Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-06-20 / 12. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1957 junius 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A MAKK ALSÓ Só egyike a legjobb kedélyű embereknek; ösmeretes a du­nántúli megyékben mint jó mulattató, mert nem bocsáj­­tott el egy alkalmat sem, hol jó tréfát csinálhatott. , Egyszer az enyingi uriszéken Tó úrral, egy igen komoly em­berrel volt egy szobában, s ami Sónak legalkalmatlanabb volt, semmi mulatságban nem ak^rt részt venni. Só nem akarván e komoly­ságot elengedni, azt mondja a megyei huszárnak: — János! — Tessék parancsolni! — Ezt a makkalsót bera­gasztja Tó táblabiró urnák bal­csizmájába. — Meglesz tekintetes uram. És be is ragasztotta. ' Az úriszéki órák után volt az ebéd, ebéd után pedig az ura­dalmi irodában tréfálgattak az urak, s különösen jól mulattak Só kártyatüntetésein. Végre azt mondja egy ven­dég, ki Sóval összebeszélt: — Jó, jó. Szép a mesterség; hanem varázsoljon oda kártyát a Tó ur csizmájába! — Jól van, jól! — dörmög GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! Tó, ki az irodában hátratett kezekkel sétált. — Ha épen akarja, azt is i megteszem, — mondja Só. — Tehát itt a makkalsó, tün­tesse el! — mondja az első. —Csak lesd! — dörmögi Tó. — Egy, kettő, három! A kár­tya a mondott csizmában van; — szól a bűvész. — Hadd lássuk! — mondják többen. — Kérjük, vesse le a csiz­mát! — Nem bolondultam meg. — De hisz a csizmában van a kártya. — A pokol fenekén, nem az én csizmámban. — Én jót állok, hogy ott van! — erősiti Só. — Épen bizony, majd lehú­zom a csizmám, hogy akkor beledugja. — No hát menjen ön az iroda túlsó végire, én meg itt mara­dok. — Azt nem bánom, — s le­húzta a csizmát, de a kártya nem esett ki belőle. — Csak kaparja! — biztat­ja Só. S ekkor a kártya csakugyan kipottyant. . — Az úrral ebben az életben egy kocsin nem ülök! — kiál­tott erre Tó s otthogyta a tár­saságot.--------------------------­Más kárán tanul az okos! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti cimre szíves­kedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ................................................................................................. Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ........................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. SZENT LÁSZLÓ NEMESEI Mikor Szent László kirá­lyunk Dalmáciába ment, húgát meglátogatni, Nagykanizsánál úgy elaludt a kocsiban, hogy még a kerék zörgése sem hábor­gatta. És ekkor az történt,, hogy az egyik tengelyszög kiesett. Az udvarbeliek észre sem vették; de nem is lett volna kéznél vas vagy fa, amit a helyébe tegye­nek. A kerék már-már kidült, mikor odaugrott egy Balázs ne­vű jobbágy és szög helyett az ujját, dugta a tengelybe. így szaladt a kocsi mellett jó dara­bon, mig a király föl nem éb­redt. Szent László szive meg­indult az egyszerű ember hűsé­gén, azt mondta neki, hogy kí­vánjon valami jutalmat. Balázs magának nem akart semmit csak azt kérte, hogy a király ( emelje nemesi rangra az ő fa-i lujabeli össze jobbágyokat. Szent László teljesítette ezt a kérést és most másfél százada ezerötszáz ekkor nemessé lett család virágzott túl a Dunán. Deák Ferenc is e nemzetségek egyikéből származott.---------««§£*>--------­A TÜZÉR Egy magas rendű katonai hivatalnok katonai próbatéten volt jelen. Egy tüzér nagyon ügyetlenül talál felelni, az azt gondolta, hogy bizonyosan az ő magas rangja hozza zavarba, bátorí­tani kezdé: — Ne féljen kend — mondja neki, gondolja kend, mintha én valami szekerész közlegény vol­nék, ki azt kérdi kendtől, mennyi lőpor kívántatik egy ágyulövésre, hogy a golyót 1000 lépésnyire vesse? — nos mit felelne kend? — Azt felelném — mondja amaz, — hogy ahhoz mi köze kendnek?---------*«§£*»-------­A CSODAGYEREK L. m. á. v. főellenőréknél va­gyunk vacsorán. Nagy társa­ság, sok mama. Az egyik is, másik is dicsek­szik, hogy a kis Blanka még csak kilenc éves és már mesé­sen zongorázik. P.-né áradozik, hogy az ő Árpádkája csak tiz éves és már fenomenális hege­dűs. Már hangversenyen is fel­léptette, egy valóságos csoda­gyerek. F. ur Gyuluskáját di­cséri, hogy még csak ötödik gimnazista és már egy valósá­gos sakkmester, már őtet is megveri. Hallgatja ezt L. bácsi, végre már unja és igy szól: az mind semmi, csak látnák az én fia­mat, azzal kiszól az udvarba: I “Bandi, gyere hamar be.” Ban­di bejön, nagy piszkos, tramp­­li 14 éves fiú, második gimná­ziumba jár. L. bácsi karonfogja és bemutatja: “Ide tessék nézni, az én fiam, a Bandi, 14 éves és se nem hegedül, se nem zongo­rázik, második gimnazista és sakkba se ver meg engem, de megverem én, mert minden kéthétben uj cipő kell neki, azonkívül vacsorára megeszik hat szafaládét. Ez valóságos csodagyerek ... Mindenki el­hallgatott ...-------««ijto*»------­FÉL, MINT A CIGÁNY SZENT MIHALYTÓL A cigányok sátor alatt élvén, nem igen szeretik a Szent Mi­hály nap táján kezdődő dért, s azt szokták mondani: Jobb egy Szent György, mint száz Szent Mihály.---------------------------------­Hevesi dalok ÉL Lányok, lányok, magyar lányok, Nem merek én rátok nézni, Attól tartok a szemetek A szememet megigézi. Hej, ha bogár szembe nézek, Csupa titkot, rejtélyt látok; Elmerülve kék szempárba, Fel a magas mennybe szállók. Ha ölelget bársony karja, Azt gondolom: szebb a barna; Ám ha szőke mosolyog rám, Semmi kincsért, hajh nem adnám. Egyik pajkos, másik szende, Gyönyörű mind a magyar lány. Szeretem a szőkét, barnát, Akár csélcsap, akár pajzán. Nincsen semmi csorba rajtuk, S kacsintásuk oiy beszédes . . . Földre szállott angyalok ők, S csókjuk . . . mint a méz Oly édes. Hajh Istenem, nagy a gondom: Kit válasszak . . . szőkét? barnát? Hiszen egyformán szeretem Mindegyiknek selymes haját. Megvan. Tudom, hogy mit tegyek. Borban vagyon az igazság; Majd megiszom pár pohárral, Hogy meghalljam szivem szavát. Olyan a bor a léleknek, Mint a virágnak a harmat. Felhozza az érzéseket, Amik a szív mélyén vannak. Elmegyek a HEVESIHEZ, Ott azután addig iszom, Mig a bornak gyöngyei közt, A szőkét vagy barnát látom. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents