Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-06-05 / 11. szám
1956 junius 5. KTS nONGO — CLEAN FUN 5-IK 0113AL adásba kellett beugrania a képviselőházban. A vajda tehát teiegrafált Maros vásárhelyre, hog nem utazhatik le. Nosza nagy lett a zavarodás a rendezőségben. Egyikük föltelefonált egy újságíróhoz Bede Jóbhoz. — Halló! Baj van! — No mi? Kigyulladt a koncert-terem? — De még annál is nagyobb! i Nem jöhet a vajda! — Az bizony baj! De ha egyszer megmondta, hogy nem megy le, ekkor azt bizonyosra lehet venni. Az öreg az ilyesmit sokkal lelkiismeretesebben megtartja, mintha azt Ígéri, hogy lemegy. — Már most ai'ra akarlak kérni, hogy keríts hirtelenében valakit, aki eljöjjön felolvasni és ellensúlyozni a vajdát. — Jó! Megpróbálom! Bede mindenekelőtt is kocsiba vetette magát és csak azután kezdett töprengeni, hogy kit kellene megcsípni. Ugyan ki tudná “ellensúlyozni” a vajdát? — Hopp! Megpróbálkozom Pékár Gyulával, ő testben is tekintélyes. A marosvásárhelyiek meg lesznek elégedve a kövérségével. Az ám! Csakhogy Pékár nem volt hajlandó a hosszú utazásra. Próbálkozott hát másokkal (szükségben lejjebb is adja az ember.) De mindhiába. Mindenkinek volt valami sürgős dolga, akinek pedig éppenséggel semmi dolga sem volt, — no azt röstelte volna a marosvásárhelyiek nyakára leküldeni. Fáradtan, busán, letörve ballagott be a redakcióba és nemsokára a telefonhoz hívták. A marosvásárhelyi rendező beszélt: — No mi újság? — A legrosszabb, barátom, a legrosszabb! Senkit sem találtam. — Ejnye! Megmondtad, hogy honoráriumot fizetünk? — Persze, hogy megmondtam, de az sem csábította őket. — Hm ... Nézd csak ... nem jöhetnél te le felolvasni? Bede a homlokára csapott: — Tyüh! Ez eszembe sem jutott. Úgyis sokat szidják az újságírót, hadd tanúskodjék ez a kis1 történet róla, hogy az újságíró > mégis önmagára gondol a legkevesebbet.----------------------AZ OK — Miért adtad el az ébresztő órádat? — Mert mindig zörgött, amikor a legjobban aludtam.---------------------------BIZONYÍTÉK — Tehát mégis igaz, hogy JUBILEUMI KÖZGYŰLÉS 1956 május 28 LIGONIER, PA. 9LdK.ű4&dé<>ün4 hatvanadi4 esztendeje &en is azo4 va.cjyu.n4 am Inéi indultunA s amit nevuná i&tez. U IMIERIKfll mUGVflR REFORMÁTUS EGYESÜLET TESTVÉRI-KÖZÖSSÉG Huszonötödik konvenciónk alkalmával szeretettel köszöntjük AMERIKA MAGYARSÁGÁT s hívjuk őket Magyar Nevű, Magyar Jellegű s a Magyar Testvériséget szolgáló közösségünkbe. más lánynak is udvarolsz, — mondja Marcsa a vőlegényének. — Ugyan mán, honnan veszed ezt? — Innen — s azzal leemel vőlegénye kabátjáról egy női hajszálat. — Itt a bizonyíték. — Kérlek, az bizonyosan a te hajszálad. — Az lehetetlen, ez a hajszál nincs befestve.----------------------HOL A BÉKA? — Mai előadásom tárgya a béka ismertetése lesz. Erre a célra magammal hoztam egy eleven békát, — mondja a tanár. Belenyúl a zsebébe, nagy papírzacskót húz elő, amelyből egy sonkászsemle gurul ki az asztalra. — Érdekes, — szól meglepetten a tanár — pedig egész határozottan emlékszem, hogy az uzsonnámat megettem ,.. Hova lett a béka? — Biztosan azt ette meg, — felelik a diákok.----------------------BÖLCS MONDÁS “A nevetés áldás.” Ahová a “Kis Dongó” jár, ott mindig nevetés van.”--------í 5 £ a---------KAVÉMÉRÉSBEN — Mi az uram, nem ízlik a feketekávé? — Nem, mert két hibája van. — Mik azok? —Ami belevaló az nincs benne, s ami benne van, az nem belevaló. VIGASZTALÁS — Julcsa, maga már megint eltört egy tálat. Remélem, ez volt az utolsó. — Dehogy asszonyom. Még van egy tál.-----------------------> ELSŐ SEGÉLY — Mit kell csinálni, ha egy ember vízbe esne s fuldokolna? — kérdi az elsősegélyre oktató I a tanítványát. — Ez egyszerű. Először Ön ! kivenné az embert a vízből s j azután kivenné a vizet az emberből. —1 .......—— .......——M A TARSASAG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa, a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.
