Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-02-20 / 4. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1956 február 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK DEMOKRÁCIA Németh Albert, a régi kuruc képviselő, nagy demokrata volt valamikor. Róla beszélik, hogy egy faluba érkezett egyszer ko­csin s a községháza előtt egy ember fogadta, akire a nagy demokrata igy köszöntött rá: — Kend a községi biró vagy te vagy a kisbiró? *-------------------------­kérdésekkel: hogy alszik a cso­­daborju? Válaszoltunk: átfekszik a há­tán nőtt négy lábára. Aztán megint kérdezték: hogyan szo­pik? Fölfelé meredő négy láb­bal miként fér el tehén-anyja alatt? Válaszoltunk: a hátán lévő négy láb csukós, pántsze­­rü szerkezetű, mint zsinegrán­­gatásra a csapóajtó teteje. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol «agy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, Írjon igy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be­­-tiiriésére Jenő szerint többet tett Buda­pest megmagyarositása érdeké­ben (egész tömegeket hóditott meg a magyar dalnak, magyar szónak, magyar művészetnek), mint egy tucat hatóság, — ar­ra jellemző példa a bátyiak, — rimasszombatiak esete. A bátyiak egyszer küldöttség­­szerüen nézték végig a Vörös­­hajút, amiben városuk nagy szülötte, Blaháné, játszott. Előadás után az egyik gazda, .lelkendezve rohant Blaháné­­hoz: HOGYAN ALSZIK A CSODABORJU? Eötvös Károly egy este az Abbázia kerek asztalánál egy néplap szerkesztőjének adta ezt a tanácsot: — Nem cikk kell a néplap­­nak, édes öcsém, hanem szen­záció. Volt nekem is lapom. Nagy legények irtak bele: Sa­vamon Ferenc, Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos. No meg jóma­gam. Az előkelő cikkektől el­maradt az a tiz előfizető is, aki­ket összeszedegettünk. Már a végkimerülés felé szuszogott lapunk, amikor egyszer tudó­sítást kaptunk a vidékről. Tu­dósítást egy tehénről, amely Csodabor jut ellett: a hátán is *tégy lába nőtt. •— Tanakodtunk: közread­juk-e ezt a silányságot? Se árt, .se használ, mondottam. Közre­adtuk. Másnap már mifelénk is lendült az utalványforgalom. Ostromolták a lapot kiváncsi Ez volt a Vajda elmélete a csodaborjuról és az ujságcsi­­nálásról. Nagy elméje igy ját­szott, amikor pihenni téiJt a ke­rékasztal mellé, ahol törvény volt: mindent el kellett hinni, amit ő mondott.-------------------------------------— Egy szerkesztőt keresett a lakásán telefonon egy minisz­ter napokon át, de mind hiába. Végre, amikor találkoztak, rá­förmedt: — Napok óta telefonálok Önnek a lakására, de sohasem jelentkezik senki. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. -Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt. hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíves­kedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ......................................................................................... Utca, box: .................................................................................... Város: ........................................................................................... Állam: .......................................................................................... L. Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Mert le van kapcsolva a telefonom. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Eötvös Károly sohasem bontotta fel a leveleit, mert a levél annak fontos, aki küldi és nem annak, aki kapja. Én is lekapcsolom állandóan a telefonomat, mert az arra való, hogy én hivjam fel azt, akire nekem szükségem van és nem arra, hogy az hiv­­jon fel engem, akinek én rám szüksége van. A telefon nem arra való, hogy velem beszél­jenek, hanem arra való, hogy én beszéljek. A miniszter jót nevetett s másnap — a lakásán — ő is lekapcsoltatta a telefont. ----------------------­NEKI ÍGY TETSZIK... Kerékiről, aki nagykereske­dő, köztudomású volt hogy nem igen tud bánni a pénzzel. Egyszer felkereste őt irodájá­ban-egy barátja. Amint beszél­gettek, bejött valaki egy szám­lával. Kereki benyúlt a kasszá­ba és az össze-vissza dobált bankjegyek közül kimarkolt egy csomót és átadja a pénz­beszedőnek. A barátja rászólt: — Tulajdonképen miért nem fizetsz te csekkel? Hát nem ké­nyelmetlen annyi pénzt tarta­ni a kasszában? Most is lehet bent egy szép összeg. — Hát bizony van benne vagy kétszázezer pengő. Az egész vagyonom. — No és adósságaid nincse­nek? — Az is van vagy kétszáz­ezer. — Látod, mennyivel jobb flenne azt ebből kifizetni. — Tudod, — mondta Kereki — igy van kétszázezer pengő készpénzem és ugyanannyi adósságom. Ha kifizetem, ak­kor nincs se pénzem, se adós­ságom és kezdhetem újra az egészet elölről. ——-----------------­— Ez az igazi, látja, ez az igazi! Magát komédiásnő lété­re is megválasztanánk képvise­lőnek. — Vigyázzon az ön pénztár­nokára, bankár ur! Magavise­leté nagyon gyanús. — Hogy-hogy? — Egyre útleírásokat olvas.---------------------------------­Hevesi dalok MI VOLT A NEVE? Munkácsy Mihály hires fes­tőművészünk 1882-ben hosz­­szabb tartózkodásra Bécsbe ér­kezett. Egy osztrák újságíró ki szerette volna kisütni, hogy Munkácsy osztrák, tehát igy szólt hozzá: — Fiatalabb korában bizo­nyára más neve volt a művész urnák. — Az igaz — felelte Mun­kácsy kedélyesen — akkor még Miska volt a nevem.---------------------------­A KOMÉDIÁSNŐ Hogy Blaháné mennyire iga­zán nagy és igazán magyar primadonna volt, aki Rákosi Nem vagyok én gazdag Nincs pénzem, nincs kincsem, De én azt nem bánom, Megáldott az Isten: [ Téged adott nékem Aranyos leánykám, A te szerelmedet Világért nem adnám. Te sem vagy gazdag lány, Nincsen selyem ruhád. De selymes a hajad. Szép piros az orcád, Gömbölyű két karod. Égszínkék a szemed; A világ kincsénél Többet ér szerelmed. Szeretjük mi egymást, És boldogok vagyunk Van, hogy nincsen pénzünk? Azon nem bánkódunk. Erős a két karom, Megdolgozom véle, Keresek annyit, hogy Jut puha kenyérre. Puha kenyér mellé Jut egy kis vacsora; A vacsora mellé Egy-egy pohár borra; De azt már HEVESI CAFÉJÁBAN isszuk, Mert a legjobb fajta Bort csak ott kaphatjuk. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jel ter son Detroit. Mi^hiear

Next

/
Thumbnails
Contents