Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-01-05 / 1. szám
2-IK OLDAL ma nnvrrt PTTA.’ 1958 január 5. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD (Folytatás.) E pillanatban tanulóideje letelt és holnaptól fogva az igazgatósági osztályba lép be, ahol közelebbről fogja tanulmányozni az általános ügyeket. Itt is gyorsan fog végig haladni minden fokozaton s figyelmébe ajánlom, hogy egész lelkiismeretességével és eszességével lásson a munkához. Oda jutottam ugyanis, hogy titkárra van szükségem s önnek egy hónap múlva képesnek kell lennie arra, hogy e hivatalt betölthesse. Dániel olyan távol volt attól, hogy ilyen eredményt várjon, hogy egy pillanatig valami káprázat zsákmányának hitte magát. — Igaz! . . . ami fizetését az uj hivatalban illeti, folytatá Jean ur, — mától fogva háromezer frankra van fölemelve. Keßöbb majd véglegesen elintézzük a dolgot. IX. A sors fordulatai mindig váratlanok s az, mely Dánielt most érte, eleinte egészen elkábitotta. De mégis csak hozzá szokott: nem remélt szerencsét olyan könnyű elviselni! Az izgalmak és kételyek után, melyek ostromolták, azt kérdezte magától, hogy nem fog-e fölébredni e nagyon is szép álomból; de csakhamar érdeklődésre gerjedve uj foglalkozása iránt, az igazgatósági iroda magaslatáról, ahonnan az egész óriási gépezet fenntartó és mozgató ereje kiindult, annyira megértette ama próbaidő hasznos voltát, melyen át kellett esnie, hogy az egyes kerekeket működésben lássa, hogy most szinte áldotta keserves napjait. Most már bizonyos lévén jövője felől, első öröme abban telt, hogy közölte anyjával a nagy eseményt. Minden vágyok betelt, várta, sürgette, hogy jöjjön el. Két nappal utóbb anyja jelentette is neki, hogy legközelebb útra kél. Nagy öröme közepeit azonban egy nehéz gond is bántotta szivét, ha arra a helyzetre gondolt, amelyben ő és anyja Blaisotékkal szemben lesznek. Szólt is erről keresztapjának. Miért emiatt aggódnod? ... viszonzá a parancsnok. — Régen megmondtam én már nekik mindent! — Hogyan! Merlinnné aszszony tudja? ... — Tudja, mint Jean-Jaques és Cabagnou is, hogy te és anyád megérdemlik becsülésöket.. . Légy róla meggyőződve, hogy ehhez elég volt az én kezeskedésem ... Az egyetlen dolog, aminek közlésére nem érzem magam feljogosítottnak: atyád neve, mert ez olyan titok, ami csakis téged illet. Dániel e szavak által megkönnyebbülve, most legalább nyugodt volt egy kinos és kényes helyzet felől, amelytől előbb rettegett. A következő vasárnap, amint a kastélyba érkezett, Merlinné és Blaisot kisasszony maguk voltak a szalonban. Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt es sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhirü magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készitheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő cimen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — — üdv a titkár urnák! — szólt az úrasszony. Madeleine, ki az ablak mellett ült s leveleit olvasgatta, csatlakozott a köszöntéshez. — Nekem is üdvözölnöm kell önt, Fierchamp' ur, tévé hozzá a maga nyájas és komoly hangján. Az érdeklődés e tanujelével szemben Dánielen olyan édes meghatottság vett erőt, hogy alig bírt felelni. — Ni, szólt a nagymama — milyen szótlan maradt, mintha a holdból pottyant volna le! — óh, asszonyom, viszonzá Dániel, — boldogságom olyan nagy, hogy nem találok szavakat hálám kifejezésére. — Nohát ne is keressen. A ’szó csak olyan, mint a szél! ... De ez még nem minden, tévé hozzá az úrasszony, pápaszeme fölött nézve reá; — most arról ^an szó, hogy az édesanyjával foglalkozzunk. Béraudtól azt hallottam, hogy már a héten itt lesz. Hol fogja elhelyezni? Az érdeklődésnek ez az anynyira nyilt és nemeslelkü tanúsítása Dánielt, ki most már tudta, hogy Merlinné mindenről értesülve van, olyan mélyen meghatotta, hogy ismét csak nagy erőfeszítéssel felelhetett. — Épen azért jöttem, asszonyom, dadogá, — hogy e fontos kérdésre nézve tanácsát kikérjem . . . — Hát hiszen ... a kastély elég nagy-ahhoz, hogy pár napig benne lakhassák. De mivel ön most valaki lesz nálunk és a Jean-Jacques közelébe kell önt telepítenünk, akár mindjárt is elvégezzük a dolgot . . . Majd kész lakással fogja meglepni az édesanyját. — Én Istenem, asszonyom, milyen jó ön! — mondá Dániel megindultam — Jó, jó, tudjuk! Aranyos asszony vagyok; de ne zavarodjunk bele a dolgunkba. Hát, ott van a folyóparti pavilion, mely a Landon elődjéé volt . . . Ebédig ráérünk megnézni, hogy rendben van-e . . . Fogd a napernyődet Madeleine. S azzal, további szót be sem várva, a nagymama letette a kötését s fürge lépéssel indult el. Dániel és Madaleine utána mentek. A gesztenyefasoron végighaladva, csakhamar a folyóhoz értek, s öt perccel utóbb egy igen csinos olaszmodoru ház előtt álltak, mely kert közepén épült. — Hé, Martine! — kiáltott Merlinné, egyenesen bemenve a kapun. Vidám képű, testes szolgáló jött elő azonnal. Először is a földszintet nézték meg, mely egy szalonból, egy dolgozó-szobából és egy ebédlőből állott; az egész egyszínű persa kretonnal volt bevonva, mely igen kellemes benyomást tett. Az egyszerű Ízlésű, de kényelmes bútorzat az egésznek megfelelő volt. Az emeleten a szobák szintén igen jól voltak berendezve. Ezután ismét lejöttek a földszintre. — Én Istenem, asszonyom, milyen jó ön! — mondá Dániel megindultam — Hát ez az, — mondá Merlinné, a szalon közepén leülve s magát legyezgetve. — Úgy látom, hogy jó állapotban van minden. Kárpitosra, festőre nincs szükség . . . Tetszik? Dániel el volt ragadtatva. — Hisz ez valóságos paradicsom lesz anyámnak! — kiáltott föl. — Nohát, ha olyan szépnek találja a házat, foglalja el mindjárt holnap . . . Tyhü! folytatá felugorva — az ebédre szóló csengőt hallom . . . Fussunk, mert különben baj lesz nekünk Cabagnougtól! — Csak első csengetés, montíá Madeleine. Másnap Dániel beköltözött uj lakásába. Merlinné úgy rendezte el a dolgot, hogy Martine a házban maradt cselédnek. Három nappal később távirat jelentette Dánielnek, hogy anyja a legközelebbi vonattal megérkezik. Négy órakor Dániel a vasútnál volt a parancsnok kis kocsijával. Tiz perccel utóbb berobogott a vonat s egy ablakban Dániel egy fejet, mosolygó arcot pillantott meg. Odarohant s kinyitotta a kocsi ajtaját. — Te vagy! te vagy! — kiáltott föl, össze-vissza csókolva anyját. — Én és szabad vagyok! egészen egymáséi! Gervais, ki tudta, hogy Dániel az anyja elibe jött, elbámult, mikor emezt meglátta. Christine de Fierchamp magas termetű, előkelő, higgadt modorú, még mindig igen szép nő volt s valósággal fia testvérnénjének látszott, annyira hasonlítottak egymáshoz s bár túl volt már a negyvenkettőn, alig hitte volna valaki harmincöt évesnek. Csak bizonyos szelíd komolyság, mely sajátságos ellentétben volt fiatalos, csengő hangjával, árulta el az anyai tekintélyt, melyet Dániel figyelmessége olyan tetszetős tisztelettel emelt még, hogy csaknem udvarlásnak lehetett volna tartani. öt perc alatt a podgyász a kocsin volt s elindultak, egymásra nézegetve, nevetve, sirva, kérdésekkel halmozva el egymást egyszerre s szivökbe zárva mindazt, amit Gervais jelenlétében el nem mondhattak. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési Intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezó 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17. Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555
