Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-04-05 / 7. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1956 április 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months S2; four months SI. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A dal a nemzet lelke, szívverése, Nép, mely dalol, nem veszhet el soha. Dalában ott a vére lüktetése, ítéletének sújtó ostora. Jaj néktek, rongy bitorlók szent hazámon, Megvert a dal már most is titeket, Hiába vérzi vállunkat a járom, A nóta mondja: lesz még kikelet! Dalos testvérek, a jövő' tiétek! Daloljatok, mig ajkatok szabad. Dalolj, ha tudsz, szótlan merengni vétek, A dalból élet és remény fakad. Dalold az eszmét tündöklő valóra, A holnapot, a meg nem alkuvót, Dalos testvérek, hogyha üt az óra, Ti zengjétek a legszebb indulót! J V 1 J \ A MAGYAR DAL Kit a magyar föld bűbájos varázsa Szerelmesévé nem tett még soha, * Ki meg nem érti, bár ösztönzi vágya, Hogy a magyar sors mért oly mostoha: Hallgassa meg nótánkat, a kesergőt, A sírva vigadót hallgassa meg: Kibontakozva lát multat, jövendőt Megért bennünket s mindjárt megszeret. Hogy is teremhet annyi szivmegejtő Bubánat ott, a hármas bérc alatt? Susogja halkan, árnyas, lombos erdő, Hol egy pintyőke szive megszakadt. Csacsogja, zsongja fürge csermely habja, A völgy, a róna a szép Hortobágy ... A szőke Tisza a Dunának adja És benne sir a lelkünk, sir a vágy. Én Istenem, mi volna, hogyha ajkunk Dalával szivünk nem könny ülne meg? Dalolva élünk, szenvedünk, sóhajtunk, A nótaszóra lelkünk megremeg. Ilogyis tudnánk szeretni nóta nélkül? És hogy tudná meg az a kisleány, Ha ablakára csillagok szemébül Nem hullna könny, s nem húzná a cigány? S ki tudja, élne most is még e nemzet Ha nem dalolna ezer éven át? Kezed Hadúr, kit fájdalomra nemzett, De néki a dalt vigaszul adád. Török, tatár ha dúlja, fosztogatja, Ha kiveszik szájából kenyerét, Ha drága vérét vérpadon csorgatja: Kötözze dallal fájó, bus sebét. Kuruckesergők éjsötét vadonja Zokogva rejti Rákóczi nyomát. Emlékét már a Márványtenger mossa, De vissza sírja drága, hült porát. S csodás idők! legendás negyvennyolcban Honvédek ajkán, zeng a csatadal. Kossuth üzent! Égig csapong a nóta, De vég akkordja már megint a jaj. S csak tegnap volt. Hallotta ezt a hősi Dalviadalt a remegő világ ' Isonzó zúgta, Észak hómezői Kinyíltak tőle, mint a vadvirág. Doberdó pokla muskátli virágos Kis ablakká vált. S hol golyó talál: Dalolva röppen az egek Urához A végsóhaj. így édes a halál. S most? Eltiporva, vérezve vonaglik Ezer esztendő romjai felett. Kezd uj nótába! Lelke felviharzik S minden dala egy élő üzenet: Szemébe vágja a hazug világnak Reánk zúdított rut gyalázatát S a dalnak nem kell útlevél: kiszállhat És visszazengi ég föld odaát. MILYENEK VOLTAK AZ ÓHAZÁBAN A HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK Husvet ünnepe a magyar leiekben mélyen gyökerező ősi nyomokat rejteget, amelyek itt-ott még felcsillannak és belőlük sejthetjük a hagyományos múlt szokásainak jelentőségét. Ilyen ősi húsvéti szokások a virágvasárnapi bőjttemetés s a határjárások husvét szombatján. A hosszú böjt különösen ott, ahol becsülettel megtartották, már vége felé nagyon elgyötörte az egészséges embert s Alleluja Halleluja feltámadott! . . . ismét felcsendült az ének, Hálás szívvel áldozzunk hát a magasság Istenének . . . Őt dicsérje minden szépség amit nékünk Isten adott!... Halleluja: Zeng az ének, Feltámadott, feltámadott! Áldott vagy Te: örökélet, szived nekünk vigaszt adott... Zengedezzük hát örömmel: Halleluja: feltámadott! Ezer remény kél szivünkben, a Nap is csak neki ragyog- . . . Őt dicséri a madárdal, Halleluja, feltámadott! a bojt elmúlása feletti örömnek kifejezést adtak a böjt jelképes alakjának a kiszebabának temetésén, ami egyben a tavaszi tisztulást is jelenti. Jó darab karóra öltöztették ezt a sajátságos, embernagyság u b á but. Szalmacsomóból megkötötték a testét, a karó felső végére bunkós szalmafejet és szalmakarokat raktak, I majd össaekéregették a falubeli leányoktól a kisze ruházaj tát és rendesen felöltöztették. Azt a lányt, aki nem adott ruhát a kiszének, kiénekelték, kicsufolták. Virágvasárnap délutánján vagy néhol husvét első napján még mise előtt öszszeverődött a leánysereg s az aszonynép a gyerekekkel, nagy ujjongással kisérte a kiszét, egyhangú dallammal énekelte a bőjttemető verset. így járták végig a falut, felszedve útközben a csatlakozókat. Igyekezett minden valamirevaló leány bejutni a menetbe, mert a kiszét végigadták a csoport leányainak, — miután a babonás néphit azt tartotta, hogy akik a menetben vannak, még abban az évben férjhez mennek. Amikor a falu melletti folyóhoz értek, bedobták a kiszét a vizbe, hogy elj vigye a faluról a bajokat, rossz nyavalyákat, dögvészt. így már eltemették a böjtöt, jöhet a sodar, sonka, huseledel, nem kell többet a savanyú kiszőre leves, sem a cibere. Ez a bőjttemetés a tulajdon[ képpeni ősi husvét kezdete, • a megtisztulás, tavaszi megújhodás, feltámadás ugyanazon gondolata. Bedobják a kiszét a vizbe, eltávoztatják a falutól a betegségeket, meggyónják bűneiket, megtisztitják lelkűket, vizbevető hétfőn leöntik az ifjú leányzót, uj virulásra indítják a virágot. Minden emberi megmozdulás a legősibbtől a keresztény vallások szertartásos szokásáig testi-lelki megtisztulást, megújhodást, lelki újjászületést céloz. Ez a határjárások szokásának jelentősége is, amikor a határhalmokat megújítják, i forrásukat szertartásosan meg> tisztítják, a mezőre áldást s
