Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-05-05 / 9. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÖ - CLEAN FUN 1956 május 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, .MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months SI. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra SÍ. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Emlékezés Anyák Napjára Nem igen volt, sőt mondhat­juk, anyám, hogy sohasem volt nekünk pénzünk egycsomóban. Krajcártalanok voltunk mi na­gyobbrészt. Ez a krajcártalan­­ság ösztökélt aztán engem ar­ra, hogy egy nyári vakáció al­kalmával, mint harmadikos kisdiák, elszegődtem a kőmű­vesekhez téglahordásra. Akkor építették a faluban a Népban­kot és én egy hétfői reggelen jelentkeztem felvételre Hakker pallérnál, aki — tudod, anyám, ha emlékszel még ott fenn a mennyekben — italos ember volt és akkor reggel is a kocs­mából jött ki a munkára. Vér­­benforgó szemekkel nézett rám. — Mit akarsz te kölyök? — Téglát hordani! — Oszt birod? — Birom! Barackot nyomott a fejemre és felvett egy korona napszám­mal. És én hordtam a téglát. Harmadnapra kisebezte a tég­la az ujj aim hegyét, lekopott a bőV, serkedezett belőle a vér. Es­ténként vizes borogatást raktál rá, édesanyám és mondogattad, hogy nem neked való a tégla-HA FÁRADT A TESTE, LELKE, bántja a mai élet ezernyi baja, szomorúsága, OLVASSA AMERIKA EGYETLEN MAGYAR ÉLCLAPJAT, A KIS DONGÓT, A KIS DONGÓ EGY ÉVRE 3 DOLLÁR, megrendelhető: 7907 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN címen. mely felfrissíti kedélyét, levezeti idegességét, jókedvre hangolja önt. A KIS DONGÓ vicceket, tréfás elbeszéléseket közöl, dalok szövegét és min­den számban egy magyar dal kottáját. hordás kis fiam! Én azt vetet­tem ellen, hogy majd csak ki­húzom ezt az egy hetet. Anyám, hat korona! Mennyi pénz az, Istenem! Talán sohasem fogy el... Eljött a szombat. Felálltunk napszámfizetésre. Az utolsók között szólították az én neve­met. Egy téglarakás tetején ül­tem öreg barátommal, Gyula bácsival, akivel az állványokon hozott össze a közös sors. Ugyanis a hét vége felé már targoncával hordtuk a téglát Gyula bácsival: az öregember és a gyerek — múlt és jövő — és én Gyula bácsit azóta sem tudtam elfelejteni, mert az első ember volt ezen a világon, aki belém lopta a szomorúságot, í ami elfog most is sokszor, ha gyönyörű kisfiámra nézek. Mert Gyula bácsinak volt egy ügyvéd fia, a másik állami mér­nök volt, a leánya egy gazdag­­kereskedőnek volt a felesége — i és Gyula bácsi sovány nap­számból tengette életét... Hat koronát kaptam. Boldo­gan szaladtam haza. és akkor este vége-hossza nem volt a tervezgetésnek, hogy mit is ve­gyünk hát a hat koronából? Végül is abban állapodtunk j meg, hogy veszünk egy pár ; tornacipőt, tornainget, sapkát I és egy fekete klott-nadrágot. Összecsomagolta szépen a nevezett holmikat Gruber rö­vidárus segédje, átkötötte szé­pen zöld szalaggal, fafogan­­tyut horgolt belé, átnyújtotta nekem. És te, drága jó édes­anyám a kasszához mentél és ; leszámoltad a hat koronát, mert pontosan hat koronát tett : ki a számla. A kövér Gruber ünnepélyesen megszámolta a pénzt, egyenként a pult üveg­­j jéhez ütögette. Az utolsó koro­nánál lekopott az üzleti mosoly ! a képéről és igy szólt kenettel­­• jesen. — Ez a korona hamis, kérem. És verte a pulthoz a pénzt, pengette. — Hamis pénz! ... Hamisit­­vány! ... Nikii, nem ezüst... de még csak nem is nikliből, hanem inkább cinkből hami­sították... Spialter ez kérem! Anyám! Ott álltunk szárny­szegetten, ütődötten a kassza előtt. Én hófehéren, Te szin­­játszva kapkodtad el tekintete­det a kereskedő gyanusitó né­zése elől. — Kérem, tessék kicserélni ezt a koronát! Nem fogadha­tom el! Igen, de nem volt nekünk, édesanyám, hetedik koronánk. És akkor a csomagot elvette tő­lem a segéd és mi ketten kiszé­gyenkeztünk a boltból. Kint az utcán vettem észre, édesanyám, hogy pár perc alatt öregasz­­szony lettél, pedig még akkor alig voltál túl a haTmincadik életéveden. — Csalók, rablók! Be akar­tak csapj ni! El akarták sózni a hamis koronást! ... hangzott utánunk Gruber szava. * >{. * Hakker előtt álltam fenn az állványon. Hakker szája okádta a füstöt és a “szilva” illatot. — Mit akarsz? — Hakker ur kérem, én itt voltam a múlt héten napszá­mon és szombaton egy rossz koronát tetszett fizetni... Mutattam a pénzt. Hakker orditani kezdett. — Engem gondolsz, te csir­kefogó. Lemondott mindennek. Sza­ladtam lefelé az állványokon, Hakker káromkodva szaladt utánam, felkapott egy malte­­ros kanalat, azzal akart agyon­ütni. — Csirkefogó... Én adtam neked rossz koronát... Szaladtam anyámhoz, aki az épülő háztól távol várako­zott rám. Hallotta Hakker szit­kait s már indulóban volt, hogy ő beszéljen vele személyesen. De tétovázott, meg-megállt... Hat óra volt már, “fájramtot” A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. csengettek az épületen. Gyula bácsi sietett felénk malterosan, meszesen. Már előre kiáltotta: — Mi törhént veled kisfiam, barátom? Miért akart Hakker agyonütni? Elmondtuk. Gyula bácsi gon­dolkodott keveset. — Adja csak ide asszonyság azt a hamis koronát. Majd én megpróbálom! ... Azzal otthagyott bennünket és bement sietve a szemben lé­vő kocsmába. Szivszorongve vártuk. Hátha sikerül neki fel­váltani? ... Figyeltük a kocs­ma ajtaját. Egyszer csak — jaj, édesanyám, nem is jó arra visz­­szagondolni! — láttuk, hogy lőkdösi ki szegény Gyula bá­csit a kövér kocsmáros, rendőr­séggel, csendőrséggel fenye­geti ... * # * Szegény esztendő volt az, édesanyám! Tizenhárom év nem az a kor, mely megérti a világ folyását, de én már akkor tudtam, hogy tönkrementünk. Édesapám a távoli megyékben barangolt cséplőgépjével, bér­­csépléseket vállalt. Tudtuk, hogy csak szeptemberben veti haza az idő és addig mi úgy élünk, ahogy tudunk. Aznap este pityergősen fe­küdtem le. Kisebbzett ujjaim is fájtak, a rossz korona pedig, egy napi munkám áldatlan bé­re, nagyon megfeküdte a lelke­­met. Rosszakat álmodtam. Ci­gányasszonyok lepték el há­zunkat és elvittek a szekré­nyekből mindent. Jött Cece né­ni is, a vén pipás cigányasz­­szony, akitől sok edényfélét vettél, édesanyám, ruhafélék­ért és azt álmodtam, hogy el-SÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, baráíjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. * A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST­VÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magán­ügyben, amely'külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI Ot MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITET FITTESÉ PÉNZ, CSOMAG és OR57'" (Magyarországra s a v;' Teljes felelősséggel, p az iroda. (Cégű ellenőrzött részvér őrizze meg az iroda r? S?iveskedjen nrr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents