Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-04-20 / 8. szám

1958 április 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL (Folytatás) Lizavéta bemutat. Mariska — vagy amint ők mondták: Marica, — szóval se említi, hogy találkoztunk már. Kezet nyújt. S nem is lányosán, ha­nem meleg' kézszoritással. S megosztja a szegfűjét lányok­nak, legényeknek. Nekem adja a legszebbig szálat. — A tanitó felszólít, — von karonfogva a tyúkketrecig. — Kedves barátom, — mond­ja a tarkóját vakarva, — nem adhatna egy forint előleget? Nem azért mintha... De lássa idehozták ezt a dolgot és éppen elfogyott a papirosom. Adtam neki, noha már csak két szorongatott papiros-forin­tom volt a hazulról hozott pénzből. Dehát mit tehettem, mikor oláhul csakis nála lehe­tett tanulnom? A tanitó mellény-zsebébe gyűri a papirosforintost. Ott­hagy bennünket. Belőcslábal a házba bizonyára, hogy az oláh levelet megírja. Helyettte egy anyóka lép ki. Vén mint a sze­­beni kapu. A lányok kezet csó­kolnak neki. Én is, hogy bemu­tatnak. Elena nagymamának szólítja. Közénk ül. Untat bennünket a kérdéseivel. Hozzám is van szava: — Ismerem látásból. A tem­plomban buzgón imádkozik. Elena közbeszól: ■> * * A “KIS DUNGÓ” előfizetési dija egy évrí L00 dollár. — Nem is tudtuk, hogy az alezredes ur katolikus. — Nem az, — mondja György urfi. Husvétkor láttam, hogy a magyar templomból jött ki. Rámnéznek. Elpirulok. De egyben fel is ágaskodik ben­nem a protestáns büszkeség. — A keresztapám lutherá­nus, — mondom elszántan, — és én is az vagyok. ■ Elképedve néznek rám. Szin­te érzem, hogy elhüvösödik köztünk a levegő. Még Maricá­­nak is hideg csodálkozással áll rajtam a szeme. De ez csak egy percig tart. Aztán az arca búsra változik. Látom, hogy magyarázatot várnak tőlem, restelkedve mon­dom: — Én csak azért járok a ka­tolikus templomba, mert min­den érdekel, ami misztikus. Szeretem a misztikumokat. És annyi szépség van abban a val­lásban .. . Az arcuk megenyhül. Csak a Mariska arca marad szomorú. — No, csak mulassatok, — mondja jósággal a szebeni ka­pu. Mig fiatalok vagytok, tie­tek az élet. Azzal ő is bement. Darabig csevegtünk. Aztán­­hát persze négy lány és három fiatalember, csakhamar társas­játékra fordult a jókedv. — Haragszom rád! Az udvar mögé, a konyha­kertbe vonultunk. Lugos állt ott, s a lúgos körül gyep. Szé­kekre szakajtókosárra, dézsára, mire ültünk, s megkezdődött a játék: — Haragszom rád! De milyen kedvesen furcsa volt, mikor Mariska nekem dobta a kendőt, és édes-rejteV mü bus mosolygással mondta: — Haragszom rád! S elsimította a laza hajfür­töt. De mindent mondott ő sze­gényke, csak azt nem, amiért igazán haragudott, — a sorsra. Zálogok gyűltek. Ki kellett váltani. Elena volt a bíró. Néha fur­csa ötletekkel büntetett. Petru lovaggal tótágast álla­tott. Sohse láttam cvikkeres tót­ágast ! György lovaggal kukorikol­­tatott a dézsa tetején. Sohse billent úgy dézsa ked­vemre. Nekem fuvoláznom kellett féllábon. Sohse fuvoláztam olyan gya­lázatosán rosszul. Aztán a lányokra került a sor. Maricára is. — Mondj egy-egy hazugsá­got mind a három gavallérnak. Egy-egy hazugságot! — Nem tudja teljesíteni, — mondottam kedveskedőn. — Nyugodt lehet. Marica elkomolyodva kezd­te i’ajtam: — Te okoztad nekem az éle­tem legnagyobb szomorúságát! t Tapsoltak. — Milyen igaz hangon tud hazudni! De én, csak én láttam a sze­mét, hogy valóban nem teljesí­tette amit a biró előirt, mert igazat mondott. Másnap ébredéskor az ügy mégis ostobának látszott. Hogy én oláhul tanuljak? És hogy épp egy oláh leánynak kedvé­ért, aki elvégre magyarul is megért, ha éppen beszélgetünk. A forintomat különösen sa­­joltam. Milyen gyorsan a ma­gáévá tette az a lőcsnadrág. Mikorra azonban kiléptem az utcára, megint csak foglalkoz­tatott az a kérdés, jhogy ott íog-e állani Marica az ablak­ban? Nem fog ott állni. Megmond­tam, hogy lutheránus vagyok, tehát nem fog ott állni. Az es­te bizonyára ő is meggondolta. Eretnek vagyok neki. Nem fog ott állni. Már messziről lestem: áll vagy nem áll? S megdobbant a szivem, mi­kor láttam, hogy ott áll sze­gény! Szomorú mosolygással várja a köszöntésemet. Dehát a templomba már mégse megyek el többé. Hatan is tudják, hogy lutheránus va­gyok- kinéznének. Csak éppen sétálok addig, mig be nem ha­rangoznak. Ennyi figyelmet megérdemel tőlem. Holnaptól kezdve aztán már se az ablaka előtt nem járok el, se a tem­plom előtt nem ácsorgók. Az JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN FARÉBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 oláh tanitó meg várhat . . . Legyen boldog a forintommal! Elmentem az utca végéig. Hallom, hogy harangozzák a másodikat. Ha most visszafor­dulok, épp akkor érek a pap­ház elé, mikor Marica kilép. S mintha valami láthatat­lan kéz fordított volna meg és vonszolt volna kötélen: vissza­sétáltam. Épp akkor lépett ki egy öreg asszonysággal, aki nehézkes járással tipegett mellette. Az öreganyja volt. Marica rögtön engem kere­sett a szemével. A templomaj­tóban is megállt: megfordult, rámpillantott. Dehát mért ne érdeklődjek én tovább is a miszticizmus iránt? S bementem a templomba. Leültem egy üres paába, és ér­deklődtem a miszticizmus iránt. Oh a miszticizmus! Gyönyö­rű volt aznap a miszticizmus! Mint a hajnalban nyílt fehé­res piros szép pünkösdi rózsa, olyan volt aznap a miszticiz­mus' A következő éjszakán azon tűnődtem, hogyan lehetne a kü lönböző vallásokat egyesíteni? tünádtem, hogyan lehetne a külöbözz vallásokat egyesíteni? De csakhamar konstatáltam, hogy ha a római pápa nagyen­gedékenyen le is szállna a tró­nusáról, az én apám nem száll­na le a maga bükkfakatedrájá­ról. Hát még az oláh pópa?! (Folytatjuk.)---------------------------------­A VASÚTI PÉNZTÁRNÁL — Kérek $gy jegyet. — Hová akar utazni? — Az mindegy, csak az a fontos, hogy a vonat pont dél­ben induljon el. — Ezt nem értem . . . — Nézze pénztáros ur, az or­vosom megvizsgált és azt mond­ta, hogy utazzam el délre. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, ké/vények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, olj'egyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $i.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában A FÉRFIAK SORSA: A NŐ

Next

/
Thumbnails
Contents