Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-05-05 / 9. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ - CLEAN FUN 1956 május 5. Daloljunk— muzsikáljunk---------<3 --------NAGYSZALONTÁN . . . Nagyszalontán van egy kislány szive tiszta; Az a kislány csak engem vár mindig vissza. Hogyha rám vár. sokáig vár, nem lesz árva; Érte megyek Szalontára. Nagyszalontán a rózsámmal rosszul bánnak. Kísérője senki sincsen csak a bánat. Tudom, hogy á fájós szive csak azt várja: Hogy menjek érte Szalontára. nem sokára.----------*3 -------SOKSZOR NÉZEK FEL... Sokszor nézek fel az égre, A csillagok seregére, Hol találom az envimet, Mellette az örök-hivet? Hallja-e. hallja-e, kis violám. Az arca, az arca mért halovány? Elhagyta a szeretője? Soha se törődjék véle! Talál eleget, Ej, haj, nem egyet: Ha mást nem lehet, Akkor csak engemet.---------------------------------LETÖRÖTT A KUTAM GÉME . . . Letörött a kutam géme. Hol itatok holnap délbe, Szilaj a babám gulyája Nincs szokva a más kutjára. Pántlikát kötök a gémre, Mégis megitatok délre, Lássa a babám gulyája, Mint szokik a más kutjára. Édes volt az anyám teje, Keserű a más kenyere, Keserű is savanyu is, Néha-néha panaszos is. SÓ ÉS LÉTRA A jónevü üzletember szobalánya igen derék, szorgalmas teremtés, csak egy hibája van: szörnyen feledékeny. A megtérített asztalról például mindig hiányzik valami: vagy a viz, vagy a fogvájó, vagy valamelyik evőeszköz. A sótartót pedig napról-napra elfelejti az asztalra tenni. A kereskedő eleinte szép szóval figyelmeztette a lányt, de az nem használt. Végül radikálisabb eszközhöz folyamodott. Egyik este, amikor megint nem volt sótartó az asztalon, becsengette a lányt. — Zsófi lelkem — mondta íeki kedvesen, — hozza csak De a nagy létrát. Zsófi néhány másodperc nulva megjelent a magas lét•ával. — Tegye csak le a létrát az isztal mellé, lelkem és mászszon fel a tetejébe. Zsófi felmászott. — Nézzen csak le az asztalra. Zsófi lenézett. — Látja az egész asztalt? — Látom. , Mi hiányzik róla? Zsófi elpirult zavarában és úgy motyogta: — A sótartó. — Nahát akkor jöjjön le a létráról lelkem és hozza be a sótartót. És ne feledje, hogy ahányszor az asztalról hiányozni fog a sótartó magával mindig becipeltetem a létrát. j Azóta Zsófi sohasem felejtett j el semmit. r •> --------vs.;-.^--------KINEK SZÓLJON Gazdag apa: Mondja meg a fiamnak, hogyha feleségül veszi azt a kóristalányt, hát kitagadom őt. Jó barát: Jobb lesz, ha a kórista-lánynak mondjuk meg, akkor úgy se megy fiához feleségül.--------.va-5 5 -------A CSALÉTEK Nagy beszédet tartott egy ember s a szegények felsegélyezését kérte. Mikor a beszédnek vége volt, társa körüljárt egy kis kosárral és összegyűjtötte a pénzt. Mikor a gyűjtésnek vége volt, a szónok észreveszi, hogy a kollektor benyúl óvatosan a kosárba s kivesz belőle egy dolláros papírpénzt s egy féldolláros ezüst pénzt. Mikor a közönség eltávozott, igy szól a szónok a társához: — Szomorúan látom, hogy te kivettél a kollektált pénzből másfél dollárt. Nem szégyeled magadat, meglopni a szegényeket? A kollektor egy percig zavarban volt s aztán igy szól: — De uram, csak nem arra a másfél dollárra gondol, ami az enyém? Mert mióta kollektálunk, mindig előre beteszek másfél dollárt a kosárba, hogy a többiek restelkedjenek kisebb pénzt adni. PÉNZÜGYI BAJOK — Doktor ur, — szól a telefonon Marci, — tessék hamar kijönni a kisöcsémhez. —- Csak nem valami súlyos eset? — De igen, a Janikának súlyos pénzügyi baja van. — Hogy lehet egy olyan kis gyereknek pénzügyi baja? — Lenyelt egy tizcentest.--------'•-*'5 v -------FÉRJSZERZÉS — Jöjjön el doktor ur, szeretném ha kezelné a vömet, tegnap a lábába lőttem s egy kicsit sántít. — Ugyan, ugyan, hogy tehetett ilyesmit, meglőni a vejét? — Tegnap, amikor meglőttem még nem volt a vöm, csak azután vette feleségül leányomat. Addig nem akarta. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkiil van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyáí s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. ÉDESANYÁM A KENDŐM... ÉNEK ZONGORA
