Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-06-20 / 12. szám
1957 junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) Ki írhatja meg a leányszem szótárát? Hol az a poéta, aki annyi költészetet tud egy versébe lehelni, amennyi költészet egy édes pillantásában is van a leánynak! S hol az a zenész, aki olyan zenét tud hallatni, amilyet két fiatal dobogó szív hallatt, mikor egymás mellett sétál. S hol az az egyiptomi-irásfejtő tudós, aki meg tudja fejteni: miket mond egymásnak két fiatal szerelmesnek a hallgatása? Hangosan persze csak a színjátékról beszélgetünk. De gerle-bugás hangzik a cseífalombok közül, csupa epedés, csupa szerelem. Mintha azt mondaná: Gyönyörűm, gyönyörűm, gyönyörűm, jer utánam, várlak! S a távolból az erdő mélyéből felel rá a másik: Várj, várj gyönyörűm, várj! Repülők, repülök mindjárt! — Hallja? — kérdeztem a szemébe mélyedve. — Gerlice, — feleli elmosolyodva. S behunyja a szemét. Két pillangó kergetődzik előttünk. Körbe forognak egymás körül. Látni, hogy enyelegnek, játszanak. — Nézze: mily boldog állatkák! Az egyik nő, a másik férfi. Mily boldogok! — Minden boldog, — feleli a A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. pillangókra mélázva. Az Isten erdejében minden boldog. Aztán rámpillant. S hallgatva sétálunk tovább. Egy vastagdereku bükkfa mellett megyünk el. — Nézze, — mondom, — egy szarvasbogár ül itt. — Ne bántsa. — Eszemágában sincs. De milyen gondolkozva ül itt ez a bogár. S megállunk. — Vájjon min gondolkodik? — kérdi Ilka. — Min gondolkodna? — felelem. Eledele van bőven. Hálószobája minden falevél. Itala minden harmatcsepp. De hol a párja? És rámpillant. — Az igaz, — mondja Ilka. Nincs mellette a párja. Talán azon gondolkodik. Szegény... Egy kék harangvirágocskát szakitok neki. Ahogy átadom, a kezünk összeérintkezik. Az apja ezalatt néhány lépést előbbre haladt. — Ha nem volna kezem, — mondom halkan, — hogyan nyújtottam volna át ezt a virágot? — Nem tudom. — Az ajkammal. És ha magának se volna keze e pillanatban ... Elfogadta volna? Mélyen behunyja egy pillanatra a szemét, s mosolyog. S halkan, melegen válaszol: — Milyen gondolatai vannak magának! S boldog hallgatással sétálunk tovább a füves erdei utón, a lombok árnyékában. Csak az arcképfestés halad lassan! Mindennap ujrafestem a szemét. Olyan könnyűnek látszik: hiszen csak halványrózsaszinbe két kék pontot kell feste-1 nem, és négy kis fehér éket, j négy finom fekete vonást, a szemepillájának. Szem keletkezik az ecsetem alatt, emberi szem, és szép szem, de hiába: nem az ő szeme! Nincs benne élet, nincs benne lélek, nincs benne rejtelem! Nincs benne az a bűbájos mosolygás! ő maga is idegenül és csodálkozva nézi olykor*. — Milyen jó, — mondja, — milyen érdekes! De érzem a hangján, hogy nem fogadja el a maga szemének. — Még nem az igazi, — felelem. Majd csak napok múlva. Peísze azokban a napokban nyugtalanul alszom. Nemcsak a kép miatt, nemcsak a békák miatt, hanem mert a szerelmes állapot betegség: a boldogság nyavalyája. Egy ilyen éjszakámon eszembe vágódik, hogy az olajfestményeken milyen vastag, szinte kérges olykor a festék. Hopp: megvan! Azért nem boldogultam eddig, mert a vékonynedvü vizfestékhez voltam szokva. Nem szinleheletek kellenek a vászonra, hanem szinsár, — mentül vastagabban! S kevertem és másnap bőven a festéket, olajat. Rakom ecsettel a színeket pazarul. Domborodik is az arc, a kalpag, a mente, mintha csak bádogból csinálnám. Csak a szem! ... az marad, hideg, ordító kék! S mikor félbe kell hagynom, magam teszem föl a képet az almárium tetejére, nehogy a cseléd megfogja. Másnap délután, mikoi* leveszem, majd ki ejtem a kezemből. Hosszú tarka barázdákban csurog a festék! A kalpag feketéje mind leszállt az arcba; az arcszin mind leszállt a mentére, a mente vörhenyes színei meg gyöngyökben ültek alól a kép szélén. S gyönyörű két kék szem: mintha csatában verték volna ki... Elképedve nézzük mind a hárman. Mi történt ezzel a képpel? Hát biz azzal az történt, — azt is csak később tudtam meg a festő-ismerőseimtől, hogy több olajjal kevertem a festéket mint kellett volna. De akkor persze nem is sejtettem. Az időjárásra vélekedtem, hogy az az oka. Mert bő esső esett azon éjjel, s az ablak felső tábláit nyitva hagyták. — Sebaj, — mondottam, kényszerült mosolygással, — letörüljük, újra kezdjük. — De annyi fáradság! — sajnálkozott Ilka. Az öregasszony is szomorúan ingatta a fejét. — Mennyi munkája kárba veszett! JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN ' 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.; DU 3-1870 S éreztem a hangján, hogy a saját öltözködéseit érzi kárba vészeteknek ... A következő napon derült volt az éj, holdas és csillagos, de azért a képem másnapra megint lecsorgott. — Már a festékben a hiba! — tűnődtem bosszankodva. Csupa uj festéket hoztam. Lipóczy a fejét csóválta: Már ezt is hamisítják! — Vagy lehet, hogy a vászon is átnedvesült... Hozok másikat. Már negyedik hete voltam ott, s még mindig nem beszélhettem Ilkával. Délelőtt nem mehettem hozzájuk. Tudtam, hogy el van foglalva a házzal, konyhával. Délután meg együtt-ültek. Egy 'percre se maradhattam vele. Vasárhaponkint is próbáltunk. Arra meg nem is gondolhattam, hogy esti találkozásra kérjem. Nekem se volt kedvem arra, hogy esetleg éjjel találkozzak az erdőn a verbungossal. A láncos kutyát is elszábaditották esténkint: ki tudja, éjjel hogyan .gondolkozik a láncos kutya? Még belém duplázott volna Lipóczy azzal a gondolattal, hogy valami tolvaj jár a ház körül. (Folytatjuk.)-----------c« £ ----------MAI FIATALSÁG — Hol lehet ez a Miska olyan sokáig? — kérdi az asszony férjétől. — Légy nyugodt, nem lehet baja, mert telefonáltak volna, — feleli a férje. S abban a pillanatban megszólal a telefon. — Halló, itt Miska. Ne aggódjanak miattam, jól vagyok. Nincs bajom, csak gyorshajtásért lecsuktak a rendőrök.--------------------------Lassan járj, tovább érsz! Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB I ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kéri, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségéve' angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában A FÉRFIAK SORSA: A NŐ
