Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-01-20 / 2. szám

1956 január 20 KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ r (Folytatás) — Éhesek vagytok? Oh kis Ínségesek! Mit adjak? — Tej esz távét, — feleli a kicsi. Ekkor nyitja be az ajtót a menyasszonyom is. Az inas bizonyára mondta már neki, hogy amerikai em­berek vannak nálam. —Szabad? — kérdi öröm­től fénylő arccal. — Gyere, gyere! — mon­dom. Nézd: milyen három gye­reket küldött az Isten. — A bátyád gyermekei? S belebben. — Milyen szépek! S térdel közéjük. Csókolja őket. — Milyen szépek' Mi a neved édes? — kérdi a legkisebbet. — Gyulu. — Hát neked? — kérdi a legnagyobbat. — Jancsi. — Hát neked? — kérdi a középsőt. — Kálmán. Meleg hullám csap át a szi­vemen. Tehát a második fiát az én nevemre kereszteltette. — ő lesz a ti mamátok gye­rekek, — rebegtem könnyben úszó szemmel. Jó mamátok lesz. És ugy-e milyen szép ma­ma? — Hát nincs anyjok? — kér­di Ida felcsodálkozva. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért. A cseléd megint a szeméhez emeli a zsebkendőjét. — Nincs. És elmondja folyton csörgő könnyek és orrszippogások kö­zött, hogy a gyermekek anyját kocsi ütötte el az utcán. Az apa éppen akkor betegen fe­küdt: szivbajos volt. Ahogy hazahozták a feleségét, vér­ben, holtan, fölugrott az ágy­ból és ráborult az asszony holt­testére, és az is meghalt. — Igen szerette ... fejezte be a cseléd. Angol nő volt az asszony, de nem voltak roko­nai. Ida kővé meredten bámult a cselédre. Aztán a gyerekekre. Aztán rám. S megszólalt halkan, gon­dolkodón : — Hova teszed őket? Én még mindig az elbeszélés iszonyata alatt voltam. Ugv éreztem, mintha sülyedezne a padló. — Hát majd csak meglesz­nek, — feleltem, mintha álom­nyomás alatt volnék. Aztán át­költözködünk: lesz helyök. S a cselédhez fordultam: — Mi volt szegény bátyám0 — Pénztáros a pikeksz-gyár­­ban. Igen jó ember volt. ügy­véd urat karácsonkor is emle­gette. — Szegény. Tehát kipusz­tult a család. És ezek árvák szegénykék. És hogy jöttek át? Kinek a költségén? — Hát bizony... Nekem volt egy kis megtakaihtott pén­zem: négyszáhét dollár. Gon­doltam majd megtérül... Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában — Affelől nyugodt lehet. De­­hát annyira szegény sorsú volt a bátyám? Az asszony felvonta a vállát: — Maradt valamijük: elad­ták a bútort. Majd tetszik kap­ni írást. Ida fölkelt. — Csak beszélgessetek, — mondotta. Az óra már hét felé jár... — Dehát a bárónéhoz ma már nem mehetünk ... — Hagyjuk holnapra. Ne kisérj el. Kocsin vagyok. Most téged ez az ügy igen elfoglal, hát csak végezd. Megcsókolta a gyereket. Azok meg a cselédnek egy halk an­gol szavára kezet csóklotak neki. S lekisértem a kocsijába. Visszatéret eszembe jutott, hogy a gyerekek éheznek. Ká­véért és süteményért küldtem az inasomat. —Hát gyerekek, — mondot­tam újra magamhoz vonva őket, — mingyárt jön a kávé. Vidámodjatok! Tudjátok-e azt a verset, hogy: Volt egyszer egy kis váracs­­ka... — Tudjuk, — felelték a gye­rekek megélénkülve. S az idősebbik folytatta: — Abba lakott kis nyulacs­ka ... S egyszerre mind a hárman' Elbomlott a kis váracska: Kiszaladt a kis nyulacs­ka... Nekem újra elárasztotta a könny a szememet. — Szegény bátyám, bizonyá­ra rám gondolt, mikor erre a versre tanította a gyermekeit. És én elvesztettem őt! Nem lá­tom többé soha, soha! A gyerekek, hogy könnyeket láttak az arcomon, elhallgat­tak, elkomolyodtak. A szobá­ban mintha gyászárnyékok le­begtek volna körülöttünk ... A cselédhez fordultam: — Mai'adt-e valami képe leg­alább? — Maradt, — felelte. Oda­­künn van a gyerekeknek a ru­hái között. S behozza az egyik koffert. Különféle gyei'mekruhák közül elővon egy fényképet. A lámpához sietek vele. Re­megő szívvel nézem. Egy mo­solygó húsz éves ifjú, tömpe orrú, fénylő szemű, rövid nya­kú. Mintha magamról látnék egy elhibázott fényképet jo­gász-koromból. Néztem. Közben meghozta az inas a kávét. A gyerekek hozzáülnek. Az asszony a nyakukba köti az asztalkendőt. Mintha csak az anyámat lát­nám, mikor nekünk is ... Aztán nagy étvággyal estek neki a kávénak. Az asszony csak mögöttük maradt. z— Hát csak üljön oda maga is lelkem, mondom. Hiszen ve­lők szokott. — Velők. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 S leült. A legkisebbet az ölé­be vette. Én is odaültem és gyönyörködve néztem őket, ho­gyan esznek. Egyszer rámforditja a sze­mét a legkisebbik: — Tálmán bátyi... — Mi kell Gyulu? — Most már te vagy a mi pa­pánk? — Én, kedves, én. Aki fogadalmat esküszik, nem esküdhet jobban a szive szavával, mint ahogy én mond­tam ezt a három szót: Én ked­ves, én. Aztán a cselédhez fordulok: — Mi a neve magának? — Julcsa. (• —Hát aztán Julcsa, — foly­tattam, — mi a szándéka: visz­­szatér? vagy ... — Nem térek vissza, — felel­te a csészébe pislogva. Csak ka-i pok itt is helyet Pesten? Vala­hol itt a közelben. És könnyes szemmel foly­tatta: — Dajkája vontam mind a háromnak ... Látni akarom őket mindennap. Persze szives-öíömest meg­tartottam a gyermekek mel­lett. Másnap várom Idát. Helyet­te a Jenő kölyök jön levéllel: Kedvesem, vendégeim van­nak. Csókollak: Ida. Ránézek a fiúra. Látom, hogy a szájaszéle sárgamasza­­tos. (Folytatjuk.) --------------­SZÓFOGADÓ MINDENES Asszony: Miféle szemtelen­ség, ebéd után egy cselédnek lefeküdni. Mindenes: Bocsánat asszo­nyom én híven, csak a paran­csot teljesítettem, mert amikor a nagysága felvett, szivemre kötötte, hogy nekem egyidőben kell lefeküdnöm a nagyságá­val. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére.

Next

/
Thumbnails
Contents