Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-05 / 1. szám

1957 február 20. kis dongó - clean fun 5-IK OLDAL Gyermekrovat ESTE Lepihenve vánkosodra, Imádkozzál kis fiam. Mutasd meg a jó Istennek Szivcskédben, hogy mi van; Hogy mit érez, mi fáj benne, Miért dobog szüntelen, — A te tiszta imádságod, Meghallgatja Istenem. Kulcsolt kézzel esd le nékünk Szebb jövőnket: vigaszunk, Ragyogjon fel szivünk egén Reményt adó csillagunk. Mondjad szépen, áhitattal: — Adj Uram már ünnepet, A magyarnak szabadságot A Te áldott, szent kezed.--------•■^5 £**-------­A MAJMOKRÓL ÉS KÉT EMBERRŐL Két ember útnak indult. Az egyik igazmondó volt, a másik hízelkedő. Addig jártak, buj­dostak, hogy végre a majmok országába értek. Ép akkor gyű­lésük volt a majmoknak. Királyuk egy magas, aranyos székben ült. Amint meglátta a két embert, elfogatta és maga elé hozatta őket: Tudjátok-e, ki vagyok én? — kérdi tőlük. — Te vagy a császár — mon­­dá a hízelkedő. — Hát ezek kicsodák, akik kíséretemet teszik? — Ezek a nagyságos urak, bölcs tanácsadóid, erős s hatal­mas vitézeid és mindenféle ne­mes udvari embereid. Hallván ezt a majomkirály, nagyon megtetszett neki a fe­lelet, jól esett a dicséret. Meg­hagyta szolgáinak, hogy drága ajándékkal ajándékozzák meg az embert és bocsássák szaba­don. Látván ezt az igazmondó, na­gyon megörült és igy okosko­dott magában: — íme, milyen szép ajándé­kot kapott társam aljas, hízel­gő beszédéért! Ha engemet kér­deznek, én megmondom az igazságot. Tudom, még inkább megjutalmazzák az igazságot, mint a hamisságot. Eközben őt is magához hiva­­tá a majomkirály és kérdé tőle: — Ki vagyok én? — Majom vagy mindazok­kal együtt, akik körülötted ál­lanak — mondá az igazmondó. A király erre szörnyen meg­haragudott és megparancsolta, hogy kergessék el a durva em­bert. A majmok csakugyan megrohanták és elkergették az igazmondót. Múltak az évek, az igazmon­dó és a hízelgő visszakerült az emberek közé. Az igazmondó embert tisztelettel vették körül s csakhamar bírónak választot­ták s megbecsült tagja lett a társadalomnak. A hazug hízelgőt csakhamar mindenki kiismerte s lenézte, csak az ostoba, hiú emberek kö­zött volt néhány hive, de azok sem becsülték sokra.--------'-s 5 £>*-■-------­A JÓSZÍVŰ ATYAFI A napokban betér egy atyafi a 8010 West Jefferson alatt le­vő Hevesi Caféba. — Ha én iszom, mindenki iszik! — kiáltja az atyafi, — igyunk testvérek! — szól a he­lyiségben levő emberekhez. Mindenki a barhoz tódult s kérdezték, mit igyanak? — Igyon mindenki, amit akar, csak annyit kívánok, hogy koccintson velem. Rendeltek is. Koccintottak is s azután igy szól az atyafi: — Ha én fizetek, mindenki fizet! gadni az orvos tanácsát s mindjárt rendbejön minden. Szépen meghízott, szinte ki­csattan az egészségtől. — Hát meg se hízzak, ami­kor most naponta a szivarozás miatt hatszor ebédelek? c* ■>--------vítj -------­ISMERIK A FÉRFIAKAT — Gyöngysort szeretnék ven­ni a menyasszonyomnak, hol árusítják? — kérdezi agy fia­talember az áruházban. — Földszinten balra, az arany és ékszerosztályban. — Gyöngysort szeretnék ven­ni a feleségemnek, hol árusít­ják?—kérdezi egy férfi ugyan­abban az áruházban. — Első emeleten jobbra, az üvegosztályban.-------------------------­A JÓTÉKONY EMBER — Kedves rabbi, — mondja egy ember egy zsidó lelkésznek, — bűn az, ha valaki hosszuna­­pon ebédel? — A legnagyobb bűn, — fe­lelte a rabbi. — Hát akkor is bűn, ha va­laki hosszunapon jótékonyság­ból ebédel? — Hm, ezt sehogyse nem ér­tem, — válaszolja a rabbi. — Hát az úgy volt, hogy hosszunapkor mentem a tem­plomba, a lépcsőn ült két sze­gény ember, akiknek nem volt pénzük, hogy a templomban ülőhelyet béreljenek maguk­nak. Beszélgettek s azt mondta az egyik: — Bár annyi ezerdollárosom lenne, ahány zsidó ma ebédel. Erre kaptam magamat, el­mentem egy vendéglőbe s meg­ebédeltem, mert azt gondoltam: Nü? — Miért ne legyen an­nak a szegény embernek még egy ezer dollárral több pénze? ----------------------­MIT KIVAN? — No, kisfiam, — mondja a Miskának édesapja, — jön a gólya, mit akarsz, hogy hoz­zon? Egy kisfiút vagy kis­lányt? — Én egy kiskutyát akarok, papa.---------------«*§ tr 8,---------------­KÉSŐ BÁNAT — Ismertem az ön első fér­jét, igazán derék ember volt. Kár, hogy olyan korán halt meg. — Bizony, bizony ... a má­sodik férjem is ezt hangoztatja. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be­küldésére. No erre azután megrökönyöd­tek, mert azt hitték először, hogy az atyafi fogja fizetni mindenki itókáját, de aztán na­gyot nevettek a furfangos atyafin s nemcsak, hogy rossz néven nem vették a sikerült tréfát, hanem most már ők fi­zettek az atyafinak s talán még most is tartana a mulat­ság, ha nem volna záróra. RENDELJE MEG MOST a “SZÍV” csodaszép, tartalmas 1957. évi naptárát, mely tele van szép történetekkel, elbeszélésekkel és képekkel. Az 1957. évi naptár 50 oldallal nagyobb, mint az 1956. évi volt. Ára csak §1.25, postai szállítási költség 25 cent, a rendeléssel összesen $1.50 küldendő be egy naptárért. Ha szomszédjával, ismerősével együtt rendeli meg, küld­jön KÉT PÉLDÁNYÉRT 2 DOLLÁR 50 CENTET ÉS POSTAI SZÁLLÍTÁSI KÖLTSÉGEKRE 50 CENTET, ÖSSZESEN $3.00 KÜLDENDŐ BE 2 NAPTARÉRT. A naptárak szétküldését no­vember elején megkezdjük. Rendelje meg mielőbb, mert csak korlátolt szám­ban készültek a naptárak s aki későn rendeli, annak eset­leg nem jut.- NAPTÁRRENDELÉS-­A SZÍV ÁROS EMBER KIS DONGÓ-CLEAN FUN Panaszkodik az asszony az orvosnak, hogy az ura sokat szivai’ozik s azért olyan sovány. Az orvos meghagyja a férjnek, hogy nem szabad annyit szi­varozni, legfeljebb ebéd után egy szivart. 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Megrendelek az 1957 évi SZÍV naptárból ..............darabot. Csatolok $...........a naptár árára és a postai szállítási költ­ségekre Money Order, csekk vagy készpénzben vagy bélyegben. (Kanadai bélyeget NEM fogadhatunk el!) Pár hét múlva meglátja a NÉV: férjet az orvos: _ Látom, segített a kúra. CIM <ulca’ ház’szám’ box>: ... Remekül néz ki. Meg kell fo- VÁROS, ÁLLAM: ...................,.......

Next

/
Thumbnails
Contents