Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-07-05 / 13. szám

4. OLDAL. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1957 julius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A GARASOS ASSZONYSÁG Egy reggel elkezd valaki ko­pogtatni az ajtómon, először egyet, azután kettőt, azután hármat és igy tovább; hiába mondtam neki, hogy tessék! szabad! be lehet jönni! egyre kopogtatott; utoljára is fel kel­lett az asztaltól kelnem s ma­gamnak nyitnom ki az ajtót. Egy jó időben levő asszony­ság állt a küszöbön; fején fe­kete selyem sapka, zöld más­ukkal, karján rejtelmes tömött­­ségü tarisznya; az egész igen tisztességes alak, , amilyennek kis gyerek koromban magam is csókoltam elégszer kezet. — -Kiss Károly úrhoz van szerencsém? — Nem nagy szerencse. Ha­nem, tessék belépni innen az ajtóból, mert füttetek. A tisztes asszonyság ráhatá­rozta magát, hogy belépjen a szobába, de arra nem lehetett rávenni, hogy helyet foglaljon. Úgy látszott: fogadása tartotta-, állva mondani el élte keserű­ségeit. Elmondta, hogy őt az utóbbi évek, mennyire tönkretették; három fia elhalt; minden va­gyonát elveszte; ami azon felül maradt, azzal megszökött a férje; mikor már semmije sem volt, akkor porig leégett a háza s dacára annak, hogy úgy ma­radt, mint az ujjam, mégis ki­rabolták a zsiványok! Most már három nap óta nem evett sem­mi főttet, koldulni nem tud, mert az nem szokása; s épen most hallja, hogy egy gazdag nagybátyja Zomborban haldok­lik, s őt akarja örökösének megtenni; de ha oda nem me­het, mindenből kitagadja, és ő e miatt kétségbe van esve, mert nincs úti költsége Zomborig. Engem a szánalom fogott' el s egyúttal a szégyenpirulás. Nem volt több a kasszámban egy forintnál. S hogy adjak én egy forintot egy ilyen sokat szenvedett asszonyságnak, aki most Zomborba megy gazdag örökséget átvenni? Végre mégis bátorságot vet­tem magamnak, s nagy zavar­ral és arcpirulással markába nyomtam a derék asszonyság­nak az árva egy forintost, s ezer bocsánatot kértem tőle, hogy most többet nem adhatok, mert valójában ez az egész pénzem. A jó asszony elfogadta ment­ségemet és az egy forintost, s elég kegyes volt nem vetetni ve­lem észre, ha netán megsértet­tem; amin valóban komolyan aggódtam. Mintegy tiz nap múlt el az­után, midőn egy délelőtt ismét hangzik a megátalkodott ko­pogtatás s újra megjelent a tisztelt asszonyság előttem. — Meg tetszett érkezni Zom­­borból? — Igen is meg. — Életben tetszett találni urambátyját? — Fájdalom, nem. Meghalt és nekem semmit sem hagyott. Nem hagyott más örökséget, mint az irgalmas emberek rész­vétét. Most már nem bántam vol na, ha ebből az örökségből is kitagadta volna. Az a merész gondolatom tá­madt, hogy megpróbálom, ha nem vágná-e a szemem közé, ha most csak két húszast ad­nék neki? SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT* ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti Nem vágta szemem közé. Megköszönte szerényen, meg­áldott és eltávozott. Egész nap háborgatott a lel­kiismeret, hogy mint tudtam ilyen keményszivü lenni! lehúz­ni tőle egy húszast, mikor ma­gamnak még maradt kilenc? Végtére mégis csak kibékül­tem a lelkiismeretemmel s mi­dőn újabb tiz nap múlva ismét belépett hozzám, fel sem keltem az asztaltól, úgy kérdeztem tőle: — Mi tetszik megint? — Már csak visszamegyek megint Zomborba. Az örökösök egy kis reménységet adtak; tán csak jobbra fordul a sor­som. Ezúttal adtam neki egy hú­szast, s azt mondtam, hogy sok dolgom van. Ki sem kisér­tem mikor elment. No ez már csak elég gorom­baság. Ez tudom, hogy nem jön többé hozzám, s majd szi­dalmaz országszerte. Dehogy szidalmazott. Tiz nap múlva megint itt volt, s beszélt nekem az én elismert nagylel­kűségemről, meg hogy most jön Zomborból, s négy nap óta nem evett meleg ételt. Teringettét! Zomborban ugyan rossz világ lehret, ha már nem is főznek. Nem adtam többet neki ez­úttal egy tízesnél. Azért is megcsókolta a keze­met, s amint kicsuktam az aj­tón, még odakivül is hálálko­dott. Nekem kezdett ez az adófize­tés nem tetszeni. Az ilyesmi nem olyan mint az opera, hogy annál jobban tessék, mennél többször hallja az ember. Hát tiz nap múlva megint beállít hozzám. — Mi tetszik? — Zomborba . . . — Ne utazzék kegyed Zom­borba az Isten szerelméért; maradjon itthon békével; még meghüti magát az utón, s az is az én bajom lesz. — A szerencsétlenség . . . — Hagyja el, mert most mindjárt én kezdek el beszél­ni, hogy milyen szerencsétlen vagyok; lovas betyárok ütöttek rám, elhajtották ezer előfizető­met, a gyapjúmat elverte a jég, a jószágaimat a holdban min­den hónapban elkobozzák, a mellett el vagyok ítélve három esztendei börtönre hetenkint kétszeri böjttel súlyosbítva; szánjon meg engem minden ember, és ne kívánja, hogy én szánjam. Azt" gondolják, hogy elment? Dehogy ment. Megvárta, hogy kibeszéljem magamat, akkor megint előlkezdte, hogy neki ilyen meg ilyen történet végett kell Zomborban megjelenni. Nekem sok volt a dolgom; hogy mentül hamarabb szabaduljak tőle, adtam neki egy hatost. Az­zal ugyan nem tudom, hogy jut el Zomborig? Azt is megköszönte. Mond­tam neki olyanformát is, hogy már most nem bánom ám, ha nem látom többet. Ezt úgy látszik, hogy nem igen vette szivére, mert egy hét múlva megint megtisztelt láto­gatásával. Most már nem adtam neki többet egy garasnál. És ezzel szépen a normális állapotba jutottunk. Azóta min­den héten eljön a szabályszerű garasért, én sem kérdem, hogy hová utazik vele? ő sem mond­ja, hogy hidegen, vagy melegen költi-e el; megáldjuk egymást kölcsönösen, s a dolog megy olyan szépen, mintha törvény­be volna iktatva. . . . Ezelőtt egy pár héttel valamelyik ismerősömet kellett meglátogatnom, aki a külváro­sok egyikében lakik, annál ép­pen teaestély volt; az estélyen igen díszes tisztességes úriem­berek voltak jelen. Ismerősöm neje karon fogott, s bemutoga­tott sorba a társaság minden tagjának, akik mind igen tisz­teletreméltó derék urak és asz­­szonyságok. voltak; végre azon­ban egy ismerős arcot is látok közöttük. — Tekintetes Szlatyináné asszonyság, házbirtokosnő! — Oh kérem, régóta van már szerencsénk egymáshoz? Mikor méltóztatott Zomborból megér­kezni? LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, bz angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett fii van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, » o r /\ tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .—.......... _ <J> , O U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Thumbnails
Contents