Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-11-20 / 22. szám
1957 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Dehát hogyan vigasztaljam édes Zsorzset? hiszen azt mondta az imént, hogy nem a nagybácsit siratja. — Nem, nem — felelte heves sirással, — magunkat siratom. Tudja ... 'a nagybácsi ... a szegények házában halt meg Szidniben. Oh . . . Vigasztaljon! . . . A hir engem is megrendített, dehát azért -vigasztaltam. Gondoltam: ha már a mellemre borult, szabad az arcát megcsókolnom. Megcsókoltam a halántékát. Megcsókoltam könynyektől nedves szeme alatt, és elérzékenyültén mondogattam: — Ne sírjon kis Zsorzset, ne sírjon. Amíg én élek . . . Ahogy ott ölelgetem, egyszeresak rémülten látom, hogy Lüpen bent van már a teremben. És az volt a furcsa, hogy ő mintha nem látott volna bennünket, borult arccal járt föl és alá mellettünk. Ijedten eresztettem le a két karomat. De Zsorzset továbbra is a mellemen maradt, s én vissza sem léphettem, mert úgy álltunk, hogy az asztal volt mögöttem. — Bizony, — szólalt meg Liipen előttünk megállva, — ez nagy csapás ránk, moszjő Kovaksz. Oh a hitvány kor hely! A semmirevaló! Szegény leányomnak ö volt az egyetlen reménysége. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. A szavára Zsorzset a székre hanyatlott, s az asztalra borulva sirt tovább. Én csak álltam meredten és hüledezve. — Zsorzset kisasszony nem szegény, — hebegtem, — nem szegény. — Nem szegény? — Nem, — feleltem bátorságra kapva, — aki igy tud dolgozni, és ily fiatal, és ily szép, nem szegény az, Lüpen uram. Lüpennek egy* percre' földelőit a szeme, aztán ismét elj borult. — Szegények háza? Tudja ön mi a szegények háza?! Gyalázat! Disznó korhely! És a végrendelet . . . Mondta a leányom, mi a végrenedelet? — Nem mondta, Lüpen uram. — Tehát az a végrendelet, hogy neki egyetlen vagyona a genfi sírbolt, és azt -.kívánja, hogy hozassam el a holttestét. Én hozassam el? én szegény, koldus ember?! — Ez valóban illetlen kívánság és oktalan, — feleltem lejvegőhöz jutva. Mert az a kripta érték, azt el lehet adni. Lüpennek elkerekült a szeme. — No lám! Ez eszünkbe se jutott. Zsorzselet is annyira meglepte az ötletem, hogy levette a zsebkendőjét az arcáról, és a szeme figyelemmel és becsüléssel tapadt reám. — El lehet adni, — ismételtem még bátrabban. Halott Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANG0L.MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában nincs benne, tehát lakatlan. Drága építmény, tehát ház. Ház, tehát örökség. Gyermeke a megboldogultnak nincsen, tehát az önök öröksége. A leány az apjára nézett. Az apa a leányára nézett. A gondolatom szinte megkábitotta őket. Végre Lüpen megmozdult. Az asztalához lépett, s fölvette a pipáját. Afféle rövidszáru tiroli pipa volt az. Rágyújtott és gondolkodva sétált föl és alá a teremben. — Ez nem rossz gondolat! — mondogatta. Nem rossz. Kovaksz barátom, maga okos ember! S mikor a delet csengették, rám-szólt: — Tartson velünk fiatal ember. Hiszen járhatunk mink együtt is. Boldogan kisértem őket a hídon át, az utcákon át. a kapujokig. A következő napokon folyton a kripta forgott a beszélgetésünkben. Lüpen ügyvédekkel tanácskozott. Azok annyiféleképpen fogták fel az ügyet, ahányan voltak. Egyik azt tartotta, hogy a kripta nem pénzzé váltható örökség. Másik azt ttartotta, hogy ha a halott már el van temetve, a kriptával rendelkezhetik a család, csak hatósági jóváhagyás kell. A harmadik azt mondta, hogy a kripta ötven évig a halott nevén marad, csak azután, ha nem költöztetik bele, kérheti a család. Ilyen hol derült, hol borult hírekkel lépett be reggelenkint Lüpen, és engem már annyira a családhoz tartozónak érzett, hogy alig tette le a kalapját, már újságolta: — Jó hir, jó hir! moszjő Kovaksz: a kripta a miénk. Vagy: — Rossz hir, rossz hir, moszjő Kovaksz: a kripta a halotté. S bosszúsan rázta a haját, mint mikor a dakszli a fülét rázza. Karácson előtt való nap azzal lepett meg, hogy meghívott másnap estére: vacsorázzak náluk. Boldog voltam. Hányszor mosdottam a nevezetes nap délutánján, és órák hosszáig vesződtem azzal a kis szőke apró pehellyel, amely az orrom alatt a bajusz közeledését hirdette. Tussal iparkodtam valamelyest barnitani rajta. De a tus persze a bőrre mázolódott. Azért is kellett annyiszor mosdanom. Már a milliós örökség elputytyant, a kripta is kétséges, de hiszen Zsorzset maga is kincs! S valami móringja mégis csak lesz talán. Amelyik családban olyan gazdag nagybácsik teremnek ... Az is lehet, hogy az öreg Lüpen épp azért jár olyan vedlett cilinderben, olyan foszlott aljú nadrágban, hogy Zsorzsetnek legyen. Vannak JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN FARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 olyan fösvény emberek. Mire is költötte volna azt a nagy fizetését? De vájjon hazavihetem-e Zsorzsetet, az én eleven szép kincsemet? vagy darabig még együtt dolgozunk, együtt a kettős asztalnál, egyre növekvő fizetéssel, boldogan. Este hét órakor megindultam olyan érzéssel, mintha csak hazamennék. Zsorzset mellettem fog ülni bizonyosan. Testvérei vannak tudom. Egy lomha járású pelyhes bajuszu diákféle csatlakozott egyszer hozzánk, s bemutatták, hogy Zsorzsetnek a bátyja. Egyszer meg két kisleányt láttam Zsorzsttel és Lüpen úrral a Russzó szigetén, jmég októberben. Csak a hídról i láttam őket, s nem volt bátorságom arra, hogy hozzájuk j csatlakozzak. A két kis leány'nak olyan vékony volt a lábaszára, mintha nádból volna, s I vígan futkostak Zsorzset körül. Tehát vannak testvérei, s azok majdan az én testvéreim 'lesznek. Nagy érzések! Szent érzések! A hazától távol egy szeretett család vár rám és a karácsonest meleg-kályhás, boldog nyugalma. Egy csemege-kereskedés előtt csaknem belebotlottam az utcára kitett narancsos kosárba. (Folytatjuk.)---------------------------------ÉRTHETETLEN — Egy fiatalembert állón ütöttek, mert az esküvő után megcsókolta a menyecskét. — No, ez igazán érthetetlen. Hiszen régi szokás az, hogy az esküvő után megcsókolják a jóbarátok a menyecskét. — Igen, de a baj az. hogy a fiatalember az esküvő után két évvel csókolta meg a menyecskét. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
