Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-05-20 / 10. szám

1957 május 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Mindjárt itt lesz. Dehát mondja művész ur: a könybven az van, hogy Finum Rózsi kivül énekli az első dalt. Hát hol lesz az a kivül? Ez Marosát igen fogja érdekelni. — Kivül? (Tüszurás a com­bomon.) Hát kivül... S gyorsan keresztbe vetettem a lábamat. Ilka nevetett: — De hol: kivül? Az udvaron kivül? — Bizonyára. Azaz, hogy nem. Csak a szinpadon kivül. — De a színpadnak nem lesz fala. Hiszen akkor a közönség látja Marcsát. — Marcsát? No persze, hogy Marcsát, azazhogy Finum ró­­zsit. És hogy az elmémet elterel­jem a vándorló bolhától, hév­vel magyaráztam, hogy legjobb, ha Finum Rózsi az iskola épü­letében kezdi meg a dalt, s ott először háttal a közönségnek fordulva, aztán lassacskán ki­fordulva, hogy a hang közelgő­nek tessék. Amig beszéltem, az erdész vizslája elősétált a másik szo­bából. A küszöbön kinyujtóz­­kodott, ásitott egyet. Aztán mellém ült a padlóra: fölemelte az egyik hátulsó lábát és buz­gón dolgozott a füle tövén. Még ez is nekem vakar! — Haza kell mennem, — mondottam fölkelve. Az ajtó-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. mat, úgy rémlik, nyitva felej­tettem. — Már hogy menne! ... szólt Ilka könyörgőn. — óh nem bocsátjuk! — sze­­kundált a két Szilágyi-lány is. Nyugodt lehet: a mi falunkban nem lop senki. — Éshát Marosával még nem is beszéltem. S a kutya felé csapott a zseb­kendőjével: — Mars! A kutya visszakullogott a másik szobába. Maradtam. Lehetetlen volt a kék szem könyörgésének nem engednem.. , Pedig már egyszerre három helyen is éreztem a bolhát, mintha tüzes varrótücskék érintgettek volna. 1 — És a dallamok? Marcsa még nem kapta meg a kótákat, — folytatta a vallatást Ilka. — Nehéz megtanulni? — Bizony nem valami jó nó­ták, — feleltem a lábamat re­­megtetve. Egy van közte, az is a Göndör Sándor. nótája: A CSAP UTCÁN. — Dalolja el! Az Isten áldja meg. Eldudoltam nekik. Szinte jól esett, hogy ide-oda mozgathat­tam közben a derekamat és a karomat. A lányoknak nem igen tet­szett. De arra bégis alkalmas volt, hogy Ilkának eszébe jut­tatta a Rezgőnyárfa-nótát. — Micsoda dal! — mondotta a leányoknak. Már a nagyma­ma is játsza. S az agg vak már mozdult is, Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában hogy a kláviszhoz üljön. Én meg kettős gyönyörűséget vár­tam: az egyik, hogy újra hal­lom Iluska dalát, a másik az, hogy a lányok leveszik rólam kisidőre a szemüket. Ekkor azonban uhu-buhu! — künn a láncos kutya. A lányok mind eléje rohantak Marosá­nak.. Csak ketten maradtunk a fehér* fejkötős múmiával. No ez alatt az egy perc alatt igazán nem keresztényhez illő szivvel áldottam a vakságáért. Marcsa az anyjával lépett be, azzal a fekete szalmakalapos koros hölgggyel, akit a tem­plomban láttam. A szeme vörös volt. Látszott rajta, hogy sirt. Kedvetlenül és szótlanul nyúj­tott a bemutatásra kezet. — Nem akartam eljönni, — pittyegte a lány társainak. Anyám alig birt rávenni, hogy eljöjjek. — De hát mi bajod történt? — faggatták ijedt szemmel a lányok. — A Finum Rózsit, — nyög­te egy székre rogyva, — elve­szik tőlem! A szája szélét harapdálta, hogy visszatartsa a könnyeit. És gyűlölettel nézett Ilkára. — Lehetetlen! — kiáltotta Ilka a kezét összecsapva. Hát mért vennék el? — Te tudod! — fakadt ki akkor könnyekben a leány. Hiszen neked adják! — Nekem? — képedezett Ilka. — Hát nem te akartad? — Én? Becsületemre mon­dom neked Marcsa .... A Bol­­dogságos Szűz úgy segítsen en­gem, hogy én se a papnak, se a tanítónak egy szót se szóltam. — Akkor nem értem, — szólt Marcsa a könnyeit egy mozdu­­j lattal letörölve. S az anyjára j bámult. Az anyja felleges arccal ült a vak mellett, és hol Ilkára me­resztette a szemét, hol reám. A két rák is dermedten hall­gatott. Sőt még én is elfeledtem a nagy feszültségben a bajo­mat. — Én tudok róla, — szólal­tam meg végre a gyötrelmes csöndességben. A papnál vol­tam ebéden, és ott tanácskoz­tuk meg, hogy maga a nehe­zebbik szerepet is el tudja ját­szani: a Boriskát. Mert maga játszott már az apácáknál. És a Boriska-szerepbe annyi kedves­séget és érzést kell önteni, hogy azt csak magától várhatják, így mondták. Sohasem felejtem el azt a há­lás nézést, amellyel az Iluska szeme függött rajtam. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 den nem lehet egy szerepben. A töltött káposztába nem ra­kunk mákos mazsolát, sem a mákos-mazsolás kalácsba zöld paprikát. Marcsa megenyhült arccal tűnődött maga elé. A lányok is ráestek: — Látod, látod! És te még sírtál! — Dehát... a tanitó, a litá­nia előtt beszéltem vele, azt mondta, hogy te leszel Finum Rózsi. Hát... — Nekem még nem szóltak róla, — mentegetődzött szent képpel Ilka. És nem is hiszem, hogy elfogadhatom. Pompásan mulattam volna a leányoknak ezen az igazi szin­­játékán, amilyent szinpadon Pesten se tudnak produkálni, de a bolha-érintgetések megint jelentkeztek. — Lehetetlen maradnom! — gondoltam. De ilyen hirte­len itt se hagyhatom az utóbb­­jötteket. Pláne, hogy a leányok el­mondták Marosának, mennyire ismerem a Falurosszát, s hogy már apróra kikérdezték, me­lyik hogyan öltözzön. Akkor aztán Marcsa rakta ki a kérdéseit. Kezdett érdeklőd­ni az uj szerep iránt. Hogy van-e annak hatása a közön­ségre, és hogy melyik részek azok? (Folytatjuk.) ■ ----------­A PARTYBAN — Jancsi nem szégyeled ma­gad, már negyedszer mész az asztalhoz és tortát kérsz? — Nem, mama, mert azt mon­dom, hogy magának hozom. Marcsa szeméről is eltűntek a könnyek. — így mondták? — rebegte hitetlenkedve. — így. Azt mondták, hogy maga már kipróbált színpadi tehetség. — De a dal... Abba a sze­repbe nincsen egy fikarcnyi nóta se. — Épen azért. Egyszere min-Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Thumbnails
Contents