Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-08-20 / 16. szám
1956 augausztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) A sok zsombék közt valóban bajos is lett volna a taligával haladni. Mégcsak gyalogút se látszott a sásos fü között. Kedvetlenül szállottam le az ülésről. A lábam úgy el volt gémberedve, mintha én volnék az a bibliai ember, aki harmincnyolc esztendeig feküdt a Bethezda partján. Izsák újra magára szedte a retyemutyámat: Én azalatt meglepődve éreztem, hogy a cipőmbe viz nyomul. Ijedten lépek félre. Ott is viz. A fü töve mindenütt tocsog. Másfelé menjünk! — kiáltom, — hiszen itt viz van! — No ugye! — rikoltott Izsák diadalmasan. Oszt még azt tetszett mondani, hogy itt nincs viz! — Kerüljünk szárazabb utra. Hiszen itt nem lehet járni. A cipőm már megmertilt. — Hiába kerülnék uram. Itt az egész völgy ilyen esső után. De csak tessen nyomomba jönni. Ha már megmerült a cipő, úgyis mindegy. És megindult előttem a nagy lóbőr-csizmákban. — Csak a zsombékra tessen hágni. No ha ezt a testvéreim látnák! — gondoltam, — hogyan nevetnének ... Hát még a pajtásaim! S ugráltam zsombékról zsombékra. Körülöttem az ijedt A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. békák hosszan elnyúlt testtel szökdeltek az útból félre. A sásos fü közt már ott mindenfelé elszórt tükörcserépként csillogott a sok apró tócsa. Nagy luccsanással ugrottak bele és legott elmerültek. No, de most már, ha ennyire átvergődtem, legalább eljutok a kunyhóba. Belefekszem, ki sem mozdulok két hónapig. Ha nem akarnék tanulni, akkor is ráfordítana a nagy magányosság. A nap már lefelé ereszkedett a hegyek közé. Az égen az essőfelhők tüzzé vált domsorként ragyogtak. Dehát engem a kunyhó jobban foglalkoztatott. Biz az kicsiny kunyhó volt. Másfél méteres sárfalon ugyanolyan magas nádtető. Mégis szobaforma, hálistennek. De átkozottul kicsi! Csak éppen, hogy egy ágy a bútora, meg egy asztalka, meg egy szék. Sétálni bizony nem lehet benne, — hacsak olyanképpen nem, mint a tornászó gyermekek, mikor azt kiáltják nekik: Helybenjárás! Szinte gyönyörűséggel néztem az ágyon pirosló paplanra, meg a fehér vánkosra. Hogy fogok én itt aludni. A kunyhó mégis homályosnak tetszett a külső világossághoz képest. Keresem az ablakot, bizony nem látok rajta. — Hát nincs itt ablak? — Bizony nincs tekintetes uram! — felelte Izsák az ajtó mögé rakva a holmimat. Az urunk csak hálni járt ide, Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. • Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában hogy kora hajnalban lesen lehessen. Dehát ki tetszik nyitni az ajtót, oszt jön ezen be világosság annyi . . . S legyintett. Mintha oly sok világosság áradna be az ajtón, hogy azt szóval ki se lehet fejezni. Az arcomra száradt sár, meg a vonati kőszénpor mosakodásra ösztönzött. Körülnéztem: — Hát lavoár? — Micsoda? — Lavoárt nem látok. — Mi az kéremássan? — Hát lavór. — Lavór? — Az. Mosdani szeretnék. — Mosdani? — Hát persze, hogy mosdani. Alig várom, hogy megmosdhassak. — No persze, — mondotta pislogva. — Vagy maguk nem szoktak mosdani? — Dehogynem. — Vagy nem lavoárból mosdanak? — Mink bizony nem. — Hát mibül?- Izüák felvonta mind a két vállát: — Szájbul. Aztán az asztal alá nézett. — Ahun a korsó: az asszony mán gondoskodott rula. Időbe került, mig megértette, hogy nekem mosdótál kell. Aztán ő kérdezett: — Mit tetszene vacsorázni? — Mindegy akármi. — Hozzánk tetszik-e járni? vagy idehozzák? • — Idehozzák. — No jó. Hát reggelre . . . Mit szokott a tekintetes ur reggelre? — Csokoládét, olykor teát, de leginkább csokoládét.------Csokoládét? Hát az micsoda kéremássan? — Sohse hallotta? — Sohse, pedig a feleségem szakácsné vót. — Hát maguk mit reggeliznek? — Szalonnát, vereshagymát, mikor hogy. Rántott levest is, de azt csak télen. — Tejet csak tudna adni? — Tejet. Akár egy sajtárral, ha tetszik. Kávét is. Hogy nem jutott eszembe. — No hálaistennek. Hát mármost a ruhám . . . van itt valami ruhatiszti tó-intézet? — Intézet? — Az. Csak nem gondolja tán, hogy ezt a ruhát holnap is igy veszem magamra? Szerencsére jött a felesége, egy ösztövér vénasszony, alázatos lélekzetü és csontos kezű. S vele egy tizenkét éves forma csepegő orrú mezítlábas fiúcska. * Az asszony jobban megértett. Sajnálkozva nézett a ruhámra, és megdorgálta az urát, hogy mért nem tette föl a gyékényt a taligára? Megajánlotta, hogy egynéhány nap JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S múlva csokoládét fog főzni, addig próbáljak kávét. Ebédre, vacsorára főz és süt amit parancsolok. Csak éppen húsban nem lehet válogatni, ment nem minden héten vágnak a faluban. Kérdezte, hogy az ágygyal meg vagyok-e elégedve? és hogy jó lesz-e, ha tojásrántottát hamarol vacsorára? — Majd az édeske, a Bandika elhozza. Szeretőn pillantott a lálészáju maszatos kölyökre, és megtörülte a köténye sarkával az édeskének a csepegőjét. — Addig csak tessen átöltözni. Bandika majd elhozza a ruhát és megmosom. — Csakhogy én más ruhát nem hoztam ám. — Nem? Csodálkozva nézett rám: — Hát akkor . . . Hátha az uram ruháját tetszene addig felvenni? Van neki egy uj nyári ruhája. Bizony nem ilyen finom urnák való. De egy nap coak meg tetszik benne lenni. A kertészre néztem: pohos ember és egy fejjel alacsonyabb nálamnál, — előre láttam, hogy a ruhája nem fog rám illeni. — Csak nadrág kell, — mondtam, — hiszen meleg az idő. Aztán magamra maradtam. (Folytatjuk.) —■— ^ - — - ■ — — LEÁNYOK — Pista még most sem jött el, pedig egy órája várok rá, — panaszkodik egy leány. — Tegnap azt mondta, hogy értem még a világ végére is elmenne. — Talán rosszul értetted. — Hogyan? — Úgy, hogy bizonyára azt mondta, hogy “miattad” menne el a világ végére s talán már el is ment. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz» tési dijat lejáratkor meg fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
