Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-11-05 / 21. szám
1956 november 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) Képzeljetek el egy tizenhatéves leány-arcot, gyöngét és fehéret, mint a bab-virág. Képzeljetek hozzá puha barna hajat, egyenes vonalú vékony fekete szemöldököt, hosszú fekete selymes szempillákat, s a fekete szemöldök alatt, fekete szempillák között a legkékebb kék szemet. Fekete lánynak kék szem! Nohát én láttam sok bóditó szemű leányt, hiszen Pesten a Dunaparton minden nyári délután országos-kiálitás és világkiállítás volt akkoriban a leányszemekből, de ha az az erdészleány közibük lépett volna, minden más csillag elhalványult volna az övé körül. S micsoda ártatlan nyugodt apáca-tekintet! Csak a keze nem volt olyan leányos, mint a húgaimé: valamivel nagyobb, erősebb volt, mint olyan archoz illett volna, bár formásán hosszúkás, és fehér. Talán azért is viselt négyszeres sorú aranylánc-karperecet. De láttam is én akkor a kezét! A szeme foglalt el, a szeme, a szeme! ... A vadászok élményeiket beszélgették: a szerencse-kivánást, a hibázásokat. Az őzet is bizonyára Szilágyi miatt nem lehetett megtalálni. A leány nem igen evett. Megszólalt halkan az asztalon át: A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Pesten lakik? — Ott Iluska. — Mindig? — Odavaló vagyok Iluska, ott is születtem. — Látta Pálmai szinésznőt? — Sokszor. — Ismerősök is talán? — Egyszer beszéltem vele. Miért érdekli magát? Elmosolyodva vont vállat: — Mindig róla beszélnek. — Szép? — Hát maga nem látta még? — Nem. Én sohse jártam Pesten. Csak a nagymamám. Mondja, szép a hangja? — Nem a hangjában van az ereje: a mozgásában, játékában. — Láttam egyszer az arcképét! S elgondolkozva nézett maga elé. Aztán ismét fölemelte a fejét. A társaimra pillantott. És szinte susogásig halkitotta a hangját: — Játszik a Falu rosszában? — Pálmai? Nem. A Falu rossza akkoriban volt a színpadok gyönyörűsége. Mindenütt azt játszották, mindenütt azt emlegették, ha színpadról beszéltek. — Hát ki játszik benne? — fűzte tovább a szót a leány. — Blaháné, Tamássy. — Jászai nem? — Az nem. — Én csak kétszer voltam színházban, — mondotta álmodozva. — Egyszer Miskolcon, egyszer Egerben. Miskolcon Fatinicát játszották. Látta? — Láttam. — Láng Etel volt a Fatinica. Gyönyörű nő! S hogy dalolt!... Egerben meg a Szép Helénát láttam. Egy hónapig szüntelen láttam: éjjel-nappal mindig láttam. S behunyta egy percre a szemét, mintha újra akarná látni Szép Helénát. Aztán álmodozó szemmel nézet reám: — ... Az olyan szép... Milyen boldogok lehetnek, akik az életüket a fantázia színes világában élhetik. — A színészeket gondolja? Azok a legboldogtalanabb emberek. — Lehetetlen! Hiszen a boldogság érzelmi valami. És a színpad érzéseknek a világa. Mi lehet szebb a színpad világánál? Mondja milyen asszony az a Blaháné? Akik Pesten megfordulnak, mind róla beszélnek, meg Pálmairól. Hogy micsoda gyönyörűség mind a kettő, s hogy játszik még a szemével is Blaháné. Hogy a vak asszony némán és komolyan ült közöttünk, nem mertem mondani a hasonlításokat az ő szeméről meg a színpadi szemekről. Vakok ( előtt bajos szemekről beszélni. De abba is maradt néhány percre a társalgásunk, mert a többiekre is kellett olykor figyelnem. Azok olyasmiről társalogtak, amihez nem szólhattam. Vidéki szokás. Hogy valami Gyuszi katona, és a paptól kér pénzt, nem a szülőitől. — Már nincsenek igazi apák! — fakadt ki az erdész. Hiszen most már szabadul. — István-királyra hazajön a Gyuszi, — mondta a tanító. Majd az adóról beszéltek, majd valami járványos állatbajról, meg erről, meg arról, csupa lokális semmiségekről, ami azonban az ő agyuknak minden kerekét foglalkoztatta. Nem hallgattam rájok. Uj fonalat fűztem a beszélgetésünkbe. — Nem félnek itt maguk? Nők, erdőn . . . A leány mosolyogva csodálkozott rám. — Mitől? Az öreg asszony .is kérdezte: — Mitől? — Mindenféle vadak . . . Vaddisznó is jár itt. — Jár. De én nem félek tőle. Télen a malacok hozzám jönnek az etetőnél. Kukoricát viszek nekik. A kezemből eszik. Elször ny ed tem: — A vadmalacok? — Azok. — Hiszen ha meglátja az anyjuk . . . Mosolygott: — Hiszen lát. — És nem bántja magát? — Esze ágába sincs. — No majd egyszer esik, ami esik. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 VV. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S A fejét rázta: — Ott van az anyjuk is mindig. — És nem dühös az anyjuk? — Nem. Csak tartózkodó. Félrevonul tőlem és csak meszsziről pislog. Milyen komikus! Milyen nyugtalanul röfög a fiainak, de azok nem hallgatnak rá. S mosolygott. Szinte kicsinylően nézett rám, hogy a vaddisznót én veszedelmes állatnak ismerem. Az öreg asszony is mosolygott: — Deiszen, — erősködtem én, — Zrínyit is vaddisznó ölte meg. 1 Ilka felvonta a vállát és mosolygott: — Zrínyi nem kukoricával járt köztük. Ha mink kisétálunk nagymamukával, el se 1 futnak tőlünk. Oly mondhatatlanul bájos volt azzal a vállfelvonással, szelíd mosolygással, azzal a kéktüzü csillagszemekkel, hogy remegni éreztem a szivemet. Azt mondják a szívnek is vannak hangjai. Nohát az én szivemnek volt abban a percben. Az én szivem kiáltott: Ezt a leányt én elveszem feleségül! (Folytatjuk.) BOLDOG HAZASÉLET — Nem bírok az asszonnyal, olyan lehetetlen kívánságai vannak. — Mi az? — Látod az utcán azt a két galambot, amelyik ott az utcai hulladékok közt szemelget? — Látom. — Nos, a feleségem azt akarja, hogy úgy éljünk, mint a galambok. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor me» fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD ' Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvc^, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában
