Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-08-05 / 15. szám
2-IK OLDAL via nrwirf) _ rí i? íi\i pttv 1958 augusztus 5. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD ... (Folytatás.) Szegény Dánielünk, a remény és aggódás közt hányódva, egyre kétségbeesettebben gondolt arra, hogy milyen kedvezőtlen benyomást tehetett. Egyik badarságból a másikba esvén s bizonyos lévén abban, hogy olyan véleményt adott magáról, mely buta és semmire sem használható fiúnak tünteti föl, szólni sem mert többé, épen mivel korántsem volt ostoba, nehogy öntudatlanul ismét valami ügyetlenséget kövessen el, melyet a rettenetes nagymama kellő világításba helyezne. — Nos, min gondolkozik? kérdé emez, amint Dániel mozdulatlanul állott ott, kezében a kosárral, melyet el feledett odanyujtani a virágok számára, melyeket Merlinné szedett, — úgy látszik, mintha el volna kábulva. — óh, asszonyom, viszonzá Dániel, sietve tartva oda a kosarat, — azt gondolom, hogy megint valami bolondot mondtam, a rózsák dolgában . . . Chalonsban két hét óta sok eső volt . . . — Lám! . . . mi meg itt majd megsültünk. — És ebből következik, hogy tudtomon kivül kifogásoltam a Blasot ur locsolását. — Baj is az ... Mi is folyvást ezt cselekesszük . . . Bánja is ő! A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Igen, de az én részemről, alkalmazást óhajtanék kérni... — óhajtana kérni? . . . Hogyan, hát még nem gondolta meg magát? — Ah, asszonyom- hát azt hiszi, hogy remélhetek? — Hogyne? Mikor Bérad ajánlja? Adja ide csak a nagy kést . . . Hanem hát először azt kell megtudni, hogy mire alkalmas . . . Miféle tanulmányokat végzett? — A főiskolába készültem. — Miért nem lépett be? . . . Épen önnek való lett volna. — Mert anyám nem fizethetett értem . . . — Ez már alapos ok . . . Mennyi idős a mamája? — Negyvenhárom éves. Épen tizenkilenc évvel idősebb, mint én. — Nos, ha majd eljön, hozza el egy vasárnap, hogy megismerkedhessen! vele. — óh, asszonyom, milyen jó ön! kiáltott föl Dániel olyan hangon, melyből jámborul érzett ki a meglepetés. — Ejnye, maga goromba, tán nem látszik meg a képemen? — De igen, asszonyom, igen? kiáltott föl Dániel a meggyőződés hangján. — Jó, jó . . . Ahá! jelentik már az ebédet . . . Gyorsan, szaladjunk. III. / Dánielnek, midőn ijedelmeiből magához térve, az asztalnál ült, Merlinné mellett, * ki szemközt ült Jean úrral, hatá-! rozottan úgy tetszett, mintha: álom nyilnék meg előtte. Megértette, hogy mennyire tévedésben volt arra a fogadtatásra nézve, melyet eleinte fagyosnak gondolt s mely nem volt egyéb természetes kedély ességnél, amelyet ő nem volt képes fölismerni. Belátta végre, hogy ' miután Bérad parancsnokkal kétségkivül mindent megbeszéltek már, vele ép ellenkezőleg rögtön úgy bántak, mint már is a családhoz tartozóval. Mialatt ő a kertben volt, két vendég érkezett. Az egyik Landon, a gyár mérnökeinek egyike, ki harminckét-harmincöt é v es n ek tetszett, nyugodt arcú és kissé angolosan szabatos modorú ember volt. A másik, Cabagno orvos, körülbelül hatvan éves, zömök vállas ember volt, kiben Dániel könnyen felismerte a ház mindennapos vendégét arról, hogy nyiltan és bizalmasan beszélgetett mindenkivel. Az asztali fölszerelés drága és finom volt, nagy háztartásra vallott. A társalgás a gyár, a kert, a folyó munkák és ügyek érdekesebb mozzanataival indult meg. Dániel megsejtette, hogy ez a nyilt fesztelenség, mely ő vele nem is foglalkozott, sokkal világosabban jelezte azt, hogy föl van véve a bizalmas házi körbe, semmint ezt egy idegen ember iránt való figyelmesség tette volna. Ami legjobban feltűnt neki, az a bizalmas hang volt, mely Merlinné és Jean közt uralkodott; a pajtásság, testvériesség bizonyos neme oly emberek közt, akik együtt dolgoztak, szenvedtek, küzdöttek, győztek, ugyanahhoz a munkához kötve, ugyanama vonzalmakhoz és ugyanahhoz a -vagyonhoz kötve. Jean az öreg asszonyságot röviden csak Zoénak szólitgatta vagy pedig ékesen “királyasszony”-nak, mig emez Jeant Medve urnák vagy gazdának. Cabagno orvos a maga eredeti humoros észjárásával fűszerezte a társalgást és sajátságos hatást tett egyszerű nyíltságával. De ami Dánielt lejobban meglepte, az volt, hogy Blasot kisasszony, ki mellette ült, úgy beszélgetett Landonnal a gyár dolgai felől, mintha legalább is divatcikkekről lett volna szó. A metallurgiában tett újabb felfedezésről beszéltek. Dániel, ki most tette le vizsgálatait, ittott kellő módon csúsztathatott be egy-egy észrevételt, amely végre jobb szinben tüntette föl. Blasot kisasszony igen udvariasan adott neki néhány szerencsés alkalmat arra, hogy iszólhasson és mintha röstellné, hogy ilyen technikai dolgokkal foglalkozik, mosolyogva mondá: — Ne csodálkozzék nagy tanulságomon. Igen szép Írásom van, minél fogva nagybátyám velem másoltatja munkálatait. Dániel, most már fölbátorod-Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészitett ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 va, miután a jég meg volt törve, rá merte függeszteni tekintetét erre a különös leányra, kinek annyi milliója van s ki annyira meg látszott feledkezni testi hibájáról, hogy Dániel maga is elfeledte s csupán két i nagy, fekete, okos és szelid, sze- I mének élénk kifejezését nézte, meg azt az arcot, mely olyan volt, mint egy komoly képű gyermeké. — Ez már szép, szólt egyszerre Blasot kisasszony. — Most már megszokta a púpomat! — óh kisasszony! . . . dadogó Dániel s újból elpirult, amint arra az első meglepetésre gondolt, melyet nem volt képes elpalástolni. — Jó, jó, viszonzá a leány, — hozzá vagyok én már szokva a hatáshoz, melyet első látásra keltek! . . . Jobb szeretnék hibátlan lenni, de Landon ur megmondhatja önnek, hogy fesztelen társalgás által iparkodom magamat vigasztalni. Ezért nyugtatom meg mindjárt önt is, nem akarván, hogy barátaim miattam szenvedjenek. Felálltak az asztaltól, hogy kimenjenek a verandára, hova a kávét hozták. Dániel, szivarra gyújtva, félreült a mérnökkel s .beszélgetett vele. — Ni, őrmester, kiáltott oda hozzá Merlinné, — ha sétálni akar, tetszik tudni: Szabadság. — Istenem! szólt Dániel jámborul Landonhoz — még most is egészen el vagyok kábulva ettől a fogadtatástól.----No, viszonzá a mérnök, — majd hozzászokik! . . . S ha egy kicsit szeret dolgozni, jól fog menni minden. — ó, ami ezt illeti, ebben a tekintetben felelek magamról! mondá élénken Dániel. — S ha ön hajlandó lesz jó tanácsaival támogatni. (Folytatjuk.)--------«§5**-------HOVA SIET? — Hova szaladsz Matyi? — kérdi pajtását Zoli. — Vettem egy csomó humoros füzetet. Elolvastam azokat, de nem tudok nevetni a vicceken s az állatkertbe igyekszem s a nevető hiénának olvasom fel, igy kipróbálom vájjon fog-e az nevetni azon a hiéna?
