Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-04-20 / 8. szám
1956 április 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Tizenegy tájban ismerős hangot hallok a szomszéd-szobában: — Jobban van-e Feri? A kérdésre megismertem, hogy Keztyüs hadnagy. Azért nevezték Keztyüsnek a kaszárnyában, mert női keztyüket gyűjtött, balkezeseket. Persze olyan keztyüket, amelyekhez emlék fűzte. Rámában, könynyen nyitható üveg alatt álltak nála, — százon felül, s minden keztyü alatt egy női keresztnév. Kunkoritott bajszu szeplős fiú volt különben és nőkkel dicsekvő. — Ami Liszt Ferenc a zongorán, az vagyok én a női sziveken, — szokta mondani. Belépett. Egy önkéntes társam is jött vele. Az is nővadász. A leány abbahagyta az olvasást, és pirult arccal távozott. Az önkéntes barátom utána nézett: — Csinos. Tán a flastromot ezzel rakatod fel? A hadnagynak is utána villant a szeme. — Nem a Steiner lánya? Látásból ismerem. Az apja úszómester. Kár érte. Akkor léptették ki, mikor én tiszthelyettes voltam. Egyszere nagy érdeklődés kelt bennem az ismeretlen iránt. — Mért léptették ki? A hadnagy vállat vont. — Kártyaadósság. Elkártyázta volna* Szent István palástját is, ha rábizzák. Most is ott veri különben éjszakánkint az asztalt a Török-császárban. A felesége tartja. — A felesége? — Az szegény. Virágokat fest, — ahogy hallom, — porcellán-tányérra, szegfűt, klematiszt, dáliát. Még bárókisaszszony korában tanulta. De hogy kerül ide a leánya? És odaki is találkoztunk egy szép fess barna leánnyal. Hugód talán? — Nem. Csak ismerős ... — Terringésit! Az aztán leány! Fene gyönyörű kis bestia! — Ha akarod bemutatlak neki. — Igen lekötelezel. Csengettem. Az volt a szándékom, hogy megnevezem Bertát, menyasszonyomnak, s mulatok a hadnagy megrökönyödésén. Azonban akkorra már nyilott az ajtó, s maga Berta hozta tálcán a konyakot és három pohár kát melléje. — Berta, — mondottam, — engedje meg, hogy bemutassam magának a hadnagyomat. A két huszár legott közrevette Bertát és traktálta szép mondásokkal. Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam a menyasszonyi voltát, és még szabadadban kacérkodott velők. A beszélgetésben előfordult, hogy Berta másnap délután Visegrádra megy hajón Bakodyékhoz. Bakody orvosnak a leánya akkoriban jutott özvegységre, s Bertának jó pajtása volt. őt szándékoltak Bertáék meglátogatni. A hadnagynak meg Villecz ügyvéd volt a jópajtása, az özvegynek a meghalt férje. Keztyüs mindjárt ott előttem nekihevült, hogy éppen ő is odakészül holnap délutánra ... Berta már akkor megszeppenve pillantgat rám, de én csak mosolygok. — Örülök, — mondottam, — legalább nem lesz unalmas a hajókázás. Látom Berta szemén a csodálkozást, hogy nem vagyok féltékeny. Valóban nem voltam. Szinte magam is csodálkoztam magamon, hogy olyan egykedvűen bocsátom Bertát Keztyüsnek az ismeretségébe. Aznap reggel a kötést levette az orvos a karomról meg a fejemről. Talán az okozta, hogy szeretettel néztem mindenkire. Még Keztyüsre is. S délután már kezet nyújtottam Ildikónak: — Isten hozta kis Ilda. Örülök, hogy végre kezet szoríthatok magával. Elpirultan tette a kezét a kezembe. — Én is örülök, — rebegte — hogy jobban van. Ki volt az a tiszt délelőtt? — Hadnagyom. Az ezredesem küldte, hogy tudja meg: menynyire vagyok? — Hát ön is ... katona? — Huszár vagyok. Méginkább elpirosodott. Szinte ijedten nézett reám. — Ezt nem tudtam, — mondta halkan, mintha magában beszélne. Elmosolyodtam: — Hát baj az? A beteg katonát apácák is ápolják. Gondolja, hogy vörös-keresztes apáca. Gondba borult arccal ült le. Valamivel távolabb vonta a székét az ágyamtól. A tartózkodása méginkább elbájolt. — Nem adná ide a szivartárcámat? — mondottam. A füst nem fogja magát bántani. Már tiz napja, hogy nem szivaroztam. Készségesen mozdult. Gyújtót is gyújtott, és a szivaromhoz tartotta. Akkor láttam, hogy a keze remeg. Nem értettem, hogy mi zavarta meg annyira? Az olvasása is szórakozottabb volt, mint máskor. Egyébiránt úgyse figyeltem a regénynak minden részére. Az élet erejét éreztem újra keringeni bennem. Mégis szép az élet! És valami nagy az értéke az életnek. Aki beteg, az érzi! Csak a lábam volt még gipszben. Mikor elment, egyszerre viszszabágyadtam a gyengeségembe. A .szoba még üresebb volt, mint máskor, a kalap-dobozok még unalmasabbak, a hajófüttyögés még kellemetlenebb. Az életnek nem látszott semmi értéke. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent. összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban ! 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S Pedig anyám is odaült később és ott kötögetett. Berta is ott csacsogott. Elmondta az újságokat. Egykedvűen hallgattam. — Milyen cifra ez, — gondoltam, — és milyen szimpla az a másik. Ez olyan mint a fácán. Az a másik: mint a galamb. És másnap már nem azért nyújtottam örömmel Ildának a kezemet, hogy nem volt rajta kötés. — Maga jó lélek, — mondottam. Nem köznapi teremtés, nem. Csodálkozva nézett rám. A kezét lassan kivonta a kezemből. Fogta a könyvet, és kereste: hol hagyta abba? — Beszélgessünk kissé, — mondottam. Feltűnt nekem, hogy tegnap maga nem volt 1 olyan nyugodt, mint szokott j lenni. Egész éjjel ezen gondolkodtam. De ne mondja meg, ha nem akarja. Mosolyogva nézett rám, aztán a széknek a karjára könyökölt. — Megmondjam? Nem, nem mondom meg ... — Mondja meg édes kis Ilda. Magának minden gondolata érdekel engem. Ismét csodálkozva pillantott rám, s a fejét rázta: — Nem. Magának az nem kellemes. — Az őszinteség mindig kellemes. Habozva nézett maga elé, aztán megmondta: — Megdöbbentem, hogy ... maga huszár. — Dehát mi van ebben kellemetlen? (Folytatjuk.) MODERN VŐLEGÉNY — De Pista! Hol vannak az aranyfogai? — Megcsináltattam jegygyűrűknek az esküvőnkre. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fÍ7Ct|. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
