Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-12-20 / 24. szám

2-IK OLDAL RT<J noWrt _ CT.EAN FTTN 1955 december 20. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) Minden ember csak magára gondolt, meg a hozzátartozóira — akárcsak egy léket kapott hajón. Csak Alasztornak volt “szive” segítségül menni az elalélt nő­nek, de férfi létére az sem te­hetett többet, mint hogy az ájult nőnek a fejét, amely a dí­vány karján hátra volt szegve, a hímzett vánkosra igazította s aztán széjjelnézett segélyke­reső tekintettel, mig szemeivel megtalálta lelkének hasonmá­sát, Amandát. (Ha ugyan van lelke?) Amanda mindjárt bebizonyi­­tá, hogy “nincs”. ő is odalépett az eláj ülthöz, de nem azért, hogy azt életre hozni segítsen, hanem hogy azt a levelet kivegye a kezéből, amely az ájulást okozhatta. Jo­­gott vett hozzá, hogy azt elol­vassa. Hiszen kebelbarátnék voltak. S amint elolvasta, az arca lángveres lett a dühtől, még a rizsporon is keresztül pipacs­­lőtt a harag színe, a szemei még jobban kidültek. — Ah! Ah! Förtelem! Gya­lázat! Micsoda gazság! Alasztor meg akarta akadá­lyozni abban, hogy a levelet fenhangon elolvassa az egész társaság előtt, de csak akkor tudta azt a kezéből kikapni, mikor már Amanda belekez­dett: “Szerencsétlen nőm! Tudd meg, hogy el vagyok veszve...” De azt már nem gátolhatta meg, hogy amit a levélből meg­értett Amanda, azt rikácsoló hangon ki ne trombitálja. — Azt irja a gazember, hogy váltókat hamisított az én fér­jem nevére. Harmincötezer fo­rintig. Perukker követeli a fize­tést. S ő maga szökik Ameriká­ba! Ha utolérik, főbe lövi ma­gát! — Eh! Én nem ismerek most sem eget, sem földet. Képes vagyok embert ölni dühömben! Harminötezer forintot Vigárdy nevére hamisítani! Hát nem tudott más ember nevére ha­misítani? Egy zsidó nevére? A legjobb barátjáéra kellett ha­misítania? — Hiszen ha hamisak az aláírások, Vigárdy nem káro­sodik miattuk, nem kénytelen fizetni csillapitá a szép fúriát Alasztor. — Nem is tanácsolnám neki! Egy fillért sem! “Ezek” miatt! De a gyalázat mégis megvan. Jó barátok voltak. Együtt tra­­fikáltak. Mégis meg lesz hur­colva a neve. Esküt kell neki letenni a törvényszék előtt. Még majd hamis esküvel fog­ják vádolni. Megteszik a pró­kátorok! Kidják a váltókat szakértőknek, megvizsgálják az aláírásokat. Juj! micsoda gya­lázat! A biró a közvádló ke­­resztkérdésekbe fogják. Vala­mennyi újság tele lesz a valla­tásával! Bele jön a képe az új­ságba! Egy országos képviselő! Elveszti a mandátumát! AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra. az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett 1 í! van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra. ,, n r tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára ....... v iL . D U Vidékre 20 cent portőköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17. MICHIGAN Minden Újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. — Talán mégis legelső dolog volna ezt a szerencsétlen ba­rátnőnket életre hozni, szólt kérlelő hangon Alasztor. — Önnek lehet barátnője, nekem nem az. Nincs az elájul­va, csak tetteti magát. Isme­rem én az ilyen tempókat. Ez a legkényelmesebb az ilyen bajnál. Csak tessék magára hagyni, majd fölébred az ma­gától, ha senki nem lesz mel. lette. Ö az oka mindennek. Az ő bolond fényűzése. Tetszett neki, hogy róla úgy Írnak az újságok: “ünnepelt szépsé­günk. Társadalmunk csillaga!” Itt van! Francia pezsgő! Fé­nyes bankettek: olyan embe­reknél, akik hamis váltóval szerzik a pénzt, mások megká­rosítására! “Minő ízlés! Micso­da érzés!” — Tessék! Ez lett a vége! (— Jaj de szeretem, hogy nem ettem abból a fácánsült­ből, dörmögi Thurzó Attila ur a felesége fülébe, felsegítve a vállára a hermelines sált. (— Csak legalább ittam vol­na abból a pezsgőből, amit ki­átkoznak a gyomromból! szól, I ellenlábas véleményét nyilvá- Initva, Kapiczány ur.) j Alasztor a dívány támlájá­hoz támaszkodva nézi a dühön­gő szép asszonyt. Ez az igazi ősember-nőstény! Brüsseli csipkében. Az eredeti Éva-anyánk, aki nemcsak az almáját a fának kóstoltatta meg Ádám apóval, hanem a hajtását is. — Ez a tökéletes asszonyi-állat! Mikor csipke­kendőjével meg törli az izzadt arcát még a púder is lejön ró­la: egészen igaz, kívül és belül. Nem fest magának se hamis szemöldököt, se hamis erényt. A szerencsétlenség színhelye percek alatt kiürült. Mintha azt kiáltották volna a közön­ség közé, hogy “ég a szinház”. Csak az inasak jártak alá s .fel, akik a távozó vendégek el­cserélt kalapjait keresték. Vigárdyné észrevette közöt­tük a sárga libériást. — “Georges!” — És aztán még egy párszor: — Georges! S hogy annak nem akart sike­re lenni, végre: — “Gyurka! Nem hallod, hogy kiabálok?” — Kérem alássan a vendég uraknak... — Neked most nem paran­csol senki, csak én! Gyorsan szedd össze a saját ezüstünket és porcellánunkat s szállítsd haza, különben lefoglalják a hitelezők s aztán majd jár­hatsz a törvényszékre vallató­­í'a. — A japáni vázákért is visszajöjj. A bérkocsist érte­sítsd, hogy nem kell neki éjfél­­után két órára visszajönni, a lábpokrócot elhozd tőle. — Ezek a bitangok saját fogatot tartottak, maguk kocsikáztak, j mig nekem elég jó volt a szá­­j mozatlan bérkocsi. Pedig ne­­} kém lett volna módom benne. I S az én apám nem lopta, nem : csalta a vagyonát: becsületes ! utón kereste. Hanem azért en-JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 gem csúfoltak “tollszedő leá­nyának”. Ezen aztán sírva fakadt. Azért még sírva is zsémbelt. Nem volt már ott más, csak Dobokay. Alasztor figyelmezteté a ha­ragos hölgyet, hogy kár volt azt a bérkocsit visszarendelni: már most hogy megy haza? Ilyen éjféli órákban! — Gyalog, ön fog hazáig ki­sérni. (Tehát még ezt az egy em­bert is, aki ott maradt a sze­rencsétlenség színhelyén, elvi­szi onnan magával.) — Hát hiszen a tolvajok és az aszfaltbetyárok ellen megvé­delmezem önt magam is, de a meghűlés ellen nem. Hogy megy hazáig ezekben a cipők­ben? — Ejh! Most egy olyan po­kol forr bennem, hogy nem ér­zem, mi a hideg. Nyújtsa ön a karját! (Pedig azt is megvárhatta volna, amig a férje megérke­zik.) Rosszul tette, hogy nem vár­ta meg. Hiszen bizonyos, hogy Vi­gárdy a clubból egyenesen ide fog jönni. Az még nem tud semmit. (Folytatjuk) —----­FÉRFIAK SORSA — Mondd Pista, te és felesé­ged közt soha sincs vélemény­­különbség? — Dehogy nincs. Csakhogy én nem mondom meg neki, — feleli a barátja s így szent a béke köztünk.---------------------------­HOGY ÉRTI? Feleség: Akkor is hü vagy hozzám, ha utón vagy? Férj: Természetesen. Ha rá­nézek egy idegen nőre, lelki szemeim előtt rögtön megjele­nik a te képed és én igy szó­lok magamban: “Távozz tőlem sátán”. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön. ha a vendégeket jó­­izü élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja yiekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Thumbnails
Contents