Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-06-20 / 12. szám
2-IK OLDAL trr« nnvort _ n im v &tt\ 1958 junius 20 Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — És azután? kérdé Dániel. — Azután Aymar holmi házassági igéi’etet emlegetett, melyet anyja ellenzett. Azt követelte, hogy a fiatal gróf utazzék el Olaszországba, s ez elutazott. • — És anyámból mi lett ekkor? kérdé tovább Dániel. — Anyád a kastélyban maradt, még mindig reménykedve ... De három hónappal utóbb, a még teljesebb szerencsétlenséggel szemben, a grófné eltávolitotta, hogy hire ne terjedjen a kellemetlen dolognak. Ezerkétszáz franknyi járadékkal kinálta meg anyádat. Szükségtelen mondanom, hogy anyád megvetéssel utasította vissza. — De ő? ő? — kérdé Dániel. — Anyád irt neki. Itt van nálam három levele, mely a te tulajdonod s melyekben sajnálatát fejezi ki, határozott parancsra hivatkozva, melynek lehetetlen volt nem engedelmeskednie ... — Megmutatja nekem ezeket a leveleket? — kérdé ismét Dániel. — Meg. Hiszen a te számodra őriztem meg. Nesze, Fogd ezt a kulcsot, nyisd ki az Íróasztal második fiókját balra s keress benne egy csomagot, melyre a te neved van jegyezve. Dániel csakhamar megtalálA “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évrr 3.00 dollár. ta a kérdéses csomagot. A parancsnok feltörte a boriték pecsétjét s néhány elsárgult papírlapot vett ki belőle. — Olvasd, — mondá s tudni fogsz mindent. Dániel az olvsás után csöndesen hajtogatta össze a három levelet. — Hitvány, gyáva ember volt, — mondá pillanatnyi szünet után. — Eh! vannak emberek, akik az ilyesmit fiatalkori csínynek nevezik!... Látni fogsz még különbet is! — tévé hozzá a parancsnok. — S ön azt mondja, hogy még él? ... Hol? — Birtokán, innen mintegy nyolc mérföldnyire. Idevaló család. Van vagy féltucat ugyanily nevű unokatestvérök. — És milyen ember ez az én apámuram? — óh, fontos személyiségi... S mi több, a megyei párt egyik vezére. — Nem irigylem az állását! Most már megkönnyebbülve érzem magamat... Hát ez a nagy szerencsétlenség, melyet szegény anyám mindig remegett tudtomra adni? — Oh, volt neki nagyobb szenvedése is! — mondá a parancsnok. — Mi volt az? — Az, hogy abban az aggódásban, abban a félelemben kellett élnie, hogy téged elveszíthet, hogy atyád elismerhet, visszakövetelhet, érvényesítheti fia fölött való jogait. Szerencsére ez nem jutott eszébe. —Óh, szegény anyám! kiáltott Dániel levertem — És ebben a mártiromságban élt! No de végre meg fogom vigasztalhatni! — Megírjam neki beszélgetésünket? — Nem, engedje, hogy magam mondjak el neki mindent. Tőlem kell megtudnia, hogy kikérdeztem önt. — Igazad van, jobb igy. Más kérdezni valód nincs? — Nincs keresztapám, mert a többit jobban tudom, mint ön. Tudom, hogy az ön segítségével anyám képes volt engem fölnevelni. Már mint gyermeg megértettem, hogy ön támogatta, vezérelte, oltalmazta. És ma rajtam folytatja müvét. — Jó, jó! Vágott közbe a parancsnok. Elmégy-e már ezzel az üzenettel a gyárba... s hagysz engem aludni? Elhoztad a málhádat? — Nem; ott hagytam a vasúton — ámbár nem igen nagy. — Jó, Gervis majd kimegy érte. II. Gervis útbaigazítása szerint Dániel biztos léptekel haladt Blasotborg felé, teli tüdővel szívta a levegőt, legnehezebb gondjától szabadulván meg. Hogyan! hát ez volt az a nagy titok, amelynek bolygatásától anyja oly sokáig félt? És miután már egyszer áldozat volt, úgy reszketett ő előtte, mint egy biró előtt! Eszébe jutott, hogy egyszer, mindőn anyjának egészen ártatlanul azt mondta, hogy büszke reá, emez elpirult és sírni kezdett. Milyen örömmel fogja arra kényszeríteni, hogy emelje föl a fejét. Bizonyos lévén most már abban, hogy nem kell valami ismeretlen bajtól tartania, eszébe ötlött, hogy neki atyja is van! És mély csodálkozással vette észre, hogy ez a gondolat semmiféle ellenséges érzést nem gerjeszt benne ama ismeretlen iránt, ki által anyja szenvedett. — Eh, egyszerűen kitörüljük az életünkből! — mondá magában. — Gondoljunk most első sorban arra a helyre, amelyre azonnal, minden áron szükségem van! E pillanatban, amint fölért a lejtő magaslatára, mely Bamettől indul ki, egyszerre szemébe tűnt utjának célja. A völgy mélyében, magas kéményeivel, műhelyeivel, roppant épületeival s a körülötte csoportosított több mint ezer házzal: a Blasot-féle gyár valóban egy másidik kis városnak látszott, melyből mintegy tiz kilométer hosszusábu vasútvonal indult ki s csatlakozott a fővonalhoz. Dániel csakhamar elérte a töltést, mely a halom aljában a gyár felé kanyargóit. Egy meglehetősen hiányosan öltözött tiMagyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a 'budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészitési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE 0. WAGNER, temetésrendezd 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 zenhat-tizenhét éves suhanc, ki szintén lefelé haladt, közeledett hozzá s kért tőle tüzet a pipájába. Dániel kérdést intézett hozzá egy csinos épületre nézve, mely a folyó irányában a domboldalban látszott. — Az a Blasot kisasszony kórháza felelt a suhanc, ki katonai lépésben haladt el mellette az utón tovább. — A gyárban dolgozol? kérdé tovább Dániel némi fölvilágositást óhajtván nyerni. — No persze! . . . Perrin urnái vagyok ... Sok kell ahhoz, hogy az ember Blasotborgban lehessen . . . Aztán meg a bametiek irigykednek a gyárbeliekre, akik rontják a mesterséget. Jobban is szeretek ott nem lenni, amikor majd mindent össze-vissza törnek. — Ah, hát össze fognak törni mindent? — Azt nem tudhatni! De folyvást beszélik, ámbár negyven esztendő óta beszélik már, mióta a konkurencia elkezdődött. A városbeli régi gyárosok dühösek, mert valamennyi munkás mind emide szegődik ... De azért mégis számítanak egy kis sztrájkra, amin épen most dolgoznak, ámbár kétszer vallottak már vele kudarcot. — Hát a blasotborgi munkások sincsenek megelégedve? (Folytatjuk.)----------------------MEGNYUGTATÁS — Jöjjön csak be bátran, — mondja a háziasszony a becsöngető ügynöknek, a kutyánk nem veszedelmes. — De hiszen ki van Írva, hogy harapós kutya. — Harapósnak harapós, de nem veszedelmes, mert be van oltva veszettség ellen. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol /agy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előüzetési dij be\ üldésére.
