Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-01-05 / 1. szám
1956 január 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Nem, — felelte bűnbánó szemmel Ida, — nem megyek többé. Ezen egy hét alatt akár színésznők is járhatnak hozzád. Azaz, hogy holnap mégis... négyre ott leszek. De nem azért, hogy a leveleidet felbontsam, nem. Elmegyünk együtt a bárónéhoz. Szép csokrot fogunk neki venni, és térdelve nyújtom át: úgy kérek tőle bocsánatot. S letérdelt, mintha máris ott volna a báróné előtt. A szeme pilláin könnyek csillogtak. Gyönyörű volt: — Ez szép gondolat, Ida: Ezért meg kell, hogy csókoljalak! Csak akkor, hogy a leveleket emlegettük, jutott eszembe az amerikai levél is. — A bátyám, a Jancsi, — újságoltam örömmel. S elővontam zsebemből az értesítést, és elolvastam neki: — Megvan, megvan! És úgy örült, mintha az ő bátyja került volna elő ... Csak az öreg pislogott gondolkodva.. — Miért nem ő maga irt? — Bizonyosan nem sokat várt a tudakozódástól. Ki tudja, milyen nagy állású ember? Eszébe ötlöttem. Kiszólt az írnokának, hogy tudakozódjon felőlem. — Milliomos! — kiáltotta LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékéi) felvesszünk. írjon a feltételekért. Ida. Biztos, hogy milliomos: Petróleum -forrása van: Micsoda szerencsés nap ez! — Lehet, — bólintott rá Mehemed is. Az emberek hallgatnak, mig vergődnek. Röstellik a családnak megvalTani, hogy szegények. Hanem mikor van már jó nagy kenyér, akkor azt mondják: No, kinek szeljek még belőle? — Egyszercsak betoppan, — folytatta örömszemmel Ida. — ó, ha épp az esküvőnkre jönne!-... Micsoda ünnep: Micsoda ünnep! Ez a gondolat rajtam is boldog rezgéssel futott át. Valóban szerencsés nap! Úgy omlik reám minden jó, mint egy virágzuhatag a mennyországból. Mámorosán mentem haza. — Pali, — mondottam az inasomnak, — ha Amerikából jön valaki, és én nem vagyok itthon, csak vezesd be a szalonomba. És mondd neki: Tessék leülni. Igen szives légy. A kályha mellé ültesd. Szivart is tégy eléje. Másnap valami bankett van: délután négy óráig odamaradok. Sietek haza, hogy Ida, ha netalán már ott vár, ne nyugtalankodjon. Az inasom a szokott álmos arccal nyitja az ajtót. — Itt a menyasszonykám. — Nincs. Hanem, — folytatja a felső kabátomat lesegitve, — Amerikából vannak itt. Bevezettem őket a belső szobába. Az imént jöttek. Nekem csak eldobban a szivem. Futó pillantással látom, hogy az előszoba szögletében két nagy koffer sárgái. A felöltőmet egy-rántással levetem. Lépek be. A szoba közepén egy alázatos nézésű asszony áll és mellette három egyképü kis fiúgyermek. Állnak. Nagyszélü kalap a kezökben. Mind a három egyforma mákszin havlokkos, rövidre nyírt hajú. A legnagyobb tán hatéves, a legkisebb tán négyéves. Kerek szemmel bámulnak rám, s félénken, aggodalmasan, mint három kis bagoly. De én is bámulok, tátulok. — Kicsodák maguk? — szólalok meg végre szinte reszketve a felindulástól. Kérdésemre a gyerekek még összébb húzódnak. Még aggodalmasabban meresztik a szemüket. — Az ügyvéd urat keressük, — feleli halkan, alázatosan az asszony. — Én vagyok. — Ezek a gyerekek az ügyvéd ur bátyjának a gyermekei. Én meg a cselédje ... — Az ő gyerekei? És a bátyám? Az asszony pislog. Hallgat A szempilláján könnyek jelennek meg. A zsebkendőjét a szeméhez emeli. — Meghalt?! Az asszony bólint. A három gyereknek is megnedvesül a szeme. És vizes szemmel bámulnak rám mind a hárman. Egyszerre átértettem: miért jöttek. Ha villám csapott volna be a szobámba, nem zavarta volna úgy meg a fejemet. Csak álltam és bámultam én is a három kis mákszin haviokos, nagy-cipős, nagy-kalapos gyerkőcére. A bátyám helyett három kis bagolyt fújt vissza a szél Amerikából. Mit kezdjek velők? Mit szól Ida? A házasságom csak egy hét múlva lesz, és máris három gyerek rajcsurozzon a házunkban? Aztán eszembe villant a mi gyermekkorunk, mikor én öt éves voltam, ő meg hat. És épp igy árvák maradtunk, épp ily hideg szemek néztek reánk, mig mink szorongó mellel, hallgatva vártuk, miképp határoznak a sorsunkon? — Gyertek ide az ablakhoz! Leülök. A három kis bagoly elém áll, glédába. Mind a három tömpe orrú, kerek, buckós fejű, rövidre nyírt sötét-barna hajú. A gyermekkori tükörbeliképemre kezdek emlékezni. — Tudtok-e magyarul? — Tudunk, — felei halkan, félénken a legidősebbik. A hangjára meleg mozdulást érzek a mellemben: mintha a bátyám szólt volna, a gyermekkori kis bátyám. És mintha az nézne a szemembe Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB* ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég! rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S annak a fiúnak a szemével. A cseléd megszólal: — Tudnak ezek angolul is. — Szpik ju inglis? — kiáltok rájok káplári hangerővel. — Jesz, — feleli készségesen mind a három. Magamhoz öleltem őket. Éreztem már, hogy velem egyvér mind a három. Annak a fának a gyümölcsei, amelyiknek én, csak a gally más, de az is szomszédos. — Ne búsuljatok, — mondom ellágyultan. A gyermekek szeme erre a szavamra egyszerre bizalmassá és meleggé válik. — Tudjátok ki vagyok én? — Kálmán bácsi, — felel a legidősebb elmosolyodva. Magamhoz vonom, megcsókolom. A másikat is, a harmadikat is. I — Az vagyok, “Kálmán báf esi.” Itthon vagytok. Tegyétek le azt a kalapot. Vessétek le azt a denevér szárnyat. És magam is segítettem a kicsinek a kigombolkodásban. — Micsoda sárgarépa-szagotok van nektek!? Hol hányódtatok? — Zöldséges hajón jöttünk a Dunán, — feleli a cseléd. Ott háltak a kicsinyek a kosarak között. Hogy a köpönyegből kibontakoztak, csinos pepitaruhában állt előttem mind a három. A legkisebbik a térdemre teszi a tenyerét, — és fölnéz rám. —Tálmán bátyi, — mondja komoly bizalommal, — ehetőét. (Folytatjuk.) ----**$§+*---BALESET — Hát te már megint magadban sétálsz? Hol az fruska, akivel a minap az ablakban ölelkeztél? — Kórházban van. Lepoty- Ivánt úrik mind a ketten, mondom, szerencsésen, mert szerencsémre én maradtam fölül. 'ÍÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
