Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-09-20 / 18. szám

1957 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) S ime, hogy teljesen megbo­londuljak mi történik? Ahogy a ház elé érek, a szilfa alatt a malomkő asztalnál ott ül Ilka. A tizenhét éves! A fe­hérruhás, a baba virágarcu, nagyszerű gyönyörűség! Az inam megrogyott. A bo­tom csaknem kihullt a kezem­ből. Megőrültem-e? Vagy micso­da káprázat játszik énvelem? A leány ült és kötött. Valami női hang szólt a ka­pun belülről hozzá. Megismer­tem, hogy az agg néni hangja. A leány akkor megpillantott. A szeme fölé ernyőzte a kezét. Nézett. Én csak lépdelek meredő szemmel, mint a holdkóros a hold felé. S odaérkezek. A lélekzetem elállt. Nem birtam megszólalni. Csak éppen annyi erőm ma­radt, hogy a kalapomat meg­emeljem. t> A leány levette a kezét a szeméről. Fölkelt. Akkor lát­tam, hogy a szeme fekete. A vonásai, a termete, min­den csakaz volt, ami az Ilkáé, csupán a két kék gyémánt vál­tozott fekete gyémánttá. S idegenül nézett reám. No, akkorhát szóhoz jutot­tam: — Jónapot kisasszonyka! — mondottam még mindig reme­A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. gő hangon. Ugye magát Ilká­nak hívják. — Annak, — felelte mégin­­kább elnyiló szemmel. Ekkor, hogy beljebb is pillan­tottam, a vak hölgyet láttam meg. A szokott fehér fej kötő, csak épp a ruhája más. Felém fordította az arcát. A szemöldöke összébb vonult. Pil­logott. Látszott rajta a tűnő­dés: — Ki ez? De ez mégsem az én vakom! — eszmélkedtem, — hiszen ez fiatalabb, s az arca ráncai sem olyan mélyek ... S ekkor a vak pillái mégin­­kább szétvonultak. Két homá­lyos szemet láttam, homályo­sat, mint az elfakult fehér bá­dog. Megrázkódtam: — Ilka — mondottam meg­rendülve. Maga az Ilka? Erre méginkább megzavaro­dott. A szeme pillája szaporán rezgeti. A kezét nyújtotta, s mosoly­gott: — Ki is... maga? — Egy álomkép a múltból... De már el is tűnök. Azzal megfordultam és sietve elmentem, nehéz lett a szivem, Inert a valóság látása lerombol­ta az emlékezés délibábos képe­it. 30 év után nem lehet meg­lelni egy régi ifjúkori ideált... * # * Ötvenöt éves, beretvált pap­­arcu ember. Afféle kőből fara­gott képű, amilyenek az angol parlamentben ülnek. A ruhája is angol szabású. Szivar helyett is kis angol pipát szi. Szinte furcsa, mikor a nevén szólítják: — Kovács Imrus. — Hát te mért nem házasod­tál meg Kovács Imrus? * Magam se tudom. Elfelejtet­tem. Vagy nem akartam. Vagy nem volt rá időm. Vagy hogy el is felejtettem, nem is akartam, nem is volt rá időm. Nem tu­dom már mi volt az igazi oka. De különös, hogy valahány­szor ezt a kérdést intézik hoz­zám, mindig olyan, mintha franciául kérdezne valaki. És mindig egy nefelejcs jut az eszembe, egy csinált-virá­­gocska meg egy akvarel-ké­­pecske. Ha rágondolok arra a finom Ha rágondolok arra a finom nék érte. Álomszinekkel festett gyö­nyörű képecske volt. Vörös se­lyem tokban tartották. Mosoly­gó szőke leányt ábrázolt. Az a mosolygó szőke leány ... Ma is furcsállom — hogy az az egy leánykép, két nőnek volt az arcképe. Kissé különös történet.! De ma se tudom megítélni: szeren­csém-e vagy szerencsétlensé­gem? Úgy harihinc éves koromig mellszurásokat okozott. Azon­túl sokideig csak mosolyogtam rajta, s ellegyintettem. Hát az én történetem abban időben kezdődik, mikor az érettségi után kimentem kül­földre. Az apám akarata volt, hogy nyelvtanárságot tanuljak Svájcban. A plébánosunk biz­tatta rá. Én már akkor is érez­tem, hogy nem nekem való pálya. Festő szerettem volna lenni, noha csak afféle iskolai ornamentumokat festet t e m, mint amüyenek akkor divatoz­tak a rajz-tanitásban. Dehát apámmal nem ellen­kezhettem. Kemény ember volt, afféle nagytáj tékpipáju szolgabiró. Éshát abból a kis fizetéséből hat gyermeket taníttatott ok­leveles emberré. Igaz, hogy uj ruhát mindig csak a legidősebbik kapott, a Péter bátyám. Amint az aztán kinőtt a ruhájából, a következő testvér öltötte fel. Mikorra én­rám jutott, már kétszer meg­fordította anyám, s a kabátot hosszúra hagyta, hogy ne lás­sák a nadrágon a foltozás. Haj de keserített engem az a hosszú kabát! Mindig hibáztat­tam a sorsomat, hogy én szület­tem hatodiknak. Hát még mikor kikerültem az elemiből’és gimnazista let­tem! ... Addig az apám mel­lett ültem, ő rakta a tányérom­ra a jó falatokat: A csirke má­ját, a kakas taraját. Hanem amint feljutottam a latin isko­Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, képíények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 lába otthon leszállítóitak az asztal végére. — Most már nagy fiú vagy: illő, hogy Respektáld bátyáidat. S nekem respektálnom kel­lett szüntelen az öt bátyámat. Nekem minden tálnak az utol­só maradékocskája jutott, az almának leghitványabbja, dió­­nak^ lyukasa. Respektálnom kel­lett a bátyáimat. Nekem már nem volt öcsém, hát engem már nem respektált senki. így éltünk. Mindig azt kel­lett éreznünk, hogy sokan va­gyunk, sokan! I Az én iskolázásomra aztán már a bátyáim is pótolgattak. Apámnak akkor már valame­lyes adóssága is volt. Nem sok De igen neheztelte. — Már ezt tik fizetitek meg gyerekek! — mondogatta. Hiá­ba sokan vagytok, sok kell! — Ponciusát, — morogta igy az egyik bátyám, — nem is házasodok én meg, hacsak olyan lányt nem kapok, akinek négyökrös szekérrel szállítják majd hozzám a pénzét. (Folytatjuk.) A NAGY BAJ — A feleségem nem tud éne­kelni. — Azért ne lógassa úgy az orrát, az még nem olyan nagy baj. — Igen, de azért folyton éne­kel.----------------------­Az van jól, ami úgy van, ahogy Isten akarja. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Thumbnails
Contents