Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-04-20 / 8. szám

1958 április 20. ft<s dongó - CLEAN FUN. 5-IK OLDAL ÁLDOTT ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVAN Minden Istenben Bízó És Jóindulatú Magyarnak AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET ÉS BETHLEN OTTHONA Testvérsegitő És Biztosítási Szolgálatunkért írjon Alábbi Címünkre: The Hungarian Reformed Federation of America 1801 “P” St., N. W. - KOSSUTH HOUSE - Washington 6, D. C. oldotta a csomóját és kifordí­totta a pénzt az asztalra. Azt is mellétette, amit. vásárolt. Amíg Erzsi számolt, Dani a tarkóját vakargatta. — De hisz itten hibázik! Ti­zenöt krajcárral kevesebbet ho­zott haza kend, aztán még azt mondja, hogy keresett! Dani már benne volt a ha­misságban, hát csak megpró­bált előrebotorkálni a süppe­­dős talajon. — Kászen éppen azt keres­tem eddig. De mintha a föld nyelte volna el. Nincs. Elvesz­tettem, Szerencse, hogy Erzsók sze­me, lelke a pénzen volt, más­képen könnyen leolvashatta volna az igazságot Dani piros orcájáról. A hangja is halk és rekedtes volt az embernek. Hiába no, a hazudozás nem volt kenyere. — Elvesztette? Hol? — Izé, ott az . . . öreg Szutykos előtt . . . arrafelé. De én a másik oldalon mentem — tette hozzá gyorsan. Belátta, hogy ezt is kár volt mondani. A korcsma nevének hallatára beborult az asszony képe. — Hát mit akar ott? Minek álldogált? Hogy vette elő a kendőt? Minek bontotta ki? Ha Daninak négy hangja lett volna, akkor se tudott volna hirtelenében megfelelni vala­mennyi rázúduló kérdésre. Pe­dig az az egy hangja is nagyon berozsdásodott egyszerre. — Hogy szórta el kend az utcán a pénzt? — folytatta a vallatást az asszony. Danit meg a veszedelem vakmerővé tette. Felvetette a fejét. — Nem pálinkát vettem rai-GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! ta! — felelte mogorván. — Azt úgyse szokták a korcsma kü­szöbén előre kifizetni. / — Hát a korcsma küszöbén veszett el a pénz? — Erzsók­­nak villogni kezdett a szeme, de azért legyűrte az indulatát-. — Mindig azzal a korcsmá­val gyön — fészkelődött ké­nyelmetlenül Dani. — Mond­tam már, hogy nem a küszö­bön. Hét lépésre voltam a kü­szöbtől. A nagy almafa alatt. — Ott szórta el a pénzt? Dani egyre mélyebben süly­lyedt a kátyúba. Hanem most már csak kitartott. — Ott hát. Azt hitte, egy kis tágasságot szabadított magának, pedig hát most merült csak nyakig a fe­kete lápba. Erzsók lecsapott rá. — Hát ha meg olyan jól tud­ja, mért nem szedte fel? Mit kellett, annyit keresgélni? Daniról csörgött az izzadt­ság. Homályosan érezte, hogy mindjáit rajtacsipik. Talán jobb is lett volna szépen beval­lani mindent. Hanem most már késő, csak előre lehet men­ni az egérfogóban. — Volt egy kis tartozásom, no — morogta kelletlenül. Az asszony persze összecsapta a kezét. — Tartozása! No ez egyre cifrább!! Miféle tartozás? Csak nem a csizmáért? . , . Dani sértődötten egyenese­dett ki. — Még csak az kéne. Azzal a Mózsival volt dolgom a ... Megállt és megint csak na­gyot nyelt. Mózsi a korcsmáros volt. Cseberből vederbe esett a nagy önérzetével. — A korcsmárossal? Hát ott volt a kontója? — Vót a csuda! — pattant fel Dani. — Ha én iszok, hát nem iszok-hitelbe! — Hát iszol? No ott van! Most aztán tudom, hogy hova tünedezel minden este. Persze nekem azt mondod, hogy a Ba­logék tanyájára mész kapanye­let meg cifrabotot faragni . . . Dani talpraszökkent, most már a megrágalmazott önérze­te lökte fel. — No hát — tört ki belőle az őszinte nagy elkeseredés, — itt süllyedjek el, ha egyszer is . . . hát mi vagyok én . . . hogy es­te . . . Máma láttak engem először abban a korcsmában, amióta . . . Most aztán hát végre kint volt. Nagy csend következett rá. De hogy végre kilökődött a terhe, Dani valami nagy köny­­nyebbülést érzett. Lehajtotta a fejét az asszony néma tekintete előtt. Erzsók is megcsendese­dett, nem szólt egy szót sem. Neki is könnyebb volt, hogy csak igy most az egyszer tör­tént. — Hát igen. Ott voltam . . . négy deci vörös ... — vallot­ta be egészen halkan az ember. Várta, hogy az eddigi előszelek után, rátör az igazi fergeteg árva fejére. De az asszony csak hallgatva fogadta karjába Da­ni bozontos fejét. — Hát mért' nem mondta meg kend mindjárt! — suttog­ta végre. — Hisz megesik az néha . . . — Többet ugyan nem fogad­kozott Dani. — Majd meglátod. Most mái megint szembe tu­dott nézni a feleségével. Nem volt, ami földrehuzná a sze­mét. Szabad ember volt újra, egyenes magyar ember, és ezt a nyugodt szabadságot oda nem adta volna semmiféle agyafúrt ravaszságért többet.--------^ 15 fe**-------­A FRANCIÁK FELEDÉKENYSÉGE A franciák nagyon elfelejtet­ték, az első világháborút köve­tő béketárgyalások idején, hogy magyarok voltak azok, akik először álltak ki a franciák ér­dekében a 70/71-es háború ide­jén. 1870 október 21-én a füg­getlenségi párt határozati ja­vaslatot nyújtott be, hogy a monarchia követelje, hogy a porosz—francia háborúit fejez­zék be úgy, hogy biztosítsák; Franciaország területi épségét. A magyar képviselőházhoz 167 kérvény érkezett 18,000 polgár aláírásával e tárgyban s ugyan­ezért felirt 18 város is, amint ezt a magyar képviselőház 1871 március 30-i ülésén bejelen­tették. j r.go_______ LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.

Next

/
Thumbnails
Contents