Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-04-05 / 7. szám

1958. április 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) A tanító a fejét rázta: — Minek az nekem? — Minek? Hogy kérdezhet ilyet? Ne legyen olyan egyked­vű, mikor itt az alkalom. Hi­szen ön mondta, hogy gyönyö­rű hangszer. — Hát gyönyörű, gyönyörű. Minden hangszer gyönyörű el­végre. — De az emberi hanghoz ez hasonlít legjobban. Ez hason­— Engedje meg, hogy meg­mutassam. Egy-két nyomással összeállítható. És amint látja: hat lyuk van rajta, a hetedik a billentyű. A tanitó mind a két kezefe­­jét rázta: — Ne fáradjon ... — Oh kérem, nem nagy fá­radság. Amint láthatja .. . Ebben a percben a kövér le­ány jelent meg az ajtóban. Fa­zék volt nála és fakanál. lit . . . A tanitó vállat vont. — Hasonlít, nem hasonlít. Mire jó? — Mire jó? Hát például, hogy felvidámitsa a lelket. Ki­vált esténkint... Legyintett. — Nyolckor én már fekszek. — Az nem egészséges. Bo­csásson meg, de nem egészsé­ges. Ha lefekvés előtt fuvoláz na egyet. . . Örj. úgyis sok port szív az iskolájában Azt a pört j mind kifuvogatna esténkint a tüdejéből. És oly könnyű! | Mindjárt az első nap megtaní­tom egy nótára. Két nótára! Négy nótára! A tanitó a kezefejét rázta. — Hagyjon békén! Nincs én­nekem kedvem még fuvoláz-1 gatni is. — Megjön az. Megjön min. gyárt az első órán. Mondom csak hat lyuk és egy billentyű, j És' kivettem a zsebemből a fuvolámat. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évrr 3.00 dollár. Meghökkent, hogy engem ott látott. S bizonyára vissza is fordult volna. A tanitó azon­ban rákiáltott: — Csak hozd! S még valamit tett hozzá oláhul. A leány kissé elpirultan hoz­ta hozzánk a hosszúkás veres fazekat. — Aludt tejet szoktam ilyen­kor enni — mondotta a tanitó nÉagyarázaOul. TarAso« velem: ha- szereti. Lizavéta, hozz tá­nyért, kanalat. — Köszönöm Liza kisasz­­szony. Engedje meg inkább, hogy bemutassam magamat: Sáfár -a nevem. És sietve mondtam el, hogy itt töltöm a nyarat az alezre­des keresztapámnál, — ezt a szót kiemeltem, — továbbá, hogy oláhul akarok tanulni. S ontottam a szót, csakhogy ott-ragadhassak. A leány ér­deklődéssel és becsüléssel né­zett reám. Nem tudom, hogy az alezredes keresztapám említé­se hatott-e rá? Vagy hogy mar a papleány beszélt neki vala­Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és a janió levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, ké .vények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségéve' angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában mit? Vagy csak érdekelte, hogy fiatal ember vagyok? — de igen szívesen nézett rám. Le is ült velem szemben a lócára. — A mester ur nem akar fu­­volázni, — panaszoltam. De j hátha abba egyezne bele, hogy j magát tanítsam. — Még csak az kellene! ,— hörkent rám a tanitó. Az asz­­szonyok úgyis többet fuvoláz­­nak a férjük fülébe, mint kel­lene. Befalt egy nagy „ egybeállt darabot a rengő aludttejből, és megemelte a nyakát, mint a tyuk, mikor iszik. Aztán ismét rámnézett, elmo­solyodott: — Ne tartson attól fiatalem­ber, hogy én drágán tanitom. Fizessen amit tud: mondjuk például negyven krajcárt órán­­kint. Sok? Mondjuk harminc krajcárt. Az is sok? S a kapura tekintett. Egy ti­zennégy éves forma vörhenyesj szőke kisasszonyka lépett be az udvarra s egy magamkoru fia­talember, fehérnadrágos, cvik­­keres. Lizavéta eléjük röppent, és összecsókolta a leányt. A tanitó rájok se nézett. — Mondjuk huszonötöt. Az már csak potomság! — Hát jó, — feleltem. Én ép­pen nem sokallanám a negyve­net se, dehát... — Értem, — bólintott a ta­nító. barátságosan. Majd ha a maga-keresetén lesz, a hála­érzésére bizom a pótlást. Én azt a szeméből látom, hogy jó­­érzésű ember. És letette a kanalat, — bele­csapott a tenyerembe. — Kezdhetjük az órát akár mindjárt. — Nem sürgős. — Kár egy napot is elmu lasztani. — De ma fáradt a fejem. Holnap ... — Úgyis jó. És újra fölvette a kanalat. Az érkezettek akkor már előttünk álltak. Kezet csókol­tak neki. Bizonyosan tanítvá­nyai voltak. Lizavéta összeismerkedtetett bennünket: — Mártha, a takarékpénz­táros ur leánya. Ez meg a bátyja, Petru. Beszédbe eredtünk. A fiú most végezte a hetediket Ko­lozsvárott. Bajuszosodni kezdő kamasz, divatosan kerített al­jú sárga zekében és nagy bo­korra kötött kékpettyes fehér nyakkentíősen. Afféle édeskés nyelvű ifjú, akinek mindig a zsebében, van az illemtan. A leány szintén Kolozsvárott egy hires nevelőintézetben ta­nult. Divatos nefelejtsszin ba­­tiszt a ruhája, és mindenkép­pen skatulyából való. Csak az arca rozsdaszin szeplőit hagy­hatta volna a skatulyában. Azután megint egy diákféle I fiatalember lépett be a kapun.1 JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar tem.-tkező és okleveles balzsamozó DETROITI} AN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 Erősen rajzolt szemöldökű arc. Peckes járás. Afféle kisvárosi gavallér. Látásból ismertem is már. Az üveges boltja előtt szokott sétálni, s minden for­dulónál a tükörbe néz. Jogász, a gőzmalmos örmény­nek a fia. Csak azért jött, hogy egy oláh levelet adjon át elintézés­re a tanítónak. Persze ahol leánytársaság van, a fiatal ember könnyen ragad. György ur is megra­gadt. Aztán egyszercsak megint nyilik a kapu, s belép, akit vár­tam: a bársonyszemü, a pillan­­gószámyakon járó Mária. A gyönyörű sárga öves ibolya­­, szin-ruha! A viola-virágos szép I kalap! Micsoda piros! Micsoda 'eleven! Micsoda gyönyörű! Egy ! csomó szegfű a kezében. Jár­hat-e másképpen, mint virág­gal? A tanítónak a betegszinü lá­nya lépdegél hosszan nyulla­­dozó lábfejjel mögötte. Tehát az ment át érte, és bizonyára^ ■ az-is-kisé rí vissza. Eléna a’neve annak a betegszinü lánynak. (Folytatjuk.)- , , - -------'4 A £ fej_____________ 0 FŐ AZ ÜZLET — Ön azzal van vádolva, hogy egy revolvert fogott Kiss­ié, de azután nem lőtte meg. Miért? — Mert amikor meglátta a revolvert a kezemben 59 dol­lárért meg akarta venni, ami jó üzletnek látszott ezért a tiz dolláros revolverért. Ezért nem lőttem meg, hanem eladtam neki a revolvert. Két dolog tartja fenn az or­szágot: vitézség az ellenséggel szemben; egyetértés a polgárok közt. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents