Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-07-20 / 14. szám

1956 julius 20.

KTS DONGÓ — CLEAN FEN

5-IK OLDAL

hez. Bakács Gáspár várnagy uram ott makkoltatja a konciáját.

— Mit? Az emsékhez hívták? Akkor csak az én uram lehet — lelkendezett Borka. — Nagy tudója ő ennek. Lefőzte ő még Brabecz Mátét is, a jolsvai böllért. Gundelfinger, a dobsinai íertályosmester is mindig az uramat hivatta a disznaihoz, pedig Jolsva fele annyi útra van. Menjen csak Pribicska bácsi, hozza vissza azt a pernahajdert, dúsa moja!

Sajnálta Borka cefetül, hogy a másik Prédára prédálta el a gugyit, meg a fokhagymás szalonnát. De hát üsse kő, több is veszett Mohácsnál! Aztán meg jó a sógorral iß jóban lenni. Megtömködte hát újra Pribicska iszákját, de most már cserfakérgen füstölt száraz sódarral, birkabendőbe gyömöszölt friss gomolyával, jóizü dödöllével. Fuzli pálinka helyett pedig borovicskát küldött — kétpintes butykossal.

— Csak hazavetődik erre az a mihaszna, lelkem uracskám?

Most aztán várta csak igazán, szivszorongva — virradattól napnyugtáig. Mikor pedig feljött a fiastyuk az égre, akkor még inkább. Hisz már majd esztendeje, hogy üres volt a nyoszolyája.

De bizony már a pónyik alma is piroslani kezdett a tornallyai kertekben, amikor újra bezörgetett hozzá az öreg meszes, de megint csak egyedül.

— Azt üzeni neked, lelkem Borka, az a másik Préda is, hogy ő a -sógor — adta hírül Pribicska. De a papramorgó, meg a harapnivaló ízlett ám neki. Azt mondta, hogy megrepetálhatod.

Püff neki, mind a kettő sógor, egyik sem a férj! Hát most mitévő legyen szegény feje. így aszalódjék-e meg bus pápaságban, mint a besztercei szilva novemberben — pedig hát van férje?

Vándorolt hát újabb szállítmány a meszeskocsi derekában, de most már dupla porció, mind a két Prédának. De az se változtatott az eredményen, mind a kettő csak újra sógornak mondta magát. Alkalmasint jó bolt volt ez a Prédáknak is, meg a Pribicskának is. Csak a Borka kamarája

A TÁRSASÁG KÖZPONTJA

lesz ön, ha a vendégeket jóizü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja ziekik az abban olvasott vicceket.

ürült szaporán.

— De az nem addig van a’

— gerjedt föl Borka indulata. Elmegyek én a szolgabiróhoz, adja vissza az uramat. Huszti nemes embernek vagyok én hites asszonya, még ha csak hétszilvás is!

Valóban amolyan bocskoros nemes volt a Préda család az Ipoly mellől.

Nemes ember, nemes asszony panaszát pedig csak a nemesi vármegye szolgabirája intézhette el. De Bosnyák Menyhért, a rimaszécsi ezolgabiró nem tudott eligazodni rajta: nem volt ily esetre passzus Werbőczi hármas könyvében sem. Mindkét selma váltig ragaszkodott ahhoz, hogy ő a sógor. Idézés, replika, duplika mit sem használt.

— Tud köztük igazságot tenni az ördöngős ördög — fakadt ki végre Bosnyák Menyus.

— Hisz úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik ragyás pulyka tojás a másikhoz.

De nem azért asszony az asszony, hogy a jussát hagyja. Nem ő, a herkópáternek sem. Férjet akart. Apellált az alispánhoz, Koháry Istvánhoz Pelsőcz városában.

Aki végignézte jó Gömör és Kis-Hont ősi megyeházának közgyűlésének termében a kemény arcélü, de melegszívű, régi alispánok képmásait, az tiszteletet érez a nemesi vármegye és azok derék tisztviselői iránt. Az ő emberszeretetük, eszük és bölcsességük menté meg a magyart a török, majd a német világ zivataraiban a véglegas pusztulástól. Pedig akkor 200 rhénesi forint volt egy alispán évi fizetése, a szolgabiróé pedig 120. És nem volt akkor az a sok paragrafus, törvénykönyvkódex, döntvénygyűjtemény s rendőri büntető szabályzat, mint manapság, hanem amire nem mondott szentenciát a Hármas-könyv, azt elintézték szivük, eszük, belátásuk szerint. És jól intézték el.

Prédáékkal \sem sokat teketóriázott tekintetes Koháry István alispán. Gondolt egyet, becitálta őket mind: a két férfit, az asszonyt, sőt az anyóst is, az öreg Ocsenásnét, Szent András havának harmadik szerdájára. Az anyós láttára azonban mind a két Préda még hevesebben tiltakozott, hogy ő lenne a veje. Világos volt, hogy összejátszik a két lókötő:

— Én a sógor vagyok.

— Én vagyok a sógor.

— Jól van hát, — szólt az alispáni. ítélet, — majd kettévágatjuk az anyóst. Legyen belőle mindkettőtöknek.

Erre az a Préda, aki amugyis ott legyeskedett a szipogó menyecske körül, elkezdte vigyorogva dörzsölni a kezét.

— Asszony — mutatott rá szigorúan az alispán — ime itt a férjed, vidd. De azután most már táguljatok, az ebugattát.

— Miért akar elválni a férjétől? — kérdi a bíró...............

....— Sokat dohányzik, szereti az italt, többször kimaradoz éjfélig a barátaival, sok pénzt költ szórakozásra, gyakran kijár halászni, újságot olvas, ha hozzá beszélek nem tudja rendesen az autóját hajtani, sokszor fölkeresi rokonait, szeret a vízpartra menni s ott fürdőzni s elhanyagol engem.

— Azt akarja, hogy férjét megbüntessem? — kérdi a hiró.

— Igen, — megérdemli a legsúlyosabb büntetést.

— Jól van, — feleli a biró, — nem választom el a férjétől, mert ránézve az lesz a legnagyobb büntetés, ha együttmaradnak.----------vs.j £•»----------KIKÉRI MAGÁNAK

Egy biztositó társaság irodájában, Tudra irodatiszt egy Ízben kissé hangosan talált valamit parancsolni a szolgának.

A főnök: Kikérem magamnak ezt a hangot Tudra ur! Azt hiszi, hogy ön itt a főnök?

Tudra: Nagyon jól tudom, hogy nem vagyok az.

A főnök: Hát ha nem az,! hogyan mer úgy kiabálni, mint egy Szamár?--------------------------JÓ ORVOS

— Baj van kérlek, nagy baj.

— Mi a baj?

— Már ingyen betegem sincs.

ISKOLÁBAN

A tanitónéni az első emberpár büntetéséről beszélt s elmondta, hogy Éva mint szakította le a fáról az almát s adott belőle Ádámnak.

A kis Jucika feláll s igy szól:

— Tanitónéni, ugy-e milyen kár, hogy Éva nem a körtét szerette, mert ha abból szakított volna, az emberek még ma is a paradicsomban élnének?

LÁNYOK

Ismered Olgát? 1

— Valamennyire.

— Beszélsz vele?

— Vele nem beszélek, — hanem róla sokat.--------------------------ANYAI TANÁCS

Móricka sirva jön haza az iskolából. A mamája megkérdi:

— Mi bajod van, Móricka?

— A tanító összeszidott és azt izeni, hogy mosdass meg, mert büdös vagyok.

A mama dühösen mondja:

— Mondd meg a tanítónak, hogy ő azért van az iskolában, hogy tanitson, nem pedig, hogy szagoljon.

SZÍNHÁZBAN

— Tegnap a színházban a karzaton előadás közben egy ember elaludt s leesett a földszintre. Mindenki nevetett csak én nem.

— Miért nem nevettél te is?

— Mert én voltam az az ember. t--;----‘-£ CJ --------A “KIS BONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.0© dollár.

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe:

Foreign Services Corporati on

FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is írhat.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.