Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-05-20 / 10. szám
2-IK OLDAL CT« nnVílrt HIMV PTT\’ 1958 május 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) A szoba félhomályában, hol a függönyök le voltak ^bocsátva, a parancsnok egy nagy zsöllében ült. — Te vagy, fiú? . . . mondá. — Úgy ölelj meg, hogy meg ne rázz, mert rajtam van az az ördögadíta idegfájás. — Ó szegény keresztapám! . . . És az a Gervis nem szólott. — Eh, azért beszélgethetünk. Legalább el lesz vonva a figyelmem attól a haszontalan lyuktól, mely a koponyámon van s amellyel minden hónapban bajom van. Magas, száraz, munkabíró testalkatú ember volt a parancsnok; szürke feje és rövidre nyírott teli szakálla a tettre termett emberek hideg elszántságára engedett benne következtetni. Csak rá kellett nézni s látni, hogy e hatvan éves férfi milyen eleven még s azonnal lehetett sejteni, hogy valami kényszerű eset terelte falura s története valóban csak pár szóból áll. Egy vadász-zászlóaljat vezényelt a háborúban s_ egy kartács ép akkor szakította ketté hadi pályáját, midőn hősi vitézsége a dicsérő napiparanccsal együtt, a tiszti keresztet vivta ki számára. Pár ezer franknyi járadék és a nyugdíj Elegendő volt ahhoz, hogy e házban, melyet egy nagybátyjától örökölt, megélhessen. A A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. viszontlátás első szavai után a parancsnok elkezdé: — Nos hát, már ismét civil ember vagy — Az, keresztapám s most arról van szó, hogy állást szerezzek magamnak. E nagy dolog elintézése végett jöttem ide pár napra önhöz. — Hát bizony, mondá a parancsnok, — ez kissé a saját hajlamaidtól, vagy dicsőségre, gazdagságra vágyódásodtól függ. — Nincs módomban, hogy hajlamaim legyenek, keresztapám. Először is anyámat és magamat kell eltartanom. Mostanáig ő dolgozott kettőnk ért: rajtam a sor, hogy fölváltsam s én legyek az ő támasza . . . Ami pedig dicsőségre vagy gazdagságra vágyódásomat illeti, ez a becsvágy csak azután következik ... Ez a fényűzés, hiszen ön tudja legjobban, csak bátorság és akarat kérdése.-- Be jól tudod, fiú! — Oh, keresztapám, ne vegye ezt fennhéj ázásnak. Mi hasznát venném annak, hogy fényes sikerrel álltam ki két szigorlatot, ha azt sem tudnám, hogy semmit sem tudok? . . . Kivévén egyelőre, elméletemet, mely a kis ujjamban van . . . Elmondjam? — Köszönöm, — mondá a parancsnok. A katonaságnál mit csináltál? — Mellékesen elkészültem a technikára, az őrnagy fia mellett. — Nos, a paszomántoddal1 könnyen juthatsz ösztöndíjhoz . ., . Majd segítségedre leszek. ; — Igen ám, de azzal csak oda jutnánk, ahol most vagyunk. Két vagy négy évi is- j kolázás után Isten tudja hova tennének el helyőrségre, két-' ezer franknyi fizetéssel, hogy abból anyámmal együtt megéljek. — Jő, viszonzá a parancsnok. — Akkor hát ott van az állami hivatal . . . valamelyik minisztérium . . . — Az ön támogatása mellett rögtön kapnék ezer frankot; tizenöt év múlva pedig, fokozatos előléptetéssel, háromezerhatszázat . . . Keresztapám, én jobban szeretem a szabad moz'gást. Akarattal, erős kézzel, munkával, a mai világban szabad pályán minden okos ember célt érhet . . . Élő bizonyság ón erre! — Az ám, az akaraterő meszszire vitt! . . . mondá a parancsnok. — Igv hát térjünk vissza arra. amit anyádnak javasoltam. Ellenedre volna tán valami gyárba belépni? — Nekem? Belépnék akár munkásnak is! ... mondá a fiatal ember. — Sőt megvallom, hogy én részemről mindig az ipar terén gondoltam legbiztosabban szerencsémhez juthatni. —- Ezt irta anyád is. És én, minden eshetőségre, már szóltam Blasotéknak. — Kik azok a Blasoték? — óramű-gyárosok. — Jobban szeretnék valami jelentékenyebb iparágat... De már mindössze csak hatvankét frankom van s igy, gondolhatja, hogy sietős rám nézve a dolog! ... Maradjunk hát Blasoték mellett! Amig jobb nem akad, elég lesz ez is. A parancsnok mosolyogva nézett Dánielre. — Hallod-e, mondá, ez a jelentéktelen kis iparág ötezernél több munkást foglalkoztat s félmérföldnyi kiterjedésű. — Mit hallok?! kiáltott föl Dániel. — Kell hozzá kétszáz hivatalnok, hat mérnök, "több mint ezer különböző gép ... Láthatod, hogy ha befogadnak, ott talán elegendő mukásságot talál buzgalmad... — Látom, keresztapám, hogy bolondot mondtam. Számítsa ezt a többihez... És hol van a kérdéses gyár? — Bamettől két kilóméternyire. — Akkor hát hamarosan el is végezhetjük? — kiáltott föl Dániel elragadtatva. — Megindíthatom a dolgot s holnap be is mutathatlak. — Nem sétálhatnánk ma arrafelé? — Vasárnap van. A gyár be van zárva. — Be'kár! —Ném is számitva, hogy az idegbántalmaimmal bizony nem szaladgálhatok a napon. Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Geílért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halat magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Igaz! Sőt most is fárasztóm önt, szegény jó keresztapám, viszonzá Dániel. — Kívánja, hogy magára hagyjam? — óh, itt maradhatsz, viszonzá a parancsnok, ki szenvedéseihez már hozzátörődött. — Egy óra múlva kiadom az utadat. — Majd elmegyek megnézni a gyári épületeket. — Gervis elvihet a kis kocsiban. Épen el is kell mennie egy kis mentegetődzéssel Blasotékhoz. Nálok kellett volna ebédelnem. — Hiszen á* levelet magam is elvihetem és önnek nem kel. lene Gervist nélkülöznie. A parancsnok gondolkozott egy pillanatig. — Nos, mondá, — ha már olyan nagyon sietsz megnézni a gyár külsejét, nézd meg egyúttal a gazdáit is. — Mily szerencse, ha sikeres lesz az utam! Pedig úgy féltem, hogy annyi halogatással és nehézséggel kell megküzdenem, mielőtt valami pályára léphetnék! ... ön tehát remél keresztapám? — No, tudod, az attól függ, hogy milyen benyomást fogsz tenni... aztán meg a körülményektől, talán valamiféle üresedéstől. — óh, csak elfogadjanak — egyebet én nem kivánok! — kiáltott fel a fiatalember, a húsz éves kor bátor hevével.. (Folytatjuk.) --------------------CSALÓDÁS — Te Pista, — mondja a kocsmában az egyik ember a másiknak, — én megvallom, hogy téged sokkal bolondabbnak hittelek, mint ahogy tapasztalom. — Ez nagyon hízelgő’ rám, hát igy van ez, te engem bolondabbnak hitték, én pedig téged okosnak tartottalak s ime mindketten irtózatosan csalódtunk. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési díj be\ üldésére.
