Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-11-20 / 21. szám
1958 november 20. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Mikori az újság? Nincs rajta dátum. Dehát minek is? Nem mindegy-e, hogy hétfőn történt az eljegyzés vagy szerdán? Régen nem történhetett, mert a hirlap papirosa még fehér. A fő az, hogy Márta megvált tőlem, félretett. Félretett!!! Félretette a szivemet. Lehetséges-e? Lehetséges e, hogy ő is csak olyan cifra értéktelen mint más olyan nő, hogy akinek a nyakába dobják, ahhoz simul? Mintha hideg kigyók kanyarogtak volna át a mellemen. Micsoda csalódás!!! S még csak azt sem gondolhatom, hogy erőltették. Merthiszen, ha leány szüleit menti meg valami nyomorúságtól, annak van mentsége. Dehát kit ment ő? Nem mondhatja-e meg őszintén annak a férfinak, hogy nem szeréti? Nem mondhatja-e akár az oltárnál is: kényszeritettek! Úgy éreztem, mintha leomlott, eldult, elégetett, kihalt világ volna a lelkem, s a gondolataim némán átszálló hollók csupán. Élhetek-e tovább? Mi célja annak, hogy tanuljak, küzködjek, vergődjek? Márta a másé, a másé! A világrend felfordult az érzésemben: mintha az Isten trónjára a Sátán hágott volna, s ezen a reggelen adták volna át neki a mennyország kulcsait. Hogyan mentem ki a házból, nem tudom. Csak egyszer ott álltam a Dunaparton. Emberek jöttek, mentek, nyüzsögtek. Mit jönnek, mennek nyüzsögnek?! Az élet merő értelmetlenségek zűr zavara. Bolondok! Csak egy ér valamit: Meghalni, meghalni! Feküdni a földben, még ott is hátat forditva a világnak, és nem érezni többé semmit! Mennyien mennek a hajóra. Hova megy az a hajó. Arrafelé, amerre ő lakik. Hátha én is mennék? Belevetném magam a vizbe. De nem ott, feljebb, feljebb, csaknem Pozsonynál. Úszók ha az élet-ösztön késztet, de végre is elmerülök, egyet horkantok még, aztán csak a viz visz tovább némán, hidegülten. És visz a viz, és visz, ringatja a holttestemet: és odateszi majd szépen a park aljára, a kanyarodéhoz, ahova a holttesteket szokta sodorni. Csakhamar megismernek, ő is megnéz... De nem: irok neki előbb! Hiszen az eljegyzésre illő, hogy gratuláljak! Oh gratulálok, gratulálok! Bementem egy trafikba. Levélpapirost kértem. Megírtam ott a pulton. “Márta, Márta! Neked nemcsak az élők gratulálnak, hanem egy halott is.” A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Az hittem elájulok, mikor alájairtam a levélnek a nevemet. A mellemre mintha maAMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátításán, mert a szavak mellett i íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, «. n (- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .......... «P . O U Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legailkalmasabb az angol nyelv megtanulására. lomka nehezült volna, a lélekzetem elállt. — Kérem kisasszony, — rebegtem a trafikos leánynak, — irja rá a cimet, olyan reszkető ma a kezem. Bedobtam odakünn a levelet a postaládába. Egy bosnyák ácsorgott ott. A portékái közül valami a szemembe csillant: egy revolver. Nagy durva, feketeagyu revolver. Az agya a szokásos bosnyák cirádákkal van beöntve. — Van-e patronja is? — Az nincs, de itt a vasárusnál adnak. Megvettem a revolvert. A patronokat is. Biztosabb, ha szivén lövöm magamat és úgy dőlök a vizbe. Betettem a revolvert a kabátom külső zsebébe, s a hajóra mentem. Egy perc múlva indult. Kiültem a padra a korlát mellé, s néztem a vizet, — a siromat. Márta! Márta! Á neved eddig édesség volt nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven elolvad. Ma keserű, mint az épeszin méreg, amelyből egy korty lélekzetszoritón megbágyasztja a szivnek dobogását. Márta! Márta! A neved nékem napfényem volt eddig, meleg napfény, aminő tavasszal bimbót, virágot fakaszt a réten, erdőn. Hideg felhő ma, amelytől elsápad a Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán harmat ül. Márta! Márta! A neved eddig szivem zenéje volt, egy láthatatlan kisangyalbandának üdvösségét zümmögő zenéje. Ma a neved csak egy halk jaj kiáltás. Jaj kiáltás szivem mélységében! Jaj kiáltás, amelytől összeomlott szép reményeink tündérpalotája. Napja kialudt. Csillaga lehullt. S maradt utána fekete sötétség, — hideg halotti csend... Egy utazó telepedett mellém a padra s egy percre kizavart a gyászos gondolatokból. De aztán megint elmélyedtem. Könnyben lábbogó szemmel bámultam a vizre. Csak arra ocsúdtam fel, mikor az utazó megszólalt: — Fiatal barátom, mi baja magának? Ez a szó: Mi baja? megrázott. A könny elöntötte a szememet, s végigcsordult az arcomon. Hát van valaki a világon, aki azt kérdezi, mi bajom? Rátekintek. Potrohos öregur: fehér bajszu és piros arcú. Csupa jólét és egészség. Még a füle is vastag és piros, mint a kopasz angol hizóé az Ákos ur majorjában. A kezében kameol-fogantyus sárga nádbot. Apró ráncos szeme, meleg, jóakaratu, szinte nőies. — Maga nem jóban töri a fejét, — mondotta szelid-dorgálón. És a zsebemhez nyúlt: kivette a revolveremet. Olyan köny-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 nyen beledobta a Dunába, mintha narancshéj volna. — Az élet nagy érték, fiatal barátom. A revolver nem nagy érték. De ha sajnálja, megfizetem. S rátette a kezét a kezemre. Szerető hangon kérdezett: — Mi baja? Szerelmes maga! Fogadok, hogy szerelmes. Nocsak vallja meg. Bolondság. A nő csak addig érték, ameddig angyal. Azontúl nem érdemes egy gondolatba sem. Csak bámultam rá. Úgy éreztem, mintha apám lett volna, arra jogosult valaki, hogy a sorsomról beszéljen. A könny dőlt a szememből. — Igaz, — mondottam szinte fuldokolva. — De ez a nő gyermekkoromtól párom volt nekem. És én soha nem hittem volna... soha nem hittem volna... soha nem hittem volna... Nem bírtam többet mondani. Beszélt, vigasztalón beszélt, ahogy csak az életet ismerő öregurak tudnak. De én csak a hangját hallottam. Csak akkor kezdtem figyelni rá, mikor már a sirás megkönynyebbitett. — Nézze barátom, — mondotta, — maga gyökeresen kiheveri ezt az izgalmat, ha kiimát és miliőt változtat. Kik magának a szülői? Elmondtam neki, ki vagyok, mi vagyok. (Folytatjuk.)----------------------— Nézd meg- az estilapot, meglátod benne a legújabb divatról a képeket. — Biztos, hogy abban lesz a legújabb? Nem jelent meg azóta egy újabb esti lap, mely a legeslegújabb divat képeit hozza?. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
