Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-20 / 24. szám

i 1957 december 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) Nini, gondoltam, a gyerme­keknek bizonyosan lesz kará­­csonfájok: illik, hogy én is vi­gyek rá valamit. Tűnődve álltam meg: naran­csot csak nem vihetek? Ordinä­re olcsó porttéka. Két cukor-bárány is fehérlett a kirakatban, pirospántlikás, gyermek-arasznyi cukrász-mii. Az már alkalmasabbnak lát­szott. — Mi az ára?-----Fél frank. Megdöbbentem. Ha a kettő egy frank . . . éppen egy ebéd ára. S éppen karácson napján ne ebédeljek? A hazulról hozott pénz elfo­­gyadozott már. A negyven frankhoz is kellett pótolgat­­nom. A könyvek is sokba kerül­tek. Pláne egy szótárt is kellett vennem. Épp az előtte valp nap adtam ki a hazai vagyonkám­nak az utolsó fillérét. Tovább haladtam. Aztán megint megálltam. Nem mehetek ajándék nélkül! És aztán vacsorát úgyis kapok nálok, ünnepi vacsorát. Talán a gyomromat is . elronthatom vele annyira, hogy másnapra nem lesz étvágyam. Megvettem a két bárányt. Aztán egy virág-kereskedés állított meg. Gyönyörű gyöngy­virág-szálak álltak pohárban ott, páfrányok, azáleák és ro-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. dodendronok között. A poharat íriss neíelejts-koszorucska köri­tette, és a kék koszorúcskában méginkább íehérkedett a friss, harmatos, gyöngécske gyöngy­virág. Hm! micsoda bolondság volt sietnem azzal a két cukor-bá­ránnyal! Micsoda butaság! Zsorzsetnek virágot kell vin­nem! Már hiába: kell vinnem virágot! Lehetetlen, hogy anél­kül menj ek oda! — Hogy ez a gyöngyvirág? — Szálankint húsz szántim, moszjő. Csaknem lerogytam. Legalább is tiz szálat kell vinnem: két frank. . A boltos már bevette a virá­got és elém állította. Micsoda illat! S micsoda gyönge szép harmatos virág! Hiába: meg kell vennem a kis . . . felesé­gemnek! — Adja olcsóbban. — Hat szálankint frankjá­val, moszjő. Olcsóbban nem ad­hatom. Vettem hat szálat. Selyem­papirosba vittem. Tehát két napra kell elrontanom a gyom­romat ! És mégis boldog voltam. A zenélő-órám karácsoni melódiá­kat zengett: Alleluja! Allelu­ja! És ünnepi csillagfény rez­geti a szemem előtt utcahosz­­szat. Hét óra volt, mikor az ajta­jukon csengettem. Nagy dübörgés volt rá a vá­lasz belülről, mint mikor egy huszárszázad robog át fahidon. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérd, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kó tények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában SüTVi — Vissza! Vissza! — hang­zott a Zsorzset kiáltása. S a következő percben meg­nyílt az ajtó, és Zsorzset rózsás arca mosolygott reám a két boldogító gödröcskével, csillogó szép tiszta szemével. — Isten hozta, moszjő Ko- Vaksz! És jóillatu konyhagőz csa­pott meg, hagymaszag és pe­csenyeszag. Megcsókoltam a kezét, és rá­csodálkoztam a körülötte nyüzsgő íeketeszemü gyerekek­re. Tehát többen is vannak! És én csak két bárányt hoztam. Ekközben a kitárt ajtón még több fekete szemű gyerek is megjelent, s köztük Lüpen ur széles mellű dakszli figurája. A karján egy kurtainges me­zítlábas komoly csecsemő. Az is íeketeszemü. — Táguljatok kölykek! Azt sem tudom, mit mond­tam, azt se tudom, mit gondol­tam, azt se tudom hogyan szed­ték le rólam a téli kabátnak kinevezett őszi köpenyegemet, csak egyszer ott álltara egy függőlámpással világított szo­bában, rengeteg sok gyerek között. Egy vastag-dereku tokás ál­­lu asszony nyájasan mosolyog­va nyújtotta a kezét: — Sok jót hallottam már önről, moszjő Kovaksz. Sohase láttam akkora fehér fejkötőt, akkora női arcot, és akkora habverő szerszámot, amekkorát tartott a kezében. Mintha a kalendáriumi telt holdnak a képét látnám bod­­ros fej kötőben és asszonyi ruhában. S az volt a különös, hogy ha­sonlított Zsorzsetre.. Depersze csak mint valami karikatúra. Még a lencse is ott volt a bal arcán, de akkora lencse, mint egy filléres pénz, domború és szőrös lencse. Kábultan álltam ott. Az az érzésem volt, mintha valami iskolába tévedtem volna be, és Lüpen volna a tanitó, a fe­lesége meg a tanitóné. — Bámul ön ugye? — kiál­totta vígan Lüpen. Ugye sok gyerek? Sok szép gyerek. De ezt nézze, ezt... S a karján ülő meztelen-lábu inges' gyereket megemelte: — Látott-e valaha ennél szebbet? Festett-e valaha en­nél szebb angyalt Murilló? S megtörülte az angyalnak az orrát. — Dehát ez ... — 'Nem, nem mind az enyém. Ez az egy körtefejü nem az enyém. Csak rokon. De azért úgy szeretjük, mintha az is a miénk volna. S rákurjantott a gyerekekre: — Glédába kölykek! A gyerekek egy perc alatt orgonaslpok rendjébe sorakoz­tak. Az innenső végén egy nyá­las szájú három-éves leányka. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen*magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 A sor túlsó végén a már ismert mohos bajszu lajhár'. — Egy még hiányzik! A hiányzó már akkor futott. Leány volt, tizennégy éves, bar­na, mint az apja. Az is nyakig kötényes, fakanalas. Odaállt az is a glédába. Zsorzset is. Lát­szott rajtok, hogy nem először állnak igy az apjok előtt. — Kiálltsátox: Vive la Hong­­rie! S a gyerekek kiáltottak. Lüpen aztán sorba bemutat­ta őket. Tizenöten voltak az ölében tartott csecsemővel együtt, tehát tizennégy az övé. Nekem még mindig a mar­komban volt a két cukorbá­rány meg a virág. — Bocsánat, — mentege­­tődztem Lüpennek, — nem tudtam, hogy ennyien vannak, (hát csak két báránykát hoz­tam. S átadtam neki. — Mármost ossza meg, ahogy tudja. — Vacsora után szét fogjuk szeletelni. Addig akaszd fel Zsül ide a lámpásra. Átnyújtottam Zsorzsetnek a virágot. Elérzékenyült: — Oh micsoda kedves gon­dolat, moszjő Kovaksz, — re­­begte boldogan. Szagolta. ,Csókolta. Elgyö­nyörködve nézte. — Nodehát most már terít-0 setek! — dobbantott Lüpen. A kályhát rakjátok meg. S levette a félkarját a ko­moly csecsemőről: engem ölelt át vele. Bevezetett egy kis do­hány szagu benyiló-szobába. (Folytatjuk.)---------------------------------­ROSSZ JEL — Néha arra gondolok, hogy talán a vőlegényem megunt engem. — panaszkodik Anna Irmának. — Miből gondolod azt? — Onnan, hogy már hat hó­nap óta felém sem jön. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Thumbnails
Contents