Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-09-05 / 17. szám
1956 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL — próbálta barátját piszkálni Ábrahám. — Pedig éppen, hogy azok miatt — erősítette Gyökhegyi — tavaly nagyon nekiszaporodtak minálunk odahaza. Esténként úgy rajzottak, mint a méhek, mikor már nem férnek bele a kasba. Nappal azonban csöndesen megültek a fákon. — Hát aztán? — Aztán, mikor hazaértem, Eszti azzal fogadott, hogy édesanyám éppen alszik. — Kicsoda az az Eszti? — vetette oda Ábrahám. — Kicsoda? — ütötte föl a fejét hirtelen meleg elragadtatással az ábrándos fiatalember, — hát egy gyönyörűséges szép lány, barátom. Olyan, hogy a két bakfis, akik az én kalapomat tegnap Pesten megbámulták, csak siflik hozzáképest. Különben az édesanyám keresztlánya. Az apja csak suszter, az igaz, ott lakik a kúriának szomszédságában, de nagyon gyakran átfut hozzánk. Te, ha azt a szép arcot, aranyos szőke hajat, őzike kecses termetet látnád, álmodban is viszszajárna hozzád folyvást. Én egészen elnyeltem a két szememmel, mikor nem akart beereszteni a lakásba, mert hát ugye mondtam, hogy édesanyám aludt éppen? — Mondtad. — Én csipetet sem bántam, hidd el. Hadd szunnyadjon szegény gondoltam magamban. A szép lányhoz fordulva pedig azt ajánlottam, hogy menjünk ki az udvarra. A nagy szilvafa alatt asztal van, üljünk le mellé és majd elbeszélgetünk, mig édesanyám felébred. — No és? — Hát úgy cselekedtünk. Leültünk éppen egymással szemközt. Szándékkal csináltam úgy, hogy jobban láthassam Esztike arcát. Mert folyvást födöztem föl rajta valami uj szépséget, egy kis gödröcskét az ajkán, egy-két karikát szőke hajában a füle mellett. Szeméből tiszta tűz sugárzott felém és a szivem táján furcsa meleget éreztem. Akkor pottyant a fáról egy cserebogár az asztal közepére. — Juj! — ijedt meg szegény tizenhat esztendős kislány hirtelen. — Semmi az Esztike, — mondtam én férfias biztonsággal — ne féljen addig, amig engem lát. Nézze, én most láb-A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. ra állítom ezt a szegény állatot. — Mert úgy vedd Zsiga, éppen igy vergődött a cserebogár mint ez itt ni: nem birt lábra állni sehogysem. — De te lábra állítottad ugye? — kíváncsiskodott Ábrahám hamiskás mosollyal. — Persze! — folytatta a dolgot barátja. — Figyelmeztettem Esztit, hogy vigyázza meg melyikünk felé fog mászni,mert aki felé megindul, annak viszi a szerencsét. Én persze azt akartam, hogy a bogár Eszti felé induljon, azért is arra fordítottam a fejét. De hát az ármányos állatja nem fölcsufolta a jószándékomat? Pompásan nekiindul, hanem egyszerre, mintha megbicsakolta volna magát, megáll, filozofálni kezd, a csápját oldalt ereszti és puff! Csöndes hátraarcot csinál és egyenesen felém masírozik. Én már dühbe akarok gurulni, de a drága szépséges Eszike hangosan felkacag és tapsolni kezdett: — Magának viszi a szerencsét! — És maga örülne annak Esztike, ha én szerencsés lennék? — kérdeztem tőle megindultam — Nagyon! — volt a bensőséges válasz s utána minthacsak elszégyelte volna magát, pillanatra lehajtotta szép szőke fejét. — Én pedig — fakadt ki belőlem a hatalmas lelkesedés, — csak akkor fogadnám el a szerencsét, ha magával Esztike megoszthatnám azt. Megálljon Küldök is mindjárt belőle. Azzal szépen visszafordítottam a haszontalan cserebogarat a leány felé és szigorú komandóval indítottam útnak: — Előre! S a cserebogár az egyszer engedelmeskedett: úgy mászott a drága cél felé, akárcsak zsinóron huzigálták volna. Hanem Eszti sem volt rest. Mikor odaért melléje, megfog- I ta két rózsás körmével — most már nem félt tőle, — hátrakozót csináltatott vele ezzel az I utasítással: — Édes, kedves cserebogaram: most eredj vissza ahhoz a fiatal bajszos bácsihoz és vigy tőlem is neki szerencsét, boldogságot! És a bogár hü futárja akart lenni a szépséges teremtésnek, csak úgy rúgta a hat lábát, hogy elszállítsa rajtuk a nekem szánt boldogságot. Én persze ismét visszairányitottam a kis futárt, tengernyi üdvözletét küldtem vele Erzsikének, amelyet ő meleg szeretettel viszonzott. így mulattunk. A boldogság csak úgy sugárzott a szemünkből. Mit szólsz hozzá, Zsiga? Ugy-e édes szép játék volt? — No, megjárja, — igazított valamit a nyakkendője csokrán a megszólított. — Igaz, — kár, hogy a mama fölébredt. — És végét szakította talán? — Hát persze! Édesanyám nem tudta megérteni, hogy lehet egy cserebogár mellett olyan őszintén és tiszta szívből mulatni. — Talán inkább Eszti mellett? Azt akartad mondani barátom? — Ne -okoskodj, Zsiga, — kezdett Gyökhegyi türelmetlenkedni. — Hát persze, ketten mulattunk a cserebogárral. S mikor a mama kilépett, végeszakadt mindennek. Eszti hazaszaladt, én megöleltem, megcsókoltam a mamát s mikor az asztal felé néztem, a cserebogár éppen szárnyát teregette és elröpült. — Nem tudom mi volt akkor velem. Úgy éreztem, mintha fejbekólintottak volna hirtelen. — Mivel a cserebogár elrepült? — Körülbelül. — És láttad a lányt később is? — kíváncsiskodott Ábrahám Zsiga érdeklődéssel. — Többször, de csak titokban, mert a mama nem szerette, hogy Eszti ellátogasson hozzánk, ha én otthon voltam. Engem az iskolai vakáció idejére elküldött egyik nagybátyámhoz a szomszéd vármegyébe. — Egyszer véletlenül összetalálkoztam vele az istállóban. I Volt egy szép kis borjúnk és 'a kisbéresünktől tudtam meg, hogy Eztike nagyon szereti azt a kis buta jószágot és gyakran átfut hozzánk, hogy megnézze. — Na és megvallottad neki, hogy szereted? — firtatta tovább a dolgot Abrahám Zsiga. — Az istállóban ? — meresztett nagy szemeket társára Gyökhegyi. — Szóval abba maradt minden, — legyintett Ábrahám csalódott arccal. — Nem maradt abba, barátom, — tört ki a lelkesedés a merengő fiúból. — Én most is szeretem még azt a leányt Minden héten küldök neki levelet s megírtam leveleimben, hogy szeretem s ha készen leszek a vizsgáimmal feleségül veszem. Várjon rám. — És ő? — Megígérte, hogy várni fog, mert ő is szeret engem... Gyökhegyi ezután megfogta a cserebogarat, lábra állította és eleresztette s az csakhamar elrepült. — Látod, Zsiga? ... Viszi íoí üdvözletemet Esztikének... ha talán nem is ő, egy másik cserebogár, amit ha Esztike meglát reám gondol... * : Gyökhegyi megtartotta szavát. Vizsgái letétele után jó állásba jutott és feleségül vette Esztikét.--------------------------- , MAGYARÁZAT — Miért tesz ki olyan sokat most a gázszámla? — Az idén nyáron bevezették a nyári időszámítást és előretolták a gázórákat.-.......«Sjgw 1 - _ _ Férj: Ezt a kalapot veik* meg!... Jegyezd meg, hogy minél egyszerűbb egy kalap, annál előkelőbb. Feleség: Nem szeretem aa ilyen előkelősködést.--------------------------AZ UTCÁN — Rendőr ur, — panaszkodik egy leány az utcán a rendőrnek, — itt mögöttem két férfi már egy félórája követ engem. Tartóztassa le a kisebbiket, de a nagyobbikat ne bántsa, mert. az tetszik nekem . . . A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is írhat.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
