Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-01-20 / 2. szám

1959 január 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás.) A legénynek épen Gyurka bácsi lett a tőszomszédja, s amint illet, először is azt ki­­nálta botfái, aki a kinálást vál­tig köszöngette ugyan, de volt is ám miért, mert az itcét egy hajtóka után majdnem mindig félüresen adogatta vissza. — Sebaj bátyám! — mondo­gatta ilyenkor a legény — Mó­zes gazda, hadd jöjjön az üveg! — s egyet-egyet az öreghez fordult, mintegy biztatólag mondván: hadd fogyjon az a bor, annyi mint a tenger! — Tenger? — szóla vissza Gyurka bácsi — édes öcsém! nagy viz ám az a tenger! — Nagy-e? — mondá meg­­hökkenve amaz. — De mekkora? — lón ismét a válasz — se hossza, se széle, de feneke sincsen! — toldá még hozzája, s aki még a szé­­lén-hosszán el nem szörnyül­­ködött, annak elég volt azon bajlódni, hogy feneke nincsen. De ha a tengernek nem volt is feneke, annál nagyobb volt a MÓzses üvegének és hogy a beszédnek vége ne szakadjon, Gyurka bácsi torkát egy kis szóbeszédért öntözgetni kellett, mint a kerti földet a palánta­szálért. — Aztán csupa viz volna hát az a szörnyűséges tenger? — kérdezé a legény. — Ahol viz, ott egy cseppig viz — volt a magyarázat — hanem a kellő közepén olyan egy város van, hogy keresztül­­átul tizenkét mérföldnyi! — Talán valami nagy szirtes helyen épült az a város? — kér­­dezkedettt egy más, — Nincsen ott egy talpalat­nyi föld is, sem egy morzsányi kő, mégis ott áll ám a város a tengernek kellő közepében. — Vájjon hogyan építhet­ték mégis? — szólt most egy harmadik. — Csak úgy, — mondá nagy könnyedén a vén Gyurka bá­csi, — mikor befagyott a ten­ger, addig hordták a jégre a szalmát, meg a fagyra addig öntözgettek újra vizet, hogy a . jég úgy megvastagodott im- I már, hogy akármi nagy házat is könnyen elbírhatott. gint ugyanaz, hisz az imént azt is mondá kelmed, hogy Itá- j liában oly szörnyű meleg van télen-nyáron, hogy szinte még szalonnát is pörkölt a nap me­legénél, hogyan hogy ott mégis befagy a tenger? — Azt gondolod öcsém, — szólt a megtartatott — azt gondolod, hogy ez mind most történt, mig én neked ezt igy elbeszéltem! Nojsz tudsz te a világ járásához . . . hisz akkor még a hetvenhetedik öregapád sem élt, mikor ez megtörtént, pedig mi miattunk akkoriban fagyhatott eleget. Mert ne hidd ám azt öcsém, hogy azelőtt ilyen volt a világ; száz esztendő múlva mi miattunk újra me­gint fagyhat. — Biz igaz ám! — bizony­­kolták a többiek, és az öreg Gyurka nagyot ivott egy uj töl­tetből, és szinte jól is esett ne­ki, hogy a szent igazság hívő­ket is talál Gyurka bácsi majd megrán­dult a nagy igazságban, de mi­vel hogy kikerekitette már a szörnyű feneket, ráadásul egyet-kettőt a legjava igazság­ból elmondott még nekik. Az atyafiak is megizlelték a kérdezősködést, s minthogy ez a jó nép vallásos, az ur Istent a dolog elejénél megemlíteni: nem azt kérdezték hát, hogy olyan nagy városban mekkora lehet a vendégfogadó, hanem, hogy 'fönn kezdjék, tüstént azt kérdezték: — Nagy-e ott a torony? Amennyit a magas égből ha­marjában egy toronynak elve­hetett, nem került semmibe, azt hát oda mérte, de minthogy a Babilon tornyának világ­szerte megszélyedt a hir'e, ak­ként egyengette ő kelme a dol­got, hogy ugyan nagyobbra nem mondta, de amit lehetett, nem sokkal jött alább. Hanem mikor az öreg ha­ranghoz ért, csinált hamarjá­ban oda egy akkorát, hogy a négy szál kötelének a kenderét körülbelül tizenkét határnak földje termet te meg. Ez aztán jó helyen volt mondva, mert a szántó-vető ember a maga eszével a por­ción kívül nagynak csak a tor­nyot és a nagy harangot szok­ta megbámulni, s minthogy a saját szavának ritkán akad egy-egy hallgatója, mikor az­tán megkapaszkodhatik a ha­rangkötélben, mely után a réz­harang kiadja a hangját, szin­te gyönyörködik egyet, hogy egyszer már ő is csinál olyan formazaj gást, melyet boldog­boldogtalan meghall, vagy akarja, vagy nem. S mig a hallgatóság azon töprenkedett, vájjon hány em­berkéz húzhatná meg azt a nagy harangot, addig Gyurka bácsi már a szentegyházba ment le, el mondá, hogy annak a belseje is akkora, hogy a pap a mestert, vagy tán igazabban, VÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MAS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legoicsóbh aján dék minden magyar részére. — Teringettét! — mondá valamennyi, mig aztán vala­melyiknek-az jutott eszébe: — Gyurka bácsi, hol is van hát az a tenger? — Lám mondtam, hogy Itá­liában van! — Ejnye, ejnye — szólt me-AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­tításán \ mert a szavak mellett I '1 van tüntetve azok kiejtése is. » I. része: Az angol nyelvtan, n. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, « n j- ft tiszta olvasható Hetükkel nyomott könyv ára___ Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan hevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE O. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 a mester a papot olyan mesz­­szeségről meg sem is láthatja, hanem mikor a pap miséz, ott áll az oltárnál két lóhátos hu­szár, s mikor a pap azt mond­ja: “Dominus vobiscum,” hát­ra nyargal az egyik, s odaint, hogy no most kezdje rá a mester az “etkumspiritutuát”. Talán nem is kéne azt meg­említenem, hogy egyszerre eleg­is volt ennyi megcsodálni való, amit kiki tett is, amennyit a fejét ide-oda csóválgatta azon kívül, amennyit a nyolc kraj­­cáros bortól amúgy is megten­ne. És az elmondott szót újra el-elmondták, s mint a vásár­ban az alkudott portékát, hogy úgy mondjam, ötvenszer is ösz­­szetapogatták, s aki mit még újra bámulhatott, ha többet nem is szólt is, annyit mégis mondott, hogy: de már ezt nem is álmodtam meg! Jó portéka az a kimondott szó, a meghallgatónak pénzé­be nem kerül, s ha jól esik fü­lének, azt ez a mi nyájunk úgy sem kérdi, vájjon hát’ igaz-e? elég, hogy az, aki elbeszéli, azt mondja, hogy ott volt, s mind­ezen dolgokat szinről-szinre látta a maga szemével. (Folytatjuk.)-----------------------■ AZ OK — Hát mégis csak feleségül mégy Zsigához? — Igen. Égre-földre esküdö­­zött, hogy főbe lövi magát, ha nem megyek hozzá feleségül. S mivel olyan rossz céllövő, én féltem, hogy félre megy a go­lyó s még valakiben kárt tesz . . . hát inkább igent mondtam. Dr. Gáldonyi Miklós I ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0065 Éjjeli telefon: Lürain 7-7998 HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, írja oda a zónaszámot is.

Next

/
Thumbnails
Contents