Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-05-20 / 10. szám
i 1958 május 20. _____________________KIS DONGÓ - CLEAN FUN (Folytatás) A szomszéd ház udvarán egyszer valami nagy roppanás hallatszik. Kiáltozás, emberek futása, csődülése. Hát az történt, hogy az oláh templom kurátorának a gebéje, vagy mint ők mondják, kabalája, ráment legelni az udvari pincének a tetejére, s a pince beszakadt alatta. A kabala is beesett. A lányok is felugráltak, odafutnak a csodára. Csak Marica marad az asztalnál. A pince és ló sorsa nem érdekli. Ül csüggedt fejjel, mint a szomorú fűzfa, még a homlokára hajló laza hajfürtjét se simítja félre. Rámnéz. — Holnapután . . . Hát már holnapután . . . — Reggel ötkor Marica. Nem is láthatom többé. Csak még holnap reggel. — Istenem ... S a feje ismét lecsüggedt. Aztán bágyadt mozdulattal simította félre a haját, és fájdalmasan nézett reám. — Jöjjön el holnap bucsuzásra. — Dehát hogyan? — Oda az ablakhoz . . . Ahol állni szoktam. Holnap este. Tizenegy után talán már kinyithatom. — Várni várok én akár éjfélutánig is. De hátha felébred a nagymama? —Csendesen jöjjön. Lábuijhegyen. És egy szót se szóljon. Még súgva se. Csak mintha némák volnánk. A boldogságos Szűz meg fog segíteni. Kérni fogom térden. Csak épp hogy mégegyszer kezet szoríthassak magával. Mégegyszer és talán . . . utoljára . . . S ahogy ült és nézett, annyira asszonyos volt az arca, anynvira asszonyos, mintha tiz évvel idősebb volna. Sohse felejtem el azt az augusztus-végi éjszakát! Este zivatarra készülő nyomott a levegő. Bőrig fogok ázni, mikorra odajutok, vagy mikorra hazakerülök. Tízkor kitartom a kezemet az ablakon: Esik-e már? Még nem esik. Csak az ég sötét. Vörösen villámlik olykor a távolban a levegő elektromossága. Az ablakon kell kiszöknöm. Az semmi. De olyan fekete az éj, hogy egy lépésnyire nem lehet látni. A városban csak ittott ég egy-egy hitvány petróleum lámpáska. Magát az oszlopát is alig világítja meg. A levegő meleg. A lámpás mellett némán libben el egy denevér. Lehet hogy mindjárt esni fog. Dehát visszatarthat-e engem akárha özönvíz esik is!? S tizenegy előtt valamivel ott állok már szemben az ablakkal, alig egy ölnyire. A városka csendes. Mindössze egy katonával és egy urfélével találkoztam a hosszú utón. A katona nagyléptü kop-koppal igyekezett a bakancsaiban a kaszárnya felé. Az ur megállt egy percre és kitért előlem a kocsiút közepére. Állok. Várok. A csendben egy macska nyervog valamelyik háztetőn. Nyomban rá éretlen hangú kutyácska ugat alól. Aztán a macska, elcsendesül. A kucsácska meg egy-két vakkanással bosszankodik, aztán az is elhallgat. Újra csendes minden. Csak olykor egy halkan búgó nyáréji bogár került felém a sötétség mélyéből. De az is belekoppan a falba, s a csöndesség újra hallgató, végtelen. Az ablakon át is kihallom, amint bent a szobában álmosan veri az óra a tizenegyet: bong-bong-bong -r. . Nyomban rá a magyar templom tornyán is megszólal az óra: komoly és lassú kongással mondja a városkának a négyet, és utána még mélyebb érchangon olvas tizenegyet. Az utolsó hang elmulón rezeg el a sötétségben. De már én nem hallgatok reá. A szivem hevesen dobog. Az ablakra szegezem a szememet. Fülelek. Az ablak fekete tábla a fekete éjben, fekete néma tábla. i Állok előtte. Várok. Hallom, amint bent bondul az egy negyed is. Az öregaszszonyságnak bizonyosan megint álmatlan az éjszakája. Talán megérezte, hogy az unokáját eretnek láng környékezi? Az öregasszonyok sok mindent megéreznek. Állok. Várok. Az ég alja még mindig piliámlik olykor, de már ritkábban. Nem lesz zivatar, hálistennek. Csak a nagy sötétség. Az ablakot közelről is csak a szemem erőltetésével láthatom. De a csendesség oly siket, hogy meghallanám, bármi halkan nyitja is ki. Hiszen már azt is hallom, hogy az óra a felet üti. Meddig várjak? Csak nem aludt talán el? Lehetetlen, hogy Marica elaludt volna! De milyen bolond is vagyok én, hogy idejövök, itt álldogálok. Hiszen ha ezer esztendeig itt áldogálok is, az a leány so ha sem lehet' az enyém. Az ablak talán majd csak megnyílik, ő csak kihajol, és némán kezet szőrit velem, aztán az ablak megint bezárul és zárton-zárt marad, örökkön örökké. Állok. Várok. Az idő teknős-béka lábon halad. Már a tizenkettőt is bongatja benn a papék órája, s utána hosszan-hangosan a toronyóra. Marica nem jön. Állok. Várok. De nini mintha valami fehér foltot látnék az ablak mögött. Mozog . . . Eltűnik . . . A szivem lükügve dobog. A halántékom dagadoz. Ismét megjelenik a fehér folt. A belső ablak halkan roppan. ő az! De sok idő telik bele, mig a fehér leánykar előnvulik az ablak négyszögü sötétéből a külső ablak reteszéhez. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 »1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, o o gn tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára............. vó.OU Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. 7 IK OLDAL JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 És ismét sok idő, mig hangtalanul elfordítja. És lassanlassan fordul tárul az ablakszárny kifelé. Már akkor az arca is előfehérlik a homályból. Felhágok a padra. Édes szegfüillatot érzek. A fehér kéz emelt mutatóujjal nyúlik ki. Az arca visszafordul. Hallgatódzik. Két világcserepet hangtalanul emel be. Aztán ahogy ott-állok, egyszerre a nyakam köré ionul két meleg puha kar, s az arca az arcomra tapad. Hogyan beszéljem el azt az őrületesen mennyei és pokoli órát? Azt a randevút, amelyen a két szerelmes nem láthatja egymást és nem beszélhet egymással, csak csókok beszélnek, Is arcomra hulló forró könnyei. A haja, ahogy előre omlik az arcomra omlik, és ő a fejemet a maga fejéhez fonva csókol és csókol. Csókolja az ajkamat, a szememet, az arcomat, a homlokomat. És fájdalmas pihegéssel susogja a fülembe: — ígérje meg, hogy visszatér, a jövő nyáron visszatér! — ígérem! Befogja hirtelen a számat, nehogy többet mondjak. S újra csókok borítanak el: Az én viszont,csókomra megrettenve bocsát el olykor. S fülelünk. Dp nem hallik más, csak a szivünk forró dobogása, csak a szobai óra halk-nyugodt ketyegése. (Folytatjuk.)-------------«*§ § ------------BARÁTNŐK EGYMÁS KÖZT — Miért nem mégy feleségül Miskához? Azt hiszem o egy derék fiatalember. — Mert én csak olyan férfihez megyek feleségül, aki ismeri az életet és annak keserűségeit. — Szóval özvegyemberhez. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
