Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-07-20 / 14. szám

2-IK OLDAL

etc nnvoA ..otptv cttv

1958 julius 20.

Kis Dongó regénye

A SZÍV CSAK SZÍV MARAD ...

(Folytatás.)

Jean ur ötven éves, deresedéi rőtszőke hajú ember volt. Erélyes metszésű vonások, torzonborz szakáll. Elszászi eredetű lévén, csöndes higgadt modorában megvolt az a nyugodtság, mely azt az erős északi fajt jellemzi. Középtermetű, széles vállu volt s minden azt a biztonságot árulta el benne, melyet a munkában és küzdelemben eltöltött s ritka észbeli tehetségek által támogatott élet nyújt. Miután a parancsnok levelét elolvasta, kétszer-háromszor megforgatta ujjai közt.

— ön elhagyta az ezredet? szólt végre Dánielhez, ki mozdulatlanul várakozott, sipkáját kezében tartva.

—El, uram . . . Végleges elbocsátással, felelt Dániel.

— Ah? . . . és foglalkozást keres?

— Igen, uram ... Itt van a

szabadságlevelem és az irományaim.

A gyáros elvette az iratokat, melyeket Dániel átadott; egy pillanatig gépiesen lapozott bennök. Azután ugyanazon a nyugodt hangon kérdé:

— Hát nem tetszik önnek a katonai pálya?

— De igen, uram, hanem kénytelen voltam elhagyni;

— Miért? ... Jó pálya volt.

— Igaz . . . De nem akarom folytatni — a mamám miatt.

A “KIS DCNGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

Erre a jámbor, kedves szóra, melyet Dániel önkéntelenül szalasztott ki, Dániel valósággal hátrahökkent. Látta, hogy Merlinné és Blasot kisasszony összenéznek és mosolyognak. Jean ur pedig hozzátevé:

— Hát miért nem akarja a mamája?

— Anyám nem gátolna benne uram, viszonzá élénken. — Hanem én nem akarom őt egyedül hagyni.

— Ah! ... hát anyjának önön kivül senkije sincs?

— Nincs, uram.

— És mit csinál?

— Társalkodónő a gróféknál, felelt Dániel bátran.

— És családjok?

— Nincs. Ezért szeretnék

mellette maradhatni, uram.

— De ha ő meg a gróféknál lakik . . .

— Nem fog ott lakni, mihelyt nekem állomásom lesz.

— Hmhm! mondá Jean, gondolkozóba esve. No majd meglássuk, mit tehetünk, önt Bérad barátunk ajánlotta hozzánk; majd találunk talán számára egy kis helyet.

E határozatlan nyilatkozat hallatára Dánielnek minden szép reménye halomra dőlt. Amint Blasot ur visszaadta az Írásait, felállott, hogy távozzék.

— Ni, hát hova megy? . . . mondá Merlinné, amint épen köszönéshez készült.

— Asszonyom . . . dadogá Dániel.

— Beérte már a látásommal? . . . Hát az ebéd?

— Bocsásson meg, asszonyom . . . nem tudtam ... nem reméltem.

— Gyönyörű egy őrmester!

. . . Helyettesíteni fogja Béradt, ha már beteg. A hadseregnél talán nem is esznek?

— Oh, asszonyom, mondhatom, hogy igen! viszonzá Dániel, ki ennek a hirtelen fordu- i latnak rendkívül megörült.

— El is hiszem! . . . Ilyen vicsorgó fogakkal! . . . Na, tévé hozzá, a kötést az asztalra téve, — nyújtsa ide hadverő karját egy kis kerti sétára, amig tálalnak. Kis lány, add ide a kalapomat.

Blasot kisasszony fölállott. Amint a világosságba lépett, Dániel csaknem megrettent mozdulatot tett, melytől alig birta magát tartóztatni, egyszerre két indulat lepvén őt meg: a csodálat és a szánalom.

Kifejező és bájos angyalfeje mellett Blasot kiasszony pupos volt . . . vagy legalább kevés hiján; mert bár magas és elég arányos termetű volt, túlságosan kimagasló vállai azonnal magukra vonták a figyelmet. Szerencsétlenségére, midőn szeme a leány tekintetével találkozott, észre kellett vennie, hogy amaz kitalálta a hatást, melyet reá tett. S Dániel még kínosabb zavarba esett, midőn Blasot kisasszony ajkán gúnyos mosolyt vélt észx-evenni.

— Előre! szólt a nagymama.

Amint leértek a kertbe, melyhez ezen az oldalon egy árnyas fasorokkal bővelkedő terjedelmes park csatlakozott, Dániel, ki egyre jobban hüledezett, valóságos végveszélyt látott maga előtt.

Az ügyetlenségeknek ily sorozata után mit is gondolhatnak felőle? . . .

Mialatt Jean megállóit a veranda alatt, egy újságokkal megrakott asztal mellett, Merlinné elhagyta az őrmester karját s behatolt egy fasürübe.

— Ni, fiatal ur, mondá, — menjen csak amoda a melegházba és hozzon ki egy üres kosarat, Ott lesznek jobbra az ajtó mellett. Teleszedjük.

Dániel elszaladt s viszajött a kosárral. Ha már dolgoztatnak vele, hát legalább buzgó akar lenni. Amint visszajött, Merlinné egy csoport fiatal rózsatőt nézegetett.

— Úgy tetszik, mintha ezek a bimbók egy kissé fonnyadtak volnának, mondá. — Nézze csak.

— ó, dehogy asszonyom, — viszonzá Dániel, ámbár, mint minden párisi ember, teljességgel nem értett a kertészeti dolgokhoz.

— Gondolja?

— Sőt ellenkezőleg, igen elevenek, tévé hozzá nagy határozottsággal.

— Hogyisne . . . Né*zze meg csak egy hónap múlva!

Egy hónap múlva . . . Erre a szóra Dániel megint összeráz-JOHN MOLNÁR

FUNERAL HOME

A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet

EARLE G. WAGNER, temetésrondezfl

8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 _______________________________

kódott. Egy hónap múlva . . . akkor hát mégis csak adnak neki foglalkozást. S azonnal meg akarván nyerni a jó aszszonyság tetszését azzal, hogy egy kis müértői fenntartással az ő véleményéhez pártoljon át, lehajolt, hogy a bimbókat szemügyre vegye. Eszébe jutott, hogy a múlt héten sok eső járt a hadgyakorlatokra s azt mondá:

— Valóban meglehet, hogy egy kicsit sok vizet kaptak.

— Úgy gondolja, igazán?

— ó igen.

— Na látod, Jean kiáltott át Merlinné Blasot úrhoz. — Az őrmester úgy találja, hogy a rószafák túlságos sok vizet kapnak ... A te fecskendező szenvedélyeddel még egészen kiáztatod őket.

Dániel úgy érezte, mintha mennykő csapott volna le rá.

— Nem tudod, mit beszélsz! és ő sem! Épen ez a faj nem szereti a száraz talajt, vágott vissza Blasot ur.

— Igaz az, hogy ez a faj nem szereti a száraz talajt? — kérdé a nagymama halkan Dánieltől.

— Én istenem, asszonyom, biz én nem tudom, vallá meg Dániel, kit ez az újabb baklövés megijesztett.

— Hé! Jean, biz ő nem tudja! kiáltott ismét Merlinné.

— Nahát! viszonzá Blasot,

(Folytatjuk.)

— Mondd drágám, szól Pali a feleségéhez;, aki öltözködik, még most sem vagy készen?

— Ne sürgess folytonosan, aranyom, — feleli az asszony, — már megmondtam neked egy órával ezelőtt, hogy egy perc múlva készen leszek.--------------------------...for you

Magyar szakácskönyv — angol nyelven

amerikai mértékegységekkel

DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL!

Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel.

Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját.

Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja.

— Ára szállítási díjjal 1 dollár —

Megrendelhető a következő címen:

KIS DONGÓ — CLEAN FUN,

7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich.

— Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. —