Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-11-20 / 21. szám

4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1958 november 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE. DETROIT 17. MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyole hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incaes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A ruháján lilaszin apró ko­szorúcskák voltak és szélesen ömlött alá a karcsulábu méda­­ilonhátu székről, amelyen Gyöngyösi Julianna ábrándo­zott. Tavaszi este volt ekkor, az Ipoly fölött köd járt. Az erdő nem messzire volt. A kerítés mellett hosszú, nyugodt léptek­kel közelgett valaki, aki idáig a besötétedést várta az erdő­ben. Egy betyár. Julianna nyomban megis­merte, mert a környéken már régen beszéltek a betyárról, aki esztendők óta lappangott az Ipoly környékén. Valamely jó­­ravaló úri család ivadéka volt, atyafisága a megye. Az úri höl­gyek véle álmodnak, az álneve Kázmér. A pajkos Kázmér! Gyöngyösi Julianna szivére szo­rította a kezét. Istenem, most mi történik? Férje nincs itt­hon, a cselédség gyáva. Hova meneküljörf? A betyár árva­lány haj as kalapjában, vállára dobott fekete szűrében nyugod­tan, minden alattomosság nél­kül lépkedett a kerítés mellett. Csak éppen a háta mögé is né­zett néha. Meg elkerülte a kert sűrűségeit. Egy-két perc mú­lott el, aztán Kázmár már ott állott az ablak alatt, amelynek egyik szárnya nyitva volt. Juli­annának nem volt ereje még ahhoz sem, hogy bezárja. — Jó estét kivánok! — mondta Kázmér és a kalapját megemelte. Kékszemü, barna ifjú volt. A haja hullámos és a nyakában egy kékpettyes kendő. A szűr alatt rövid fegyver csüngött, mint az orvvadászoké. Az egyik keze fekete selyemkendővel volt bekötve .Bátorság, elszántság sugárzott szeméből, amint az ablak alatt megállóit, sem jobb­ra, sem balra nem nézett, csu­pán Juliannára. — Nyisson ajtót, szép asz­­szony, mert az ablakon megyek be, — mondta jókedvvel. Az asszony intett. — Jöjjön, — mondta, vagy csak képzelte, hogy mondja. Egy fehér ajtót félig fölnyitott s a betyár kalaplevéve a szobá­ba lépett. A kályhában mara­dék zsarátnok pislogott. A hangszer szekrénye még nyit­va, a hárfa aranyos rámája megpihent s a falon komolyod­va ketyegett egy nagy óra ba­goly és zarándok társaságában. — Milyen jó itt, — mondta Kázmér és a szűrét ledobta. — A becsületes embernek van a legjobb dolga. A kegyed férje, gyönyörűség, görbe dolgot még nem csinált életében. Istenem, ha egy hétig élhetnéknyuga­­lomban! A kényelmes széken elhelyez­kedett Kázmér, szemével apró­ra megvizsgált mindent a szo­bában, talán abból a szempont­ból is, hogy mit visz majd ma­gával, aztán az asszonyra té­vedt a pillantása, amelyet meg­­indultság nélkül járatott végig a világszép dámán. — Kegyed ugyebár, színész­nő volt azelőtt, mielőtt Gyuri elvette volna? — kezdte a be­tyár a székén hátradőlve. A lá­bait egymásra vetette és nem sokat törődött az asszony cso­dálkozó tekintetével. — Színésznő voltam, — fe­lelte Gyöngyösi Julianna. — Nem szégyenlem. Az ország el­ső színházának voltam tagja. — Tudja, az mindegy. Szí­nésznő: színésznő akár vidé­ken, akár Pesten. Gyuri sok el­lenséget szerzett magának a házasságával. Gyuri jómódú ember s azzal számítanak a me­gyei famíliák. Azt hiszem, ke­gyednek nincs még itt egyetlen ismerőse? — Nincs, — felelt Julianna. — Én nem szeretem a művelet­len, tanulatlan vidéki kisasz­­szonyokat és az asszonykákat, akik lenéznek, mert színésznő voltam. Nem óhajtok senkivel sem megismerkedni. Szeretek egyedül lenni, olvasgatni, ze­nélni. A betyár a hangszerekre né­zett. — A zenét sokfelé kedvelik, nálunk a leányok mind tanul­nék zenélni. Gyöngyösi Julianna vállat vont. ziékkal, az én rokonaimmal megismerkedni? Az én rokona­immal én rendelkezem. Rájuk parancsolnék, megfenyegetném őket. A többi már magától menne. Gyöngyösi Julianna megráz­ta a fejét: — Az önrokonai éppen úgy nem érdekelnek, mint bárki a vármegyében. Ismétlem, egye­dül szeretek lenni. Szép köny­veket olvasni legfőbb mulat­ságom. — Asszonyom, ön úgy látszik nem tudja, hogy Görögháziék a legelőkelőbb emberek a vár­megyében? A főispán rokonai. Julianna legyintett — Még a főispánjuk sem kell. A betyár a puska agyával megdöngette a padlót. — Látom, hogy igazuk van az embereknek. Maga egy kel­lemetlen, hencegő teremtés. Vájjon mire olyan nagyon büszke? Az urára? Gyurka hat­ökör volt már az iskolában is. Az asszony kipillantott az ab­lakon. Zsandárok rézsisakja tűnt föl az erdő mellett kanyargó utón. Hárman voltak. Szürke köpenyegük erősen világított. Lovaik hosszú lábaikkal sietve lépegettek. Gyöngyösi Julianna az abla­kon át a zsandárokra mutatott. — Majd talán kiáltok nekik! — mondta és az ablakhoz lé­pett. A betyár elsápadt, megriadva nézett körül. Nincs menekvés. — Asszonyom, — kiáltotta riadtan. — Örökre hive leszek, ha megment. — Önnek bűnhődnie kell, — felelt Julianna. — Könyörgföm! ... A zsandárkáplár leugrott a lováról. A terhelőt megigazítot­ta. Sokáig bajlódott vele. — Asszonyom! — szólt re­kedten a betyár, — kegyed nem is tudja, hogyan kerültem ide? Nem is kérdezte, pedig ha tud­ná... Én már nagyon régen szerelmes vagyok magába s azért kockára tettem az élete­met is, hogy láthassam. Ezért megérdemlem, hogy megment­sen. A zsandárok tanakodva néz­tek az udvar felé. Az asszony az ablaknál állt. — Belátom, hogy neveletlen, durva voltam, kérem, bocsásson meg. Hisz szeretem. Ezért sze­retnék megtenni mindent, hogy kibékitsem. A betyár arca vértelen volt, mint a papiros. A zsandárok csendesen tova­ügettek. Széles hátuk a szürke köpenyben elvegyült a félho­mály színeivel, csupán rezes si­sakjuk meredt ki a kődből. Az asszony bezárta az ablakot. — Meg kegyelmeztem! —• mondta. GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB AA ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kéri. baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kéj vények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában — Mondja, szép asszony, nem szeretne például Göröghá-' INKRE!

Next

/
Thumbnails
Contents