Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-06-20 / 12. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1957 junius 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A MAKK ALSÓ Só egyike a legjobb kedélyű embereknek; ösmeretes a dunántúli megyékben mint jó mulattató, mert nem bocsájtott el egy alkalmat sem, hol jó tréfát csinálhatott. , Egyszer az enyingi uriszéken Tó úrral, egy igen komoly emberrel volt egy szobában, s ami Sónak legalkalmatlanabb volt, semmi mulatságban nem ak^rt részt venni. Só nem akarván e komolyságot elengedni, azt mondja a megyei huszárnak: — János! — Tessék parancsolni! — Ezt a makkalsót beragasztja Tó táblabiró urnák balcsizmájába. — Meglesz tekintetes uram. És be is ragasztotta. ' Az úriszéki órák után volt az ebéd, ebéd után pedig az uradalmi irodában tréfálgattak az urak, s különösen jól mulattak Só kártyatüntetésein. Végre azt mondja egy vendég, ki Sóval összebeszélt: — Jó, jó. Szép a mesterség; hanem varázsoljon oda kártyát a Tó ur csizmájába! — Jól van, jól! — dörmög GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! Tó, ki az irodában hátratett kezekkel sétált. — Ha épen akarja, azt is i megteszem, — mondja Só. — Tehát itt a makkalsó, tüntesse el! — mondja az első. —Csak lesd! — dörmögi Tó. — Egy, kettő, három! A kártya a mondott csizmában van; — szól a bűvész. — Hadd lássuk! — mondják többen. — Kérjük, vesse le a csizmát! — Nem bolondultam meg. — De hisz a csizmában van a kártya. — A pokol fenekén, nem az én csizmámban. — Én jót állok, hogy ott van! — erősiti Só. — Épen bizony, majd lehúzom a csizmám, hogy akkor beledugja. — No hát menjen ön az iroda túlsó végire, én meg itt maradok. — Azt nem bánom, — s lehúzta a csizmát, de a kártya nem esett ki belőle. — Csak kaparja! — biztatja Só. S ekkor a kártya csakugyan kipottyant. . — Az úrral ebben az életben egy kocsin nem ülök! — kiáltott erre Tó s otthogyta a társaságot.--------------------------Más kárán tanul az okos! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti cimre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ................................................................................................. Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ........................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. SZENT LÁSZLÓ NEMESEI Mikor Szent László királyunk Dalmáciába ment, húgát meglátogatni, Nagykanizsánál úgy elaludt a kocsiban, hogy még a kerék zörgése sem háborgatta. És ekkor az történt,, hogy az egyik tengelyszög kiesett. Az udvarbeliek észre sem vették; de nem is lett volna kéznél vas vagy fa, amit a helyébe tegyenek. A kerék már-már kidült, mikor odaugrott egy Balázs nevű jobbágy és szög helyett az ujját, dugta a tengelybe. így szaladt a kocsi mellett jó darabon, mig a király föl nem ébredt. Szent László szive megindult az egyszerű ember hűségén, azt mondta neki, hogy kívánjon valami jutalmat. Balázs magának nem akart semmit csak azt kérte, hogy a király ( emelje nemesi rangra az ő fa-i lujabeli össze jobbágyokat. Szent László teljesítette ezt a kérést és most másfél százada ezerötszáz ekkor nemessé lett család virágzott túl a Dunán. Deák Ferenc is e nemzetségek egyikéből származott.---------««§£*>--------A TÜZÉR Egy magas rendű katonai hivatalnok katonai próbatéten volt jelen. Egy tüzér nagyon ügyetlenül talál felelni, az azt gondolta, hogy bizonyosan az ő magas rangja hozza zavarba, bátorítani kezdé: — Ne féljen kend — mondja neki, gondolja kend, mintha én valami szekerész közlegény volnék, ki azt kérdi kendtől, mennyi lőpor kívántatik egy ágyulövésre, hogy a golyót 1000 lépésnyire vesse? — nos mit felelne kend? — Azt felelném — mondja amaz, — hogy ahhoz mi köze kendnek?---------*«§£*»-------A CSODAGYEREK L. m. á. v. főellenőréknél vagyunk vacsorán. Nagy társaság, sok mama. Az egyik is, másik is dicsekszik, hogy a kis Blanka még csak kilenc éves és már mesésen zongorázik. P.-né áradozik, hogy az ő Árpádkája csak tiz éves és már fenomenális hegedűs. Már hangversenyen is felléptette, egy valóságos csodagyerek. F. ur Gyuluskáját dicséri, hogy még csak ötödik gimnazista és már egy valóságos sakkmester, már őtet is megveri. Hallgatja ezt L. bácsi, végre már unja és igy szól: az mind semmi, csak látnák az én fiamat, azzal kiszól az udvarba: I “Bandi, gyere hamar be.” Bandi bejön, nagy piszkos, trampli 14 éves fiú, második gimnáziumba jár. L. bácsi karonfogja és bemutatja: “Ide tessék nézni, az én fiam, a Bandi, 14 éves és se nem hegedül, se nem zongorázik, második gimnazista és sakkba se ver meg engem, de megverem én, mert minden kéthétben uj cipő kell neki, azonkívül vacsorára megeszik hat szafaládét. Ez valóságos csodagyerek ... Mindenki elhallgatott ...-------««ijto*»------FÉL, MINT A CIGÁNY SZENT MIHALYTÓL A cigányok sátor alatt élvén, nem igen szeretik a Szent Mihály nap táján kezdődő dért, s azt szokták mondani: Jobb egy Szent György, mint száz Szent Mihály.---------------------------------Hevesi dalok ÉL Lányok, lányok, magyar lányok, Nem merek én rátok nézni, Attól tartok a szemetek A szememet megigézi. Hej, ha bogár szembe nézek, Csupa titkot, rejtélyt látok; Elmerülve kék szempárba, Fel a magas mennybe szállók. Ha ölelget bársony karja, Azt gondolom: szebb a barna; Ám ha szőke mosolyog rám, Semmi kincsért, hajh nem adnám. Egyik pajkos, másik szende, Gyönyörű mind a magyar lány. Szeretem a szőkét, barnát, Akár csélcsap, akár pajzán. Nincsen semmi csorba rajtuk, S kacsintásuk oiy beszédes . . . Földre szállott angyalok ők, S csókjuk . . . mint a méz Oly édes. Hajh Istenem, nagy a gondom: Kit válasszak . . . szőkét? barnát? Hiszen egyformán szeretem Mindegyiknek selymes haját. Megvan. Tudom, hogy mit tegyek. Borban vagyon az igazság; Majd megiszom pár pohárral, Hogy meghalljam szivem szavát. Olyan a bor a léleknek, Mint a virágnak a harmat. Felhozza az érzéseket, Amik a szív mélyén vannak. Elmegyek a HEVESIHEZ, Ott azután addig iszom, Mig a bornak gyöngyei közt, A szőkét vagy barnát látom. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
