Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-12-05 / 23. szám
1956 december 5. 4 KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Valami ismeretlen zenemű volt az. Valami régi szerzemény, — bizony ma se vagyok olyan jártas a zenében, hogy meg tudnám mondani. De annyit láttam, hogy ennek a hetvennégy esztendős asszonynak az ujjai szinte röpködtek a billentyűkön. S a cimbalomhangú régi hangszerből olyan zengzetek szállottak elő, hogy akármi muzsikus is megcsodálhatta volna. De nem is igen ügyeltem arra, hogy kinek a szerzeményét játsza? — minden gondolatom azon forgott, hogy vájjon mi bizalmasat készül mondani nekem az a lány? Tudtam már akkor, hogy minden lány rajong a titkokért, és minden, lánynak van mindig valami titkos közleni valója, — semmiségek persze, — de hogy ilyen hamar, ilyen rövid ismeretség után ... Mit mondott volna? Néztem. Ott könyökölt a kláviszon. S most meg azt mondom: hol az a szobrász, amelyik azt a lágyvonalu karcsúságot márványba tudná örökiteni. Félig lehunyt szemmel hallgatott. Látszott rajta, hogy a lelke hallgat. A végén csak én tapsoltam. Falusi emberek nem tapsolnak. Csak bólintanak, meg azt mondják: Szép volt. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Valami nótát! — kérlelte a pap. S a tanitó is. — Valami nótát Boriska néném! S a vak nő néhány régi nótát játszott. Már nem emlékszem miket. Csak azt tudom, hogy az első az volt, hogy “Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele”. Nem ismertem ezt a nótát s rám úgy hatott, mint valami szomoru-szép ázsiai melódia, amely még az ősi sátorok között keletkezhetetett. A klávisz kicsi volt, de minden hangja zengett-bongott, és lélekzett és sóhajtott. Az agg nő vékony csontos ujjai egyre gyöngébben libegtek a billentyűk fölött, s a dal halkan enyészett el az alsó akkordokban. —r No valamit Ilka! ... szólt a pap a végén. — Ma nem. Sehogysem akart. De aztán az apja toppantott egyet. — Danolj! A leány mosolyogva kelletlenkedett: megvonogatta a derekát, és a vak mellé ült. — Melyiket? — kérdezte a vak. — Akármelyiket, — felelte Ilka kedvetlenül. — “Jer az ablakomba”.... Jó lesz? — Jó. S a klávisz néhány bevezető akkordja után rákezdte: Jer az ablakomra kedves ... Nem volt erős a hangja, de Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD / Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde- I j tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában mintha lágyöblü üvegfuvola szólalt volna meg ... Még a lábam szárán is végigbizsergett a gyönyörűség. — Mégegyszer! — könyörögtem a végén. ^Mégegyszer Iluska! Akkor még büszkécskén mosolygott. S még érzelmesebben dalolt. De hogy jött ki az ajkán ez a sor: “Minden alszik már!” Különösen az a minden szó ... Hallottam éh azóta nagy énekeseket. Szakálllas fülemiléket, szoknyás rigókat. Mü-csicsergőket, és mübőgőket. Az emberi gégének és nyelvnek mindennemű csodahangját. Minek mondjak el egy névlajstromot, hiszen ti is ismeritek az opera meg a vigadó énekeseit. De ahogy az ő ajkán kijött az a minden.. . két i-vel és lágyan, melegen, altató bársonyosan... Szinte tántorogtam, mikor hazafelé mentünk, mintha én ittam volna meg az erdésznek minden borát. Az ég csillagos volt és csendes, és álommal teljes az erdő. Sohasem láttam szebb csillagos eget, mint ott azt az erdei lombok, fekete csipke-kárpitján át ránk csillogót. Hallgatva ballagtunk a keskeny erdei utón hazafelé. Elől a pap, utána én, mögöttem a tanitó. De csak a testem ballagott nekem ottan. A lelkem ott maradt minden gondolatommal és érzésemmel az erdész-lakban. No nagy merészség és talán meggondolatlanság volt, hogy zenélés után nagylelkesedésemben megcsókoltam a vak aszszonynak a kezét s azt mondtam neki: Ezt nem hálálhatom meg másképp, csak azzal, hogy teljesítem az erdész urnák az óhajtását: lefestem nagysád, lefestem! Holnap délután eljövök és lefestem! Én bizony Ilkát szerettem volna lefesteni, dehát azt nem mondhattam. A tanitóban igy is féltékenység ébred irántam. A képet még el sem tudom kezdeni, nem hogy meg tudnám cselekedni. De ki az ördög is látott már vak arcképet? Ilyen bolond gondalata csak egy olyan kabátban járó bagolynak lehet, mint az a Lipóczy! Kijutottunk az erdőből a gabonaföldek közé. Megálltam egy minutára, hogy a tanitó mellém érjen, s együtt haladjunk tovább. S megszólaltam, — közömbös szinnel, de persze az irigység nyálát nyelegetve: — Jól jár az, aki azt az Iluskát elveszi. — Mér? — kérdezte álmosan a tanitó. — Szépen danol. Ha ilyen hangú feleségem lenne valaha, reggeltől estig danoltatnék vele. A fejét rázta:— Nem sokat ér az. — Nem sokat? JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S — A hangot nem lehet az asztalra tenni. — Az asztalra tenni? — Se fűteni vele. — Se fűteni vele? Hogy érti ezt? — Nincs annak a lánynak nyolcvan forintja se. Egy tehenet se visz az a házhoz. Ámbár tehenet azt mégis adnak vele. Kettő van nekik. De az öregebbiket adják. Annak már nincs foga. Korpán él. Bámulva pillantottam rá. A tanitó megvetően legyintett: — Nem párti. Ami vagyonuk volt, ráment a Lacira, a fiukra. Gyakorló erdész most ; már, de borzasztó sok költségbe került különösen Selmecen. Kártyázott a kölyök. Mikorra végzett, az ékszereiket is eladták. Csak az a vékony lánc maradt meg, amit Ilka karperecnek visel. Vállat vont: — Karperec. Bogrács kell a házba, nem karperec! — Én azt' hittem, hogy maga .. . — Én? — felelte szinte sértődött elbámulással. — No igen, hiszen tegezi is. — Tegezem, mert tanítványom volt. Tizenkilenc éves koromban már én tanítottam, és ő egy kis nyaffadt csirke volt akkor. De hogy én ilyet... Háromszáz forint fizetés, és még egy nő, aki a “Der Bazárt” olvassa s nincs egy papucsra való hozománya... (Folytatjuk.)------------4-t C *-•----------PLETYKÁLÁS — Borzasztó szegények lehetnek a szomszédaink. — Miből gondolod? — Valahányszor kölesünké rek tőlük valamit, mindig azt mondják, hogy nincs nekik. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor meg fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija .egy évre 3.00 dollár. 1
