Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-12-20 / 24. szám
2-IK OLDAL ('•Q 'MlVOrt HPA\1 PTT1V 1958 december 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — Vagyis inkább talán szerény állásom érzete a grófnéval és a Bordeau kisasszonyokkal szemben, kik tudják, hogy csupán egyszerű munkása vagyok a gyárnak . . . — Ah igen, teve hozzá Madeleine kisasszony nagy komolysággal, — s bizonyosan ők is úgy látták önt, mint én, széntől feketén! . . . Amint e szavakat elmondta, Dániel tekintete találkozott nagy, világos nézésű- szemeivel s annyira átérezte mentsége nevetséges voltát, hogy röstelte, amiért ehhez folyamodott. — Megérdemeltem, hogy gúnyoljon, kisasszony, mondá őszintén. — Gondolja? viszonzá Madeleine, azzal a mosollyal, melytől Dániel olyan zavarodottnak érezte magát. És az egyetlen, amit tek, mondá vidáman, — az, gy köszönetét mondok a leckéért. A leány válaszolni akart, de épp e pillanatban lépett be Cabanou, kezében könnyű kendőcskével. — Hallod-e, Madelon, még náthát kapsz! mondá dorgáló hangján. — Jer, hadd burkoljalak be. — Burkolózzunk! felelte a leány, engedelmesen nyújtva oda nyakát, hogy az orvos tetszése szerint köthesse rá a kendőcskét. Annyi odaadás volt ebben az igazi gyermekded mozdulatban, az egyenes fejtartással já-1 ró kedves duzzogó arckifejezésében, hogy Dánielt egészen bámulatba ejtette ez a szófoga'dó kedvesség, mely olyan hirtelen váltotta föl az imént tapasztalt kiváló elmésséget. VIII. Dániel ez est után kettőzött hévvel merült el ismét tanulmányaiba, aggódó türelmetlenséggel várva mindig a vasárnapokat. Egy egész hónapot élt igy át anélkül, hogy helyzete a kastélyban változott volna. Mindig jó fogadásban részesülve, egyre nagyobb csodálatra gerjedt Jean ur, Cabagnou, meg az úrasszony iránt, ki az ő fesztelen eredetiségével bánt vele. De egy váratlan esemény egyszerre csak meglepte s újból fölébresztette a jövője miatt való aggodalmakat. ___ Amint ugyanis javában folytatta a mechanikai tanulmányokat, amiktől olyan nagy eredményt várt, egy reggel a gyárban arról értesítették, hogy a Bonnard osztályát el fogja hagyni s belép a számtartóságba. Ez az állás bizonyára magasabb rendű volt, mint a műhelyekben való névsor-jegyezgetés; de olyan szolgai munkához kötötte le, amely mellett technikai ismeretei teljesen fölöslegesek voltak. Nyomtatványokat kitölteni, könyvbe vezetni, összeadásokat csinálni . . . hogyan tüntesse ki magát, tehessen valamit, ami a többiek fölé emelné? . . . Sőt, két másik hét elteltével az történt, hogy 'alig tanulván még bele uj hivatalába, ismét más osztályba tették át. Rettegéssel vette ekkor észre, hogy látszólagos előléptetése voltakép nem egyéb, mint örökös hivatalváltoztatás, mintha nem tudták volna, hogy micsoda szakra alkalmazzák. Még jobban elveszve érez-i vén magát, mint valaha, ebben az óriási gyárigazgatásban, mely olyan bámulatosan volt szervezve, egyik szolgálatból a másikba menvén át anélkül, hogy be- vagy kilépése csak észrevehető is lett volna: anynyira fölfogta fölösleges voltát, hogy magának is nehéz lett volna olyan állást választania, amely már betöltve ne lett volna. Évek hosszat tartó szakadatlan munka, ha éjszakáit kellett volna is rááldoznia, bizonyára nem riasztotta volna kérdések e rengeteg szövevényében, amelyek mindegyike elsőrangú tehetséget kíván meg? ... És főkép mi igazolhatná azt a vágyát, hogy a gyár tudósainak csoportjához csatolják? Eléggé képes volt egy mechanikai vázlat elkészítésére, 'vagy arra, hogy valamely metallurgiai műhelyben vezérmunkásul szolgáljon: de itt is, mint az irodákban, szakszerűen alkalmazott rajzolók és vegyészek zártak el az útját. De azért igen < Eps volt váltakozó foglalkozásaiban, s bár zsörtölődött a sors ellen, mely folytonos kísérletekre kárhoztatta eléggé ismerni kezdte már az egész igazgatást, melynek úgyszólván minden nehezebb ágán keresztülment. Két hónap telt már el abban az ellentétben, mely a kastélybeli látszólagos érdeklődés és a gyárbeli teljes elfeledtség közt iránta mutatkozott. Panaszos levelet irt anyjának, elbeszélve neki mindent, nem mervén őt felszólítani, hogy jöjjön el és ossza meg vele e kétes életet. Néha nagy elhatározás szállta meg, hogy panaszt tesz Jean urnái, az osztályfőnökök látszólagos rosszakarata ellen, akik folyvást egymáshoz küldözgetik, mihelyt az illető munkába beletanult. Azután meg arra gondolt, hogy szólni fog Blaisot kisasszonynak. Nem mondotta-e Madeleine, hogy szövetségese lesz? . . . De nem volt hozzá bátorsága. Mire alapítsa egy felsőbb állásra való becsvágyát? Mi fog történni, ha merész fellépésére kijelentik neki, hogy semmi hasznát sem vehetik? Bizonyos-e abban, hogy mindjárt kap csak ilyen helyet is, melyet csupán keresztapja befolyásának köszönhet, mely után legalább megélhet? Ily zavart állapotban volt, midőn egy reggel amint a gyárba jött, értesítették, hogy az igazgató hivatja, öt perceel utóbb, elfogódott szívvel s attól remegve, hogy talán elboMagyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendez* 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 csátják, megjelent abban a nevezetes szobában, melynek soha a küszöbét sem látta. Amint belépett, Blaisot ur, egy tervrajzokkal megrakott nagy íróasztal előtt ülve, épen két munkavezetővel beszélgetett. Negyedórái kínos várakozás után végre egyedül maradva Jean úrral, ez igy szólította meg: — Dániel, szükségem van önre, ma estére. Landont, aki beteg, kellene helyettesíteni, a munkásoknak tartandó matematikai előadáson. Menjen el addig hozzá s készüljön el az előadásra. — Igenis, felelt Dániel, rendkívül megörülve, hogy Landont helyettesítheti. — De még egyéb beszélni valónk is van. A három hónap alatt, mióta Blaisotburgban van, igen derekasan állotta ki a próbát, melyet szükségesnek tartottam s- melyből azt kellett megtudnom, hogy mit alapíthatok jellemére és buzgóságára. Ezért nem határoztam előre a jövőre nézve, magam sem tudván, hogy ön mit fog nyújthatni. — Különben is meg kellett önt ismertetni az összes hivatalok legapróbb részleteivel, hogy a gyárban semmi se legyen előtte ismeretlen ahhoz a munkához, amelyet öntől várok. (Folytat] ük.)--------------------------BIZONYÍTÉK — Ért Fekete a lovakhoz? — Nem ért. — De hiszen folyton a lóversenyre jár s ott fogad. — Éppen ez mutatja, hogy nem ért hozzá. Mert mindenét elvesztette.---------------------------Szeresd a szegényeket és a szegénységet. Légy náluk és velők nyelvvel szegény, úgy szólitván őket, mitha társuk volnál, de kézzel gazdag, úgy adakozván nekik, mint náloknál bővelkedőbb és gazdagabb. (Szalézi Fér.) \ TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja viekik az abban olvasott vicceket.
