd őket, akkor aztán olcsóbbak lesznek a csizmák! — Majd ahogyan kell! — Megvannak? — Már mondtam, egyszer, hogy alusznak! — Hát aztán megsünogasd ám, nehogy valaki elmellékel­je, mert akkor aztán meg lesz ám a vásár! — Ejnye, hát a balta mire való, talán pikulának? Nyisd ki az ajtót, azután egy szám­mal lejjebb beszélj és két szám­mal nagyobbat végy, majd bele nőnek az unokák. Keveset Ígérj, de sokat beszélj, hogy itt ne maradjon a hízók ára, mert kell ám belőle a répamasinára! Félnapi alkudozás után ki­fizették a csizmák árát. Mivel jó vásárt csináltak, Szemesné elment kesztyűket, fazekat vá­sárolni, Szemes pedig beballa­gott a “Sas”-ba egy kis borivás­­ra. No meg, ha már városon van, csak nem eszik darástész­­tát, hanem parancsolt egy jó tányér pecsenyét. Alig, hogy letelepedett, kiemelte a hízók árát és olvasni kezdte negyed­szer is. Akkor kapta le a pénzt az asztalról, amikor belépett egy vöröshaju, mert eszébe ju­tott, hogy az anyjuk sokszor emlegetett egy vöröshaj ut. Amikor a anyjuk megérke­zett, már javában folyt a vita a szomszéddal, hogy melyik unokának erősebb a csizmája. — Nem vettem se kesztyűt, se fazekat. Nekem sem volt, mégis megvénültem. A hízók árát csak nem adom oda egy pár rongy kesztyűért. — Miért nem mondtál két számmal fiatalabbat? — Mondtam én ördögöt is, de semmit sem használt. Jó lesz ám apjuk, ha készülünk, mert a gőzös nem vár ám, tu­dod te úgyis. Mikor jöttünk is négy órát vártunk rá, aztán a végén mégis majdnem lekés­tünk! — Igazad van, anyjuk, jobb, ha előbb kimegyünk. Hej korcs-GONDOLüON az óhaza BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! máros ur, hát számolja össze és azután fizetünk! Szemes büszkén nyúlt a szi­véhez, hogy a hízók árát ki­emelje s nagy pénzzel fizessen. Nagy volt azonban a meglepő­dése, a mikor a hízók helyén nem talált mást csak egyre jobban fokozódó szívdobogást. Jó, hogy Szemesné nem tett be­vásárlást, mert máskülönben nem került volna pénz sem a korcsmára, sem a vasúti bille­­tára. Hiába keresték az asztal alatt, pénz bizony nem lett, mert az elillant. Sirva-riva bandukoltak ki az állomásra és ültek be a kocsi harmadik osz­tályába. Szemesné az ajtó mel­lé ült, ott sirdogált. Szemes pedig az unokák csizmáit rán­­cigálta. Keservesen telt el a vasúton az idő, mig Kertesre értek. Mi­kor lakásukban voltak Szemes bácsi odacsapta az unokák csizmáit az ágyoldalra. Az any­juk sirt, Szemes pedig nyögött nagyokat, hogy elúszott a hí­zók ára. Most érkezett haza - Szemes menyecskelánya, aki látván szülei szomorúságát, nem kér­dezett semmit, hanem torka­­szakadtából — anélkül, hogy tudta volna miért — ő is sírni kezdett. Amig hulló könnyeit törülte, szemeivel a kesztyű­ket és a fazekat kereste. A csiz­mákról pedig már is megálla­pította, hogy azok kicsinyek, de azért nem szólt, csak sirt rendületlenül. Tudta, hogy so­káig nem tart, mert édesanyja már törülgette könnyeit. Ez­után pedig jön a nyilatkozat és megtudja, hogy van-e kötött kesztyű és hogy hol maradt a rézpántos tejesfazék! — Láttam én, hogy a vörös­­hajú igen nézegette apád olda­lát. Senkinél sincs a pénz, mint a vörösnél. Csak tudná az em­ber az adressét, mindjárt meg­lenne minden! — A pénzt nem vitte el más — vágta ki Szemes — mint az a nagy okkulás, aki ott volt a cipők között, mert akkorákat sunyitott rám, hogy majdnem* elejtettem ezt az éles baltát! — Apjuk, megvan? Akarom mondani, a pénz sehol sincs, mint a korcsmában, ahol ma­gyarul disputáltál azzal a né­mettel, mert mikor én oda­mentem, már tapogatta a szive környékét, ezt pedig tőled ta­nulta el. Most már megszólalt Szemes menyecske-lánya is. — Vesse le édesapám a köd­meny j ét, hiszen három óra múlva úgyis ki kell állani a vártára! — Igazad van, leányom. Amikor Szemes a ködmenyt vetette, érkeztek meg a roko­nok, hogy a családi szomorú­ságban ők is részt vegyenek. Szemes bosszúsan csapta a lá­dára kabátját. A csengésre, amelyet a dobáskor hallottak, mindenki feltekintett és jófor­mán egyszerre kiáltotta min­denki, hogy ez nem lehet más, mint guba . . . guba . .. ! Szemes menyecskelánya hosszú for'gatás után kiemelte a ködmeny zeg-zugos béléséből a hízók árát, amely akkor ke­rült oda, amikor a vöröshaju pénzolvasáskor benyitott az ivóba. Szemes zavarában sül­lyesztette a pénzt zseb helyett egy lyukon keresztül a köd­meny bélésébe és amikor a szi­ve alatt nem találta, úgy meg­ijedt, hogy csődöt mondott az ő öreg feje. Nagy lett az öröm Szemesék­nél, hogy megkerült a zacskó és bent van a pénz is. Másnap! már mindenki arról beszélt a! faluban, hogy hogyan utazott J Szemesékkel a két hizó ára. Ha valaki vigyázni akar a pénzére, tegye csak a ködmenye belse­jébe, ott biztosan nem keresi senki. Még a gazdája sem. Házassági évforduló Szemes bácsi már régen meg­tért az igazak országába, de még most is közszájon forog a neve, meg a hízók ára. Amikor vásáron kifizetik az állatok árát, azzal figyelmeztetik a gazdák egymást, hogy vigyázz ám a vételárra, nehogy köd­menybe kerüljön, mint a ker­­tesi kisbirónak az ádventi hí­zók ára. A HELYETTES Két falusi embernek, mint tanúnak hitet kellett volna tenni, — de a törvényszék előtt csak az egyik jelent meg és eskütételnél mindkét kezét föltartotta. — Mit akar kend mind a két kezével? — kérdi a biró. — Tekintetes uram! — mond­ja a kérdett — pajtásom nem jöhetett el, hát megkért, hogy helyette is tegyem le az esküt. A Mindenható áldása van id. War'ga Sándor és neje, szü­letett Szász Erzsébet és család­ja életén, mert 1958. december 26-án, pénteken megülhették; boldog házasságuk 50-ik évfor­dulóját. Id. Wargáék 1908. december 26-án esküdtek egymásnak örök hűséget a Homesteadi Re­formátus templomban s házas­ságukat egy leánnyal, 4 fiúval áldotta meg az Isten. Van 12 unokájuk, 4 dédunokájuk. 15 év előtt egy 26 éves fiukat Ma­gához vette az Élet és Halál Urának kifürkészhetetlen aka­rata. Id. Warga Sándor és neje Tarpa községben, Bereg megyé­ben születtek. Onnan vándorol­tak az Egyesült Államokba. Id. Warga Sándor a duquesnei gyárban dolgozott hosszú éve­ken át s úgy munkaadói, mint munkatársai szerették és tisz­telték jó munkájáért és előzé­keny magatartásáért. Már régen nyugdíjban van­nak, de szeretik és olvassák a magyar lapokat s a Kis Dongó­nak is régi, nagyon régi hűsé­ges előfizetői. Az évforduló alkalmával őszintén kívánjuk, hogy még sok-sok évfordulót élhessenek meg erőben, egészségben s érez­ve azt a boldogságot, ami a szü­lők és gyermekeik, hozzátarto­zóik egymásiránti szeretetéből fakad. . A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST­VÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magán­ügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltetlen ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) . BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OK­MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) ftrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.

Next

/
Thumbnails
Contents