Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-06-05 / 11. szám
1956 junius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN TIK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Még az apám volt a legvidámabb, hogy olyan nyugodtan viselem a szakitást. A nyelvemen lebegett akkor, hogy szólok Ildáról, de mégse szóltam. Csak magamban forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel felelt, mikor kérdeztem: “beszéiget-e szivesen velem?” Hogyan nincs festő, aki azt a mozzanatot meg tudná festeni. S pillantgattam a fali-órára. Olykor behunytam a szememet, hogy talán azalatt gyorsabban halad a svájci mutató. Lehetetlen, hogy nem késedelmezik! S összehasonlítottam a zsebórámmal. Végre! ... Hallom a hangját, a cipője szelíd kopogását.. . A szivem úgy kopogott, mint valami diákgyereké. Az ajtót szokás szerint az anyám nyitotta ki, s bebocsátotta. Ott is állt kissé, mig Ilda kivonta a tüt a csipkerózsás matrózkalapjából, s letette a kalapot a mosdóra. Kicserélte a virágot másik dáliával. Aztán az anyám visszavonult. Ilda még háttal maradt felém: a tükörbe nézett, és egyet simitott a haján. — Mennyire vártam! — szólaltam meg mámorosán, — csakhogy már itt van. Megfordult és csodálkozóan nézett: — Várt? S az órára is fölpillantott. — Nem azért Ilda, hogy késett, hiszen nem késett. Csak vártam, vártam. Oly hosszú volt ez a délután! — Ha tudtam volna ... — Eljött volna hamarabb is? — El. — Már megint elfelejt valamit ... És a kezemet nyújtottam:- — Egy kis gyógyitó-erőt szegény nyomorék Lázárnak ... Mosolyogva és szemérmesen tette a kezét a kezembe, — Oh hiszen ha tudnám ... — Bizonyos lehet felőle. Maga olyan Ilda, mint az Isten márciusi napja. Életet sugárzik. Édes leány! Édes eggy! — mondom mámorosán. Édes egyetlen eggy! Nekem olyan, mintha én volnék a mesebeli Árgirus kirlyfi, s maga a hoznám látogató mesebeli tündér! A szeme rám-nyilt. Méginkább elpirosodott, a kezét kivonta a kezemből. Leült és szorgosan forgatott a könyvében. — Hol is hagytam el? — Ne keresse Ilda. Valamit szeretnék mondani. — Már megtaláltam: Ha a nyár elmúlik ... Ugye itt hagytuk el? Ha a nyár elmúlik, a rózsa elveszti virágait... — Ilda, édes Ilda! Ha nem kellemetlen magának, hogy beszélgessünk ... Vonakodva felelt: — Nem, nem kellemetlen. És piros arccal, nedves szemmel nézett reám. A szobában boldog várakozásnak a csendje szakadt. — Nézze Ildácska, én nem leszek mindig beteg. Ma már Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában lefaragták rólam a gipszet is. De még kisideig ágyban kell maradnom. Szinte sajnálom, hogy oly rövid a betegségem: meg leszek fosztva a maga kedves látogatásaitól. Maga nem is képzeli talán, mennyire boldog vagyok, ha magát láthatom ... A szemét a könyvre sütötte. S hogy egy percre szüneteltem, megszólalt félénken: — Most már olvashatok? — Mingyárt olvashat legédesebb leány! Csak nézzen rám egy percre legalább. Mondja édes Ildácska, ha fölkelek, fogom-e látni? Mert ha azt mondja: nem, én föl nem kelek! Elmosolyodott: — De hát miért? — Oh Ilda, Ilda! Hát maga se őszinte? Én azt hittem, hogy találtam végre egy olyan lelket, aki nem olyan színjátszó, mint más nők. A szemét egy percre behunyta s mosolygott. — Én nem vagyok őszinte? Sőt néha őszintébb vagyok, mint kellene. — Hát akkor mért kérdezi, hogy miért? Felvonta a vállát: — Istenem, hát... én nem merem érteni. — Beszéljen nyíltabban? Nem felelt, csak nézett zavarodott szemmel, miközben a keble láthatóan hullámzott. — Édes Ilda! — folytattam. Néhány hónap múlva én magam mögé vetem a katonai szolgálatot, és szabad ember leszek, nagykorú és jóhivatalu. A szülőim nem fognak akadályozni abban, hogy ne a szivem hajlamai szerint válasszak. — Dehiszen, — rebegte reám forditva a szemét, — önnek már van ... gyémántja. Legyintettem. — Az csak prágai gyémánt volt. Hiszen hallotta, látta ... — Szakítottak? — örökre. Bolondság is volt. De tudja, a szülők mindig jót akafnak. Elfogadtam. El is vettem volna, ha magát meg nem ismerem. — Istenem ... — De az ember sorsát a nagy fordulatokon égi kezek intézik. Higyje el: égi kezek intézik... Pillogott. Aztán fölemelte az arcát: rámnézett. — örökre szakítottak? ... — Örökre. — Holnap megbékülnek. — Lehet, de csak barátilag. Eddig is csak barátság kötött össze bennünket. Nekem sejtelmem sem volt arról, hogy micsoda szent láng az, amelyet az embernek az igazi párja gyújt a szivében. Az igazi! Édes II- dácska... Maga az igazi! Maga az első megjelenésétől kezdve boldogságot hozott mindig a szobámba, a szivembe. Szeretném, hogy közelről ismerjenmeg Ilda ... hogy én méltó vagyok ... a maga bizalmára ... JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 Meglátogathatnám Ildácska, mikor felkelek. És ha nem tudnám megnyerni a maga vonzalmát Ilda... azt hiszem nem élném túl. Ezt már olyan lelkem mélyéből buzgón, olyan forró szavakkal mondtam, hogy a szemem is elnedvesült belé. Ilda biborszinü arccal ült előttem, és a parkettre nézett. Zavarában a kezét tördelte. Az utolsó szavamra ijedten forditotta reám a szemét: — Oh! Ne mondjon ilyet! ... Láthatta az arcomon, izzó szememen, hogy őszintén beszélek. — Hát nyújtsa ide a kezét, — esdekeltem forró lélekzettel, — azt a gyógyító kis kezét! ... Elhökölt, és a keblére szorította mind a két kezét. Mintha attól tartana, hogy erővel is megfogom. — Nem, nem ... Várjon ... — rebegte zavarodottan. Istenem ... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek ismerhetném... Aztán egyszerre elsápadtr Aggodalmasan nézett reám, és alig hallhatóan susogta: — Már nem vagyok szabad. S behunyta a szemét. Mintha mellbe lőttek volna — ágyúgolyóval. A fejem a párnára hanyatlott. A szemem bezárult. Álom ez, gondoltam, gonosz álom! Egy percnyi mély csend szakadt közénk, gyászos, vigasztalan, hideg. (Folytatjuk.)-----------os 5 ----------AGGLEGÉNYEK — Voltam egy jósnőnél, — meséli Samu a barátjának s azt mondta, hogy januárban nem jó megnősülni. — Én meg azt mondom, — válaszolja Samu agglegény barátja, — hogy a többi 11 hónapban sem jó megnősülni. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ba hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize' tési dijat lejáratkor me» fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
