Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-02-20 / 4. szám

4-IK OLDAL

KIS DONGO - CLEAN FUN

1956 február 20.

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra 82; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

FARSANGI TÁNCMULATSÁG

Valamikor úgy tartották, hogy böjtben böjtölni, a farsangban pedig mulatni illik, így is jártak el. Ma összezavarodott minden és sem a szokásokban sem az emberek eszében nem található a helyes rend, az okos beosztás. Jakab Péter bácsi még a régiektől tanulta meg, hogy mikor mi illik, és tartotta is magát ahhoz. A farsang utolsó napjaiban felágaskodott benne a régi “virtus”, mint a boglya közepében a karó.

— Kedden hálózunk asszony,

— adta ki a rendeletet kedves élete társának, — úgy készülj, hogy táncolsz.

— Elment az esze kijednek?

— kérdezte mérgesen az aszszony, — maga akar táncolni? Hiszen mahónap még menni se tud.

— Ne ellenkezz velem, hanem igazitsd a lábad táncra, mert úgy megtáncoltatlak, hogy csudájára jár a fél falu. Farsang van, vagy mi a szösz... Még nem múlt el farsang az én táncom nélkül.

— Ne legénykedjék, hanem jöjjön meg mán az esze, nem hetvenesztendős vénembernek való a tánc. Mindig űzi a bolondját, mint akinek nincs elég a fejibe.

— De van a zsebiben s van a lábában! Mondtam, hogy táncolunk... De ha nem akarsz, kapok én még özvegyasszonyt, aki táncol velem ...

— Adok én magának özvegyasszonyt, csak járjon a szája!

Az asszony nem szólt többet,

mert kiment az ajtón, de férje már tudta, hogy lesz tánc.

Farsangvasárnap a fiatalság bálozott, másodnapján a fiatalházasemberek rúgták a port, kedden került sor az öregek báljára, ahol minden épkézláb valamire való ember ott volt. Komoly beszélgetés, komoly ivás, lassan induló, tüzes, de rövid tánc jellemezte ezt a bált. Hetvenéves Jakab Péteren kívül csak egy volt, de arról mindenki tudta, hogy nem tudja a születése évét. Jakab Péter a mulatságban elölj árt. A felesége hiába integette a mértéktartásra, annál nagyobbakat dobbantott tánc közben, rikoltott nagyokat s ivott is a fiatalabb emberekkel.

Az asszonyt elfogta a háziasszonyi nyugtalanság s éjfélkor készülődött hazafelé. Természetesnek gondolta, hogy a férje is vele megy.

— Vénembernek az ágyban a helye ilyenkor, — mondta a férjének, — külötaben is kezdődik a böjt, menjünk haza.

— Nyughass asszony, intette le röviden a férje és hamar derékon kapta az asszonyt, hogy megtápcoltassa. Igen ám, de az öregasszonyból egy-két tánclépéssel nem lehetett kirázni az akaratot, mint a fiatalokból. Péter bácsi is hiába fáradt, mert ahogy megpihent szusszanni, már ismét mehetnékje volt az asszonynak.

— Szeggye már a cókmókját s menjünk, — intézkedett, — nem lehet a házat annyi ideig üresen hagyni.

Jakab Péterben felágaskodott az öntudat, mint a fortélyos lóban.

— Nekem ne parancsolgass! Ha reádjött a mehetnék, menj, de ne zavard a mulatságomat. Cigán! — kiáltott nagyot — azt, hogy “Nem akar az ökör-I csorda legelni”!

j A cigány odaugrott az öreg ! mellé és húzta a nótát, amitől végleg megvadult az öreg. Az asszony megmérgelődött és otthagyta. Az emberek csak mosolyogtak és csendesen megjegyezték:

— Utoljára mulat az öreg, vesztét érzi.

Jakab Péter se hallott, se látott, kicsordult belőle a duhaj jókedv s nem birt magával. Kiköltözött, danolt, poharakat tört, ölelgette ,akit megfoghatott.

Négy óra felé oszlott a társaság s a végén csak ketten maradtak egy jó komával az áporodott, füstös levegőjű teremben. A koma rádőlt az asztalra, laposakat pislogva szundikált, de Jakab Péter még tartotta az elinalni akaró jókedvét.

— Komám! most pedig felkerekedünk cigányostul, diszmenetben vonulunk haza s éjjeli zenét adunk az asszonynak, hogy muzsikaszóra ébredjen.

— Abbiza, komám uram! — hagyta helyben a koma.

— Cigányok utánam! — vezényelt Jakab Péter és elindultak. A cigányok fázósan vacogva követték őket, mert szép tisztán ragyogtak a csillagok, de olyan hideg terpeszkedett a földön, hogy elvette a kedvüket a gyönyörködéstől.

A tiszta levegőre kilépve érezte Jakab Péter, hogy ivott. Lábai mereven, mint két seprünyél, pálcikáltak alatta és mindegyre ki akartak szökni, mint a rossz csikók a hámból. A koma olyan dülöngézéssel ment, hogy minden házat feldöntéssel fenyegetett. A letaposott, fagyos hó csikorgóit alattuk és a csizma olyan csúszós lett, hogy alig tudták a két lábukat egymás közelében tartani. Beleizzadtak az erőlködésbe és mégis olyan lassan haladtak, hogy a cigányok szépen megszöktek a hátuk mögül.

— Komám, a farkasok megették a cigányokat a hátunk mögül, — állapította meg a tényt a koma, aki nem akarattal, de megfordult a tengelye körül.

— Váljék egészségükre, de azért az ébresztőt elfujjuk szárazon is.

— El azt, csak érjünk oda, — hagyta helyben a koma, akinek az aggodalma nem volt alaptalan, mert az utolsó szavaknál már a földön feküdt.

— Nem is olyan kemény, — mondta hányát fordulva, — s az egész ég tele van csillagokkal, érdemes gyönyörködni bennük.

— Azért csak álljon fel komám! — biztatta Jakab Péter és kézzel is támogatta a felállással küzködő komáját.

Lassan, de közeledtek a házukhoz. Nem laktak messze, de az a kicsiny távolság azon az éjszakán nagyon megnyúlt. Jakab a falu magas részén lakott, de a komája az aljban.. Az emelkedés elég meredek volt és a gyermekek kedvenc ereszkedő helye, ahol korcsolyával, ródlival, szánnal, griccsel fényes síkosra csiszolták a kis utcát. A koma fogadkozott, hogy ő hazakiséri kenyeres és boros pajtását, de a kaptatónál megállott és megállapította, hogy ott csúszós csizmával kimenni lehetetlen.

— Komám! — mondta elérzékenyülve, — a csizmám olyan síkos, hogy nem tudok itt kimenni, de megvárom, amig maga kimászik s akkor a nótára én is rágyújtok.

Jakab Péter csak annyit mondott:

A TÁRSASÁG KÖZPONTJA

lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES

1624 EYE STREET, N. W, — WASHINGTON 8, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgáljál Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint töltetlen ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaibai

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Saiveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.