Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-12-05 / 23. szám
1956 december 5. KIS DONGÓ - CLEAN PUN 5-IK OLDAL ' megengedhet magának, azt mi is megtehetjük. És most el fogsz menni! Én akarom, hogy elmenj! ” Ezt akarta Miska is éppen és megelégedetten távozott otthonról; óhajtása teljesült. Feleségének ellentmondó természete dacára is csak játék volt saját akaratát érvényesíteni ... Történt, hogy Miska nagyon vedlettnek találta már az ünneplő ruháját és mást szeretett volna, hozzá uj csizmát, szép inget, uj kalapot. De hogy ezt elérje, fortélyosnak kellett lenni. Mintha véletlenül nézegette volna a kopott ruhadarabokat és mintha magának beszélne, mondta: “Azt hiszem ez sem tart már sokáig — no, de nem baj az, jó lesz még a pünkösdi ünnepekre is, meg talán még jövőre is.” “Micsoda?! Nem szégyenled magad, ilyen kopott, zsiros ruhában járni, mint akinek nem telik újra?” “Ki előtt lenne tekintélyed, ha igy jelennél meg? Igazán meg halnék szégyenletemben, ha igy kellene veled végig mennem az utcán! Mit mondanának az emberek! Szombaton jön a szabó és méress uj ruhát magadnak, mert én nem tűröm, hogy úgy járj, mint egy csavargó. Vasárnap vásár lesz Gyarmaton, ott veszünk majd uj csizmát, kalapot. Finom, fehér ingekre valót is veszek. Úgy lesz, punktum, egy szót se!” — Én nem bánom Linuskám, ahogy te akarod, — mondá Miska alázatosan és a pünkösdi ünnepekre tetőtőltalpig újban ment templomba. Egyszer a vásárról mentek együtt hazafelé és útközben 'betértek az “Arany csillag” vendéglőbe, hogy egy kis frissítőt vegyenek magukhoz. Miska mindkettőjüknek egy pohár sört rendelt. Midőn megitták Miska fölállt és sürgette az aszszonyt, hogy induljanak, mert későn érnek haza. “Persze! Ha magad volnál, biztosan nem sietnél olyan nagyon, de most, hogy én is itt vagyok, hát olyan sietős... Többet innál biztosan ... Eszemágában sincs, hogy már menjek. Majd akkor megyek, ha nekem tetszeni fog! Hallja, pincér! Hozzon még két pohár sört. Egyet nekem, egyet az uramnak... és enni is szeretnék valamit. Mi van ennivaló?” A pincér készségesen számolt el: virstli, disznó pecsenye, friss libasült. “Jól van, — vágott szavába az asszony, — hozzon mindenből, — vegyesen”.. Miska a markába nevetett. Egész jó kedve lett, hogy ismét feleségéé volt az utolsó szó. Régen szeretett volna már vegyes sültet enni, de elő sem merte volna hozni ezen óhajtását, mert ha megteszi, biztosan be kellett volna érnie egy kis tormás virstlivell. Az ilyen apró fortélyossággal mindig sikerült Miskának keresztülvinni a saját óhajtását, bár a felesége azt hitte, hogy minden az ő akarata szerint történik. Ha valamit akart mindig az ellenkezőjét nyilvánította s anélkül, hogy felesége sejtette volna, mindig az aszszony volt a vesztes fél, ő volt felültetve. így tudta kihasználni Miska felesége önfejűségét a maga javára és igy lett megőrizve a házi béke. Ha a szomszédok kérdezték, hogy tudta ezt keresztül vinni, igy felelt: “Hja, okosnak kell lenni és ki kell “tanulmányozni” az aszszonyt, a többi jön magától”. Nem akad ma már ember a faluban, aki azt merné mondani, hogy Miska papucs alatt van.--------------------------Gyermekrovat TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. NEMZETI ZÁSZLÓ Piros, fehér, zöld a zászlónk,.. Álljon alá, aki magyar Három szinü zászló alatt, Dobog a szív, erős a kar! Ez a zászló volt apáink, Vezetője biztatója, Magyar gyermek imádkozva, Nézz fel erre a zászlóra!--------TÉLI TÖRTÉNET Vígan duruzsoltak a hasábfák a hatalmas cserépkályhában. Jolánka meséskönyvéből olvasgatott a nagymama karosszékében az erdei fenyőfáról, amit a Jézuska kitüntetett s karácsonyfának választott ki a többi fa közül. Jó is a tél! — nézett föl könyvéből! Nagyobbik nénje vele szemközt ült, s kézimunkálgatott: — Nekünk jó a tél! . . . — Másoknak is! Hiszen télen olyan barátságos a meleg szoba. Olyan jó kinézni a fagyos ablakokon, számlálgatni a hópelyheket. Kopogtattak, a szobalány lépett be: — Szegényember kéregét. Mit adjak neki? — Engedd be ide! — mondta Éva, Jolánka nénje. A szobaleány nagyot nézett, de engedelmeskedett. Hamarosan kopottkülsejü, őszes, borostás szakállu ember állt az ajtóban: — Nagyon szépen kérnék egy kis meleg levest, kenyeret. Régen nem ettem. — Nem evett? — kérdezte csodálkozva Jolánka és sajnálkozva lépett a bácsi elé. Az embert a konyhán jóllakatták, el is látták pár napra való élelemmel, apjuk viselt ruháiból is jutott a szegény vándornak. — Isten megáldja jóságukat! — forgatta kezében a kapott holmit az ember. — Mindég emlékezni fogok rájuk s nem fogok elkeseredni, ha nehéz is lesz a .sorsom. Csak éppen a téltől félek. — Nálunk akad télen favágás és egyéb munka is. Édesapám biztosan szívesen adja magának a munkát, hogy legyen keresete, jöjjön el máskor is ide, — biztatta Éva. — Köszönöm, nagyon köszönöm! Miután az ember elment, Jolánka elgondolkozva mondta: — Igazad van, Éva, nem mindenki örülhet a télnek. Most már megértem, de nem nyugszom bele! — Hogy képzeled? Mindenkin mi sem tudunk segiteni, sajnos! — Az igaz, de ha mindenki ezt gondolná, akkor senki sem segítene. Ahányon tudok, anynyin segítek én és imádkozni fogok, hogy mások is segítsenek. — Veled tartok, — felelt a testvére. — Ez lesz a téli jelmondatunk: segítünk a szegényen, másokat is rábírunk, hogy segítsenek és imádkozunk a szegényekért! tónál igy szól a fiatalember: — Megengedi, hogy néha eljöjjek ide? Szeretném, ezentúl gyakran látni. — óh, ha látni akar, nem muszáj idefáradnia. Látja azt a dombot ott a házunk előtt? Felmehet arra. Vagy azt a magas fát, felmászhat arra, vagy bárhova, ahonnan jól ideláthat; a házunkhoz. Nincs semmi kifogásom ellene, hogy onnan láthasson engem, annyiszor,. ahányszor akar.--------------------------VÁROSI LEÁNY — Édesanyám, miért esik azi eső? — Hogy a növények nőj jenek, a búza, kukorica, virágok, stb. — Hát akkor miért esik a járdára? Hiszen ott nincs növény., ,--------------«•§§**-------------- j GONDOLJ A SZEGÉNYEKRE FŐ AZ UDVARIASSÁG Egy fiatalember megismerkedett a bálban egy leánnyal s hazakisérte, bár a lány láthatóan nem szívesen vette. Az ajA zordon tél megérkezett Süvít a hideg szél, Kis magyarok szemeiből A könny némán beszél: Azt mondja nektek emberek: Segítsetek, segítsetek, Fázik a sok kis árva, Mert nincs meleg ruhája, Kér, könyörülj meg rajta, Legyen néhány falatja. A szegények menházában, Miként mi, úgy várják Szomorú öreg magyarok Szent Karácsony napját. Tőletek függ csak emberek, i Segítsetek, segítsetek, Meleg legyen szobájuk, Ne legyen üres táluk. Szükség van adományra Az Árva és Aggmenházba. De én a címet nem tudom? j Jól van hát most ideírom, De aztán ám el ne feledd, Nyisd meg szived és a zsebed! SZT. ERZSÉBET KATOLIKUS ÁRVA- ÉS AGGMENHAZ P. O. Box 142 Bloomfield Hills, Michigan. ISTENI MEGVÁLTÓ AGGMENHAZ, DAUGHTERS OF THE DIVINE REDEEMER Lander Road Chargin Falls, Ohio LITTLE FLOWER INSTITUTE, Springfield Road Darby, Pennsylvania BETHLEN HOME Ligonier, Pennsylvania. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
