Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-09-05 / 17. szám
1958 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL (Folytatás) Egy óra múlva megjelenik a kastélyban a tanitóm. — Hol találom a tekintetes urat? — kérdi. Hivatott. Leállítja a hosszuszáru pipát a tornácablakba. Köhint. Bemegy. Negyedóra mulvá visszatér. Fölveszi az ablakból a pipát. Rágyújt, hozzám jön. — Kelemen fiam, — mondja. Gyere velem. Vele-mentem. Nála is kellett hálnom. Másnap elvitt a városba. Pozsonyba. Úri ruhát vett, és cipőt, kalapot. A boltban öltöztettek fel. Aztán elvitt egy lakatoshoz. Hosszan tárgyalt velők. Onnan elmentünk a gimnáziumba. Beíratott. Nekem olyan már mindez, mintha álomképeknek hosszú sora volna. Karácsony felé örvendezve számitgatják a társaim, hogy hány nap járunk még az ünnepi vakációig. Valamennyi haza gondolt. És én is haza gondoltam, haza. Mi volt nekem akkor a haza? A falu? Nem. Az Ilona asszony szobája? Nem. A kastély? Nem. És mégis szorongó mellel tűnődtem: mehetek-e én is haza? Nekem Márta volt a haza. De az utolsó tanuló-óra is elmúlt, a társaim örvendezve robogtak ki az iskola-ajtón, csak én magam kullogtam szomorún. Otthon lakatosék is kérdeztek: — Te nem mégy haza? — Nem tudom, — feleltem. S vártam, hogy valaki jön értem. De nem jött értem senki. Az ünnep előtt való napon mégis kaptam egy postán jött ládikát. Bámulva olvastam, hogy Ilona asszony küldi. S remegve bontottam föl. Diós-mákos kalács volt benne, meg birsalmasajt, meg levél. A levélből először is egy ezüst husz-rajcáros pottyant ki. Azt persze gyorsan zsebre tettem. Aztán olvastam a vastag tollal irt ákum-bákumot. Édes Kelemen fijam nem Gyühetsz a Kalácsho hát a Kalács megy tehozzád és Márta sokat Siratott mikor elmentél de most mán Gubernáttya van Csolkollak Ilona nénéd. Százszor elolvastam. Mindig csodálkozva azt a szót, hogy édes Kelemen fiam és mindig elnehezülő mellel azt a szót, hogy Márta sokat siratott. A küldeményt megettem. A húsz krajcárt is elcukroztam, de azért szomorú maradt az én karácsonom. Újra meg újra elővettem a levelet és már csak a közepét olvastam: Márta sokat siratott. És mintha a bútorok, falak is azt suttogták volna: Márta sokat siratott. Gondolkoztam. Haza kéne menni, haza. Merre van a falum? nem tudom. De a vasút mellette megyen el és kelet felé vinne a vonat. Ha megvolna a húsz krajcárom . . . Éshát igaz, hogy Ilona asszony megverne, de talán nem igen, mert kalácsot is küldött, — és aztán a végén még egy hetet is játszhatnánk Mártával. Gondolat, gondolatba: Nini, hiszen kérhetek én pénzt a lakatoséktól. A mester mondta, hogy amire pénz kell, tőlök kérjek és Írjam fel én is, aztán három hónaponkint küldj em el neki. Kinéztem az ablakon: sürü hópelyhezés. Meg se látják, hogy az állomás felé mentem. S nem tanakodtam tovább. Kértem negyven krajcárt könyvre. Többet nem mertem kérni. S kiosontam az állomásra. — Kérek negyven krajcárért jegyet. — Hova akarsz menni, gyerek? — Haza. — De hova? Ez a kérdés nem tetszett. Megmondjam-e? Hátha ő is be van avatva a száműzetésembe, és nem ad, ha megmondom. Eltoltak onnan. És én töprenkedve ácsorogtam az utazók között. Nem volt bátorságom, hogy ' újra kérjek jegyet. Aztán meg arra gondoltam, hogy elmegyek a vasúti sínek mentén, gyalog. , És eljöttem. Jöttem a hóban, később a ködben. A fülem fázott, a kezem fázott, a lábam fázott, egész testemben fáztam már, de azért csak jöttem. Egyik-másik bakter rámkiáltott. Akkor letértem egy darab útra a sínről, s gázoltam az árok térdig érő havát. Cipő volt rajtam, hát a lábam szára átnedvesedett. De én azért csak jöttem. Olykor vonat ért utói, vagy jött szembe velem. Olyankor is letértem. Aztán rám-sötétedett az est, de azért csak jöttem. Jöttem étien, szomjan, csontomig fázlódva. Jöttem. Az ut végtelennek látszott és a lábam mintha ólommá változott volna. S mintha már nem is a lábam hordozna, hanem nekem kellene vonszolnom a lábamat. De azért csak jöttem az éjben, a csendben, a havas végtelenségben. Már száz esztendeje jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna, mint az ut... Már akkor sírtam is olykor. Rossz útra tévedtem én, bizonyosan rossz útra. Már régen haza kellett volna jutnom, ha jó utón járnék. Aztán éreztem, hogy egyre lassabban vánszorgok. De azért csak jöttem. Tántorogtam. De azért csak jöttem. A térdem rogyadozott. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-22Í5S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 Egyszercsak a föld is mintha jobbra balra vonszolódna alattam ... Lerogytam. Eldőltem. Csak annyit hallottam még, hogy egy kutyácska dühösen csahol. A fejemnél csahol... Nem bánom már és, ha megesz is! Aztán valaki kiált és a kutya elhallgat. Lépések ropognak a hóban. Lámpa világit a szemembe. A bakter volt. Mennyi ideig feküdtem nála? nem tudom. Pálinkát itatott velem. Vallatott: ki vagyok? hova megyek? Már akkor nem voltam meszsze, ■ talán tizenöt-husz kilométernyire. Másnap kocsi jött értem, az urunknak egy igáskocsija. A kocsi tele volt szalmával. Beletettek. Aztán a tanítóhoz vitt a kocsi. Ott is ágyba tettek. Az első látogatóm Ilona aszszony volt. Szidott, csaknem megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm alól, hogy mikor emeli rám a kezét, és csodálkozva láttam, hogy a szeme tele van könynyel. A tanítónál is valami tüzes itallal traktáltak. Gondolom: paprikás tea volt. Az a tea úgy helyre igazított, hogy délután már meg is szólított a tanító: — Talán fel is tudnál már kelni? — Fel. Amint leszállók az ágyról, az ajtó kinyílik, és beröppen rajta az én Mártám. — Kelen! — kiálta. Kelen! Kelen!... És a nyakamba borul, csókol ugrándozó örömmel. A tanító csak bámul. Leteszi a pipáját. Kimegy. Mink örvendezünk egymásnak. Hogy megszépült! Mekkorát nőtt! A haja is megnőtt! Milyen szép szőke a haja, mint a kukorica selyme. És kék körfésü tartja össze a haját. A tanító visszatér. Fölveszi a pipáját és szívja tovább. — Hát hogy jött maga ide kisasszonyka? (Folytatjuk.)----------------------------NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. * AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 ül van tiintetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, «n p a tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára ................. vá.DU Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
