Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-08-05 / 15. szám
1957 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) Ez az ártatlan kérdése megzavart. Hogyan vallj am meg, hogy nekem a festés nem mesterségem? Hogy a nagymamuka hiába üldögélt annyiszor, és hogy ő is hiába pazarolta a vásznam elé a legszebb nézését. S hogy a papa, aki mindent hamisnak gyanit, éppen bennem találjon egy uj bizonyitékot? Hogyan vallj am meg, hogy egy kanárimadarat se tudnék még eltartani a keresetemből? Hát csak megpillogtam a kérdését: — Hát még nem vagyok teljesen a magam ura . . . Délászén maga oly fiatal még . . . És ha szeret, megvár . . . Ugye megvár? Ahogy a keze a kezemben volt, éreztem, hogy megszorítja, mintha bele akarná forrasztani. E pillanatban a Marcsa lánynak a vajszin blúza tűnt elő a fák közül, s a fehérbluzos Malvin is. A patak mellett a tanitó is. Még mindig földre lógó fejjel jártak, s reménytelen arccal közeledtek felénk. Ilka fölugrott s vidáman kiáltott nekik: — Ne keressétek! Megvan már! Megvan! S meglepődve láttam, hogy ott csillog az aranylánc a kezében. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Diadalmasan malmozott feléjük vele: — Megtaláltam! Magam találtam meg! * Persze a következő éjszakán még kevesebbet alhattam. Boldog voltam mintha legalább is alkirálynak neveztek volna ki a mesebeli Tündérországba, s mégis nyugtalan. Fonógyárban nem forog annyi kerék mint amennyin én fontam: hogy hogy és mint vihetem ki az erdőből az én alkirályné-tündéremet a pesti aszfalt-hazám prózai világába? Hogyan és mikor? Hogyan vallj am meg neki, hogy én csak Ilkáért fogtam a festésbe? Mit szól rá a szegény múmia? aki már egy hónapja üldögél a képnek, s oly mereven, hogy az orrára szálló legyet se meri elűzni. Ha megvallom, hogy hazugság a festőmivoltom, bizhatnak-e az őszinteségemben, hogy Ilkát örökös páromnak választottam? Nem: lehetetlen kirakodnom az igazsággal! Nem értenének meg! Meg kell őket hagynom egyelőre abban a hitben, hogy festő vagyok, s akkor teritenem eléjök a valóságot, ha már anynyira jutottam, hogy Ilkát kérhetem, vihetem. S vártam augusztusra álomszépségű napokat. A tündérkert kapuja megnyílott előttem: holnap ismét beléphetek a boldogságomba! ölelhetem! Csókolhatom! Mondhatok neki szivbeli édességeket! Ha valaki abban a percben rámszólt volna: — Nem lépsz be többé a paradicsomkertbe! Nem öleled többé! Nem csókolod többé! Nem mondasz neki többé szivbeli édességeket . . . Tíz óra lehetett, mikor a legyek felzavartak. Az első gondolatom persze: Ilka. Igaz volt-e az erdei jelenet? Vagy csak álmodtam? Igaz volt! Igaz! Gyönyörűen igaz! Aztán arra gondoltam, hogy a sokat emlegetett Gyuszi ezen a napon érkezik haza. A szinészt is hozza. Valami fiatal színész lehet, ha barátja. No vége a szinügyi mesterségnek! S hátha még a kulisszák gondolatára is azt mondja, hogy képtelenség, szamárság! No Heródes nem érezte úgy inogni a trónusát, mint én! Dehát majd csak kivágjuk valahogy magunkat! Kinyitom az ajtót. A fiú helyett magát a kertészt találom ott. ül a küszöb mellett, s pipázik nyugodtan. — No Izsák gazda, hát mi újság? X — Jóreggelt kívánok! S benyúl a belső zsebébe: — Egy levelet adott ide a postás. Mert hogy spárgát vittem a városba, a postást az utón tanáltam. Aztán aszongya, hogy ide is van levél . . . Azonnal megismertem, hogy a levél az anyámtól jött. Megdöbbentem. “Miért nem írsz Károlykám? Hiszen tudjuk, minden perced drága, és azért is nem irtunk, hogy ne zavarjunk a tanulásban. De bocsáss meg, már aggódom, hogy valami bajod van? Talán többet is tanulsz, mint kellene! Megerőlteted a fejed, hogy belebetegszel stb.” Úgy éreztem, mintha egy dézsa hideg vizet öntene valaki a fejemre. Egyszerre elém-rémlett a vizsgálatoknak szörnyű nehézsége. Az a tengernyi tanulni való! A nagy felelősség a családom iránt! Saját sorsom iránt! És én még csak ki se bontottam az ócska plédszijból a könyveket! A kertész ott állt. Várakozón nézett az arcomra, s nyugodtan pökedezett a pipája mellől. — Egy tisztelendő úrral is tanálkoztam, — mondotta aztán, mikor a levelet a zsebembe tettem, — itt a szomszédfaluba. Megállított, hogy asszongya: — Álljon meg csak hé! Ott van-e aszongya egy pesti jogász ur? Balázs Károly ur, a maguk falujában? — Van mondok egy ilyen nevű ur, éppen énnálam lakik, de az nem jogász, hanem föstő, képföstő. Sülyedni éreztem a lábam alatt a földet. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S UINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 — Bizonyozott, — folytatta a kertész, — hogy ő azt jobban tudja. De mondok jobban nem tudhassa, mert főst is: erdészéket is fösti, meg az újságban is ki vót nyomtatva, hogy föstő. Hát aztán azt mondja, hogy átgyön ma délután és hogy csak mondjam meg, hogy tisztöli Tóth Gáspár tisztölendő, tunni fogja Balázs ur, ki a? Csak néztem rá, mint ahogy a József császár kitömött szerecsene nézhetett az üvegrekeszből. Egy pillanat alatt átcikkázott az agyamon, hogy ha Tóth Ga'zsi átjön, egyenesen a paphoz megy először. A paphoz! Mert a pap paphoz megyen. Ki tudja melyik utón jön: szőlőkön, mezőkön át, vagy éppen az erdőn át. No szép elcsodálkozás lesz, ha a pap is hallja, hogy én még csak közel se jártam a Munkácsy sarujához. Phű — ez pokolgépet illesztett alám! S reszketni éreztem alattam a földet. Kóválygott előttem a rét, a kertész, az erdő, az egész világ. És éppen most hagyjam itt a falut! Ilkát? Ilkát! Hogy néz rám Ilka is, ha megtudja délután? . . . — Izsák barátom, — nyögtem végre, — mikor indul a délutáni vonat? — Két órakor. (Folytatjuk.) ■ --------------------------------SZAPULÁS — Az én nagyságám megdolgoztat úgy, hogy mindennap háromszor kell leporolni a képeket a lakásban. — Az semmi. Nálunk télen minden este le kell súrolni a tüzelőfát, amivel másnap reggel befütünk. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában
