Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-10-20 / 20. szám
1956 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) A négy ember egyszerre megáit, mintha a lábát leragasztották volna. S olyan arccal néznek egymásra, mintha egyszerre mind a négynek fogfájása érkezett volna. A jegyző aztán egyet csavart a fején és káromkodott. Az állomásfőnök a hajába markolt és a fogát vacogtatta. A pap csaknem földhöz vágta a puskáját. — Valami rosszat mondtam talán? — hüledezett Szilágyi. De azok csak a kezük-fejét rázták. — Most már mehetünk viszsza! — Ugyan ne legyenek olyan, babonásak, — hebegett a tani-1 tó. — Nekem a minap nyúl keresztezte az utamat, és két varjut lőttem aznap egy lövésre. — Száz közül! — vélekedett a jegyző. S hiába volt minden beszéd. A jegyző visszatért az állomásfőnökkel. Csak a pap tartott velünk nagy kedvetlenül. — Ürgét se lövünk! — dohogta folyton. A penész egye meg azt a háhogó Szilágyit! Az erdész benn az erdőben csatlakozott hozzánk. A szerencsekivánat neki se tetszett. De azért csak barangoltunk összevissza, árkon-bokron, bozóton át. Barangoltunk rogyásig fáradtan. Az erdész lőtt egy menyétet; a tanitó rálőtt egy har-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. kályra, — amiért az erdész bosszúsan csillantotta rá a szemüvegét. — No nézd: még mire nem puskáz! Látszik, hogy nem igazi vadász! Szerencse, hogy a harkály vigan repült tovább. A pap gerlére és mókusra is durrantott, de egyiket se találta el. Szidta Szilágyit. Én nem lőttem semmire. A halhatatlan őznek szinét se láttuk. Napnyugta után busán bandukoltunk a homályzó erdőben hazafele. Az erdő egy tisztásán házikó fehérük ki a homályból, s két 'kis narancs-szin fénnyel világ- I ló ablak. Mindgyárt gondoltam, hogy az erdész háza. A mellette magasló kalitkás ölfarakások sokasága is arra vallott. (Várfalaknak néztem a homályban.) A társaim csak ballagtak egyenesen arra. Gondoltam megpihenünk, s folytatjuk az utunkat. Hát belépünk. Valami láncos kutya uhog ránk a kapu mellől, mintha ugató ágyú volna. Azonban az erdész szavára megcsillapodik, s morgadozva vonul vissza az óljába. Beljebb jutunk. Az előszobában fali olaj lámpás ég, és egy nagy sor ágas-bogas szarvat világit meg. Egy kerülő-féle ember felakgatja a tarisznyánkat, puskánkat a fogasra. Közben halk cimbalom-zengést hallok, s abból megértem, hogy Lipóczy uram nem magányos ember. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában De csak hölgyek ne legyenek! — Én mégis hazamegyek, — mondom szorongva. — Már hogy menne! — szól rám szinte megbotránkozva Lipóczy. S a pap is rá: — Itt már ez a szokás. Vadászat után az erdésznek még vannak kötelességei. — De nekem haza kell mennem ... Abban a pillanatban kinyilik az ajtó, s megjelenik ... ... megjelenik az ajtóban ... ... megjelenik asztali lámpáskával ... az Ezeregyéjnek egy fehér tündére. Azaz még annál is meglepőbb: egy nyúlánk szép leány! Olyan elengáns testhez álló fehér ruhában állt ott az ajtóban, mintha egyenesen a pesti sétatérről lépett volna oda. Képzelhetitek, hogy nekem huszonhárom éves koromban mit jelentett ez a szó: szép leány? S képzeljetek el egy fekete görög-frizuráju leányt, aki nyájas szemekkel csodálkozik ránk. S micsoda szemekkel!... És én abban a lötyögő komisz nadrágban ... Patkós csizmában! ... — Már vártuk az urakat, — szólalt meg szelíd kedvesen. S hogy rámfordult az a két csodás szem, nem várhattam meg, mig az erdész-apa megnevez: elpirultan léptem eléje, és megmondtam, ki vagyok. De egyúttal mentegetődztem is, hogy ilyen ruhában ... — Bocsánat, hogy csak balkezet nyújtok, — felelte mosolyogva. — Apácskám már beszélt önről festő ur. Kedves vékonyka hang. De kellemes és meleg. A szobából közben még mindig hangzik a halk cimbalomzengés. Uram-tererrftőm, ha még több leány is van! ... Csak legalább ezt a buta patkós csizmát lehetne átcserélnem valahogy a magam cipőire! A leány kinyitotta az ajtót: — Tessék. — Én nem lépek be előre. Megfogtak: betoltak. Függőlámpással megvilágított szoba. Valami muskátliszag-féle. A lámpás alatt terített asztal: tányérok, csillogó evőeszközök. És senki más a szobában, csak egy fehér fejkötős, sovány agg nő. Az egy ódon zongora mellett áll, amelyet én a hangjáról cimbalomnak véltem. Hiszen ismeritek azt az öt-hat oktávos régifajta zongorát, ami már csak antik bútorkereskedőknél látható. Spinétnek is nevezik. Olyan mellett állt a fehér fejkötős agg nő, állt valami lila-szürke ruhában, állt behunyt szemmel, mint valami odaállitott múmia. Szelíden elmosolyodott, hogy a leány bemutatott neki: — Az a festő ur, nagymama, JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S akivel apuka le akarta festtetni. — Bocsánatot kérek, — rebegtem, hogy ilyen ruhában... Az agg nő mosolyogva nyújtott kezet. Akkor láttam meg a szeme állásán, hogy vak. Hálistennek, (Uram bocsá!) legalább nem látja a csizmámat. Tehát ezt festtette volna le Lipóczy uram! Iparkodtam mégis úgy állani, úgy fordulni, hogy a csizmám árnyékban maradjon. De oly átkozottul kopogott a padlón ... Szétpillantottam a szobában, van-e több is valaki? A hátul fehérlő üvegajtóra is szorongó várakozással pillantgattam. Szerencsére nem jelentkezett más senki. I Az asztalon már ott állt az étel: egy lapos nagy tál másik tállal leboritottan, meg egy másik tál, fehér asztalkendő alatt. Az asztalfőre a vak hölgy telepedett. Melléje Ilka egyfelől, a másik felére engem ültettek. Az egyik tálból hideg vaddisznóhus került elő. Ettem, mint az éhes farkas. Aztán, hogy letettem a kést, villát, a szemem evett tovább: a velem szembenülő leányon ámuldoztam. Hogy a lámpa rávilágított az arcára, megértettem, hogy miért volt a tekintete olyan bűvös hatással rám? (Folytatjuk.) A JÓ KOLLEKTOR — Főnök ur, hosszas utánjárás után sikerült az adóstól a nekem járó húsz százalék jutalékot behajtani. — És a többi nyolcvan százalék? — Az behajthatatlan. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szivesked* jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor meg fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.