Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-12-20 / 24. szám
1956 december 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Ön igazán okos ember! — feleltem örvendezve. És szerettem volna megcsókolni a józan népnevelőt. Micsoda tökfilkó! — gondoltam. Csak a pénz érték neki, meg a tehén. A gyémántot is oda adná játszani a gyerekeknek, mint az afrikai vadember. Hát a szem nem gyémánt? Az Ilka szeme ... Százezreket ér! Milliót ér! Két szem, két millió! Hol találhatni gazdagabb leányt!? S következett persze egy álomképekkel teljes álomtalan éj: szavakba nem foglalt költemények viráglengető tavaszi fuvalma egy fiatal szivén át, — a való életnek éktelen béka-lármája és szúnyogoknak szemtelen zöngicsélése. “Jer az ablakomra kedves!” ... Eldanoltatom vele azt a nótát holnap is! Eldanoltatom a két kéktüzü gyémánt viselőjével! Istenem, Istenem, milyen különös az élet! Hallottam azt a nótát, igaz, mégegyszer. De nem másnap. Harminc esztendő múltával. Akkor már maga zongorázta nekem. S amig zongorázott és danolt, — oh de nem azon az üvegfuvola hangon! — a könny csörgött a szeméből. És én is sirtam ... * Dehát most csak arról a nyárról beszélek. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Nehezen aludtam el, s másnap megint az agyonvert ember érzéseivel ébredtem. Eszmélkedek. Kiugrók az ágyból. Nyitom az ajtót. A maszatos gyerek már ott kapózik, megrettenve dugja zsebre a kavicsait. — A ruha csak délutánra lesz meg, — hebegi. El tetszik-e utazni? — Nem utazok el. Hanem te gyerek valami borbélyt küldj ide. Van itt borbély ugye? — Borbély? Borbélyék a bolt mellett laknak. — Hát küldd ide a borbélyt. — Melyiket? — Akármelyiket, amelyik a paphoz is jár. A gyerek gondolkodott. — Nem jár a paphó, — mondotta a fejét fölemelve. — Hát ki beretválta a papot? — A papot? A főurat? Nem tudom. — Hát nem a borbély beretváija? — Nem. — Hát kit beretválnak itt a borbélyok? — Senkit. Értettem már, hogy csak nagy B-és borbélyok vannak a faluban. — Hallod-e méltó magzatja apádnak: nekem beretválkoznom kellene. Hát ki beretvál meg engem? A gyerek a vállát vonogatta: — Hacsak apám nem. Ez aggasztó valami volt. Dehát nem mehetek Ilka elé két napos sertével! — Hát szokott apád mást is beretválni? — Beretválni? Beretválni? — Azt hát: beretválni. A gyerek a vállát vonogatta: — Nyírni szokott. A lovat is megnyirja. No ha nyírni szokott — gondoltam, — beretválni is tud. Tessék: még örülnöm kell, ha vállalkozik a megberetválásomra. S Hamlett szemével néztem a levegőbe. Melyik rosszabb: beretválatlanul menni a leendő feleségem elé, vagypedig alávetnem magamat az Izsák János bizonytalan művészetének. Az utóbbit választottam. Negyedóra múlva elém cammogott a kertész. — Tud maga beretválni? — Megpróbálhatom. — Eszerint nem tud. — Dehogynem. Iszen minden vasárnap beretválkozok. — De másokat nem borotvál? — Csak tessék rámbizni. Borotváltam én mán mást is. Ezt mondva kitesz az egyik zsebéből egy fanyelű beretvát, a másik zsebéből egy faggyúszagu szappant. A derekáról leold egy keskeny zsíros szijjat. Körülpillant a kunyhó belsejében. Beleakasztja az ajtószegbe, j Gyakorlott kézzel csattogatja rajta a múzeumba illő régi pengét. — No, — mondja aztán, — hát tessen leülni ide a kunyhó elé. — A földre? — A földre vagy a küszöbre, — Hát nem a székre? A fejét rázta. — Szék csak egy van. Nekem térdelnem kell, vagy ülnöm. Mer az agazat megvallva én csak gyisznót szoktam beretválni pörköléskor. De azért ne tessen tartani semmitül. S leült ő is a földre. A vizes poharamat maga elé vette, s belemártotta a szappanát. — Tessen idehajtani a fejét a combomra. No, azóta se láttam fényes nappal rakétákat! Mindgyárt a nyuzásom elvégzése után telegrammot bíztam rá. Ruhát kértem hazulról, meg uj szalmakalapot, nyakkendőket, cipőt. Ráizentem a kertésznére is, hogy a ruhám ebédutánra akárhogy is, de biztosan meglegyen. A kalapomat is elküldtem neki: vasalja meg ahogy tudja. Hát a ruha meg is lett délutánra. De a kalap ... — Próbáltam én evvel mindent, — mondotta a kertészné. Tejesfazékon is próbáltam. Hiába: nem fogja a vas. Annál szomorúbb cilindert nem látott Európa! Mármost mit cselekedjek? Kalapot csak nem kérhetek kölcsön senkitől! Szorongattam a fejemet. Töprengtem annyit, hogy anynyi godolkodással föl lehetett Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, ■ végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdej: tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekjjl kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségéve' angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 volna találni a repülő-kalucsnit is. Csak azt a kalapot nem lehetett kitalálni, amely a fejemre repülhetett volna délután négy órára. Végre is a pappnak irtain egy névjegyen, hogy kölcsönözzön két napra egy heverő kalapot. Kaptam is tőle egy papos kalapot. De az olyan kicsi volt nekem, hogy sehogy meg nem állt a fejemen. Hát most már mindegy: a kezemben fogom lógatni, mintha a meleg miatt járnék hajadonfővel. Csak a szalagja volna valamivel újabb! Azt bizony valami rossz matériából szőtték: vörhenyesre fakult. Dehát mire való a bolt? Megnéztem az órámat: kettő felé járt. — Gyere Bandi, — mondom a gyereknek, — vezess el engem 1 a boltba. A rossz kis falusi boltban, a világ legvegyesebb kereskedésében találtunk is aztán olyan fekete szalagot, amely alkalmasnak látszott. Gyász-szalag volt, dehát kalapra is jó. Mig a boltosné varrta, az ablakocskához álltam, és néztem az utcát a szennyes üvegtáblán által. Micsoda nyomorúságos viskók! Nádtető, füzsövénykerités, oldalt dűlő hidkarfa, libák, kacsák a hid alatt a pocsolyákban, tyúkok a kocsiuton, buta lompos kutyák a kapuk előtt. (Folytatjuk.)-------------a? ----------ASSZONYOK — Mondja, szomszédasszony, ki törte be maguknál az ablakot olyan nagy csörömpöléssel? — Hát az én ostoba férjem. — Hogy történt a dolog? — Úgy, hogy félrekapta a fejét, mikor a tálat hozzávág tam. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor me» fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
