Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-06-20 / 12. szám

2-IK OLDAL trr« nnvort _ n im v &tt\ 1958 junius 20 Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — És azután? kérdé Dániel. — Azután Aymar holmi há­zassági igéi’etet emlegetett, me­lyet anyja ellenzett. Azt köve­telte, hogy a fiatal gróf utaz­zék el Olaszországba, s ez el­utazott. • — És anyámból mi lett ek­kor? kérdé tovább Dániel. — Anyád a kastélyban ma­radt, még mindig reményked­ve ... De három hónappal utóbb, a még teljesebb szeren­csétlenséggel szemben, a gróf­né eltávolitotta, hogy hire ne terjedjen a kellemetlen dolog­nak. Ezerkétszáz franknyi já­radékkal kinálta meg anyádat. Szükségtelen mondanom, hogy anyád megvetéssel utasította vissza. — De ő? ő? — kérdé Dániel. — Anyád irt neki. Itt van nálam három levele, mely a te tulajdonod s melyekben sajná­latát fejezi ki, határozott pa­rancsra hivatkozva, melynek lehetetlen volt nem engedel­meskednie ... — Megmutatja nekem eze­ket a leveleket? — kérdé ismét Dániel. — Meg. Hiszen a te számod­ra őriztem meg. Nesze, Fogd ezt a kulcsot, nyisd ki az Író­asztal második fiókját balra s keress benne egy csomagot, melyre a te neved van jegyezve. Dániel csakhamar megtalál­A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évrr 3.00 dollár. ta a kérdéses csomagot. A pa­rancsnok feltörte a boriték pe­csétjét s néhány elsárgult pa­pírlapot vett ki belőle. — Olvasd, — mondá s tudni fogsz mindent. Dániel az olvsás után csön­desen hajtogatta össze a három levelet. — Hitvány, gyáva ember volt, — mondá pillanatnyi szünet után. — Eh! vannak emberek, akik az ilyesmit fiatalkori csínynek nevezik!... Látni fogsz még különbet is! — tévé hozzá a parancsnok. — S ön azt mondja, hogy még él? ... Hol? — Birtokán, innen mintegy nyolc mérföldnyire. Idevaló család. Van vagy féltucat ugyanily nevű unokatestvérök. — És milyen ember ez az én apámuram? — óh, fontos személyiségi... S mi több, a megyei párt egyik vezére. — Nem irigylem az állását! Most már megkönnyebbülve érzem magamat... Hát ez a nagy szerencsétlenség, melyet szegény anyám mindig reme­gett tudtomra adni? — Oh, volt neki nagyobb szenvedése is! — mondá a pa­rancsnok. — Mi volt az? — Az, hogy abban az aggó­dásban, abban a félelemben kellett élnie, hogy téged elve­szíthet, hogy atyád elismerhet, visszakövetelhet, érvényesíthe­ti fia fölött való jogait. Szeren­csére ez nem jutott eszébe. —Óh, szegény anyám! kiál­tott Dániel levertem — És eb­ben a mártiromságban élt! No de végre meg fogom vigasz­­talhatni! — Megírjam neki beszélgeté­sünket? — Nem, engedje, hogy ma­gam mondjak el neki mindent. Tőlem kell megtudnia, hogy kikérdeztem önt. — Igazad van, jobb igy. Más kérdezni valód nincs? — Nincs keresztapám, mert a többit jobban tudom, mint ön. Tudom, hogy az ön segít­ségével anyám képes volt en­gem fölnevelni. Már mint gyer­­meg megértettem, hogy ön tá­mogatta, vezérelte, oltalmazta. És ma rajtam folytatja müvét. — Jó, jó! Vágott közbe a pa­rancsnok. Elmégy-e már ezzel az üzenettel a gyárba... s hagysz engem aludni? Elhoz­tad a málhádat? — Nem; ott hagytam a vas­úton — ámbár nem igen nagy. — Jó, Gervis majd kimegy érte. II. Gervis útbaigazítása szerint Dániel biztos léptekel haladt Blasotborg felé, teli tüdővel szívta a levegőt, legnehezebb gondjától szabadulván meg. Hogyan! hát ez volt az a nagy titok, amelynek bolyga­tásától anyja oly sokáig félt? És miután már egyszer áldozat volt, úgy reszketett ő előtte, mint egy biró előtt! Eszébe ju­tott, hogy egyszer, mindőn any­jának egészen ártatlanul azt mondta, hogy büszke reá, emez elpirult és sírni kezdett. Mi­lyen örömmel fogja arra kény­szeríteni, hogy emelje föl a fejét. Bizonyos lévén most már ab­ban, hogy nem kell valami is­meretlen bajtól tartania, eszé­be ötlött, hogy neki atyja is van! És mély csodálkozással vette észre, hogy ez a gondolat semmiféle ellenséges érzést nem gerjeszt benne ama ismeretlen iránt, ki által anyja szenvedett. — Eh, egyszerűen kitörüljük az életünkből! — mondá ma­gában. — Gondoljunk most el­ső sorban arra a helyre, amely­re azonnal, minden áron szük­ségem van! E pillanatban, amint fölért a lejtő magaslatára, mely Ba­­mettől indul ki, egyszerre sze­mébe tűnt utjának célja. A völgy mélyében, magas kémé­nyeivel, műhelyeivel, roppant épületeival s a körülötte cso­portosított több mint ezer ház­zal: a Blasot-féle gyár valóban egy másidik kis városnak lát­szott, melyből mintegy tiz ki­lométer hosszusábu vasútvonal indult ki s csatlakozott a fővo­nalhoz. Dániel csakhamar elérte a töltést, mely a halom aljában a gyár felé kanyargóit. Egy meg­lehetősen hiányosan öltözött ti­Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a 'budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészitési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor­ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE 0. WAGNER, temetésrendezd 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 zenhat-tizenhét éves suhanc, ki szintén lefelé haladt, közele­dett hozzá s kért tőle tüzet a pipájába. Dániel kérdést inté­zett hozzá egy csinos épületre nézve, mely a folyó irányában a domboldalban látszott. — Az a Blasot kisasszony kórháza felelt a suhanc, ki ka­tonai lépésben haladt el mellet­te az utón tovább. — A gyárban dolgozol? kérdé tovább Dániel némi fölvilágosi­­tást óhajtván nyerni. — No persze! . . . Perrin urnái vagyok ... Sok kell ah­hoz, hogy az ember Blasot­­borgban lehessen . . . Aztán meg a bametiek irigykednek a gyárbeliekre, akik rontják a mesterséget. Jobban is szeretek ott nem lenni, amikor majd mindent össze-vissza törnek. — Ah, hát össze fognak tör­ni mindent? — Azt nem tudhatni! De folyvást beszélik, ámbár negy­ven esztendő óta beszélik már, mióta a konkurencia elkezdő­dött. A városbeli régi gyárosok dühösek, mert valamennyi munkás mind emide szegődik ... De azért mégis számíta­nak egy kis sztrájkra, amin épen most dolgoznak, ámbár kétszer vallottak már vele ku­darcot. — Hát a blasotborgi munká­sok sincsenek megelégedve? (Folytatjuk.)----------------------­MEGNYUGTATÁS — Jöjjön csak be bátran, — mondja a háziasszony a be­csöngető ügynöknek, a ku­tyánk nem veszedelmes. — De hiszen ki van Írva, hogy harapós kutya. — Harapósnak harapós, de nem veszedelmes, mert be van oltva veszettség ellen. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol /agy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előüzetési dij be­­\ üldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents