Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-11-20 / 22. szám

1955 november 20.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7 IK OLDAL

A FÉRFIAK SORSA: A NŐ

— Hát csak a legközelebbi nőismerősét nevezze meg, — faggatott tovább, — azt, akivel leggyakrabban beszél.----- Leggyakrabban? Kivel

is beszélek én leggyakrabban? Leggyakrabban a trafikos aszszonyómmal beszélek; akinél szivart veszek reggelenkint.

Rácsapott legyezőjével a fejemre. Néhány perc múlva megint kérdezett:

— Mégis milyen családokkal ismerős maga?

Elmondtam.

Ida figyelemmel hallgatja.

— És maga is szokott vendégeket fogadni?

— Hogy szoktam volna? Nőtlen ember a kávéházban beszélget barátaival.

Fürkészően nézett a szemembe.

— Ki az az úri hölgy, aki délután négy órakor szokta magát meglátogatni?

— Engem? Ki is?

— Vadgalambszin rüha, hortenziavirágos kalap...

— Tudom, már tudom: kliensem az a hölgy.

S elmondtam neki a báróné ügyét. Végül rácsodálkoztam:

— De hát honnan tudja, hogy az a hölgy? ...

— Véletlenül arra járt a cselédünk.

Megmosolyogtam. Még kedves is volt nekem, hogy annyira figyelmez ream.

Nem sokkal rá egy takarékpénztár megbízásából Zalába kellett utaznom. Egy tönkrejutott urnák a birtokát licitálták, és sokkal tartozott a takarékpénztárnak.

Keszthely mellett mentem el. Gondoltam megnézem Hévizet. Ismer'ősöm is van ott: a báró. Ott javitgatja a gerincét abban a vaskorpás meleg tóban.

Hát vele töltöttem egy délutánt. A bárónét is ott találtam persze. A beteg már javult valamennyire, de nem birta ki a vendéglőt meg a lakást. Nyomorúságos fürdőcske volt az akkor. És a dunántúli koldusok is ott nyüzsögtek a tónak lefolyó árkában.

A báró orvosa azt ajánlotta, hogy a Lukács-fürdőben vegyen ki lakást. Hát másnap a báróné is vonatra ült velem: maga akarta megválasztani és kialkudni a lakást a fürdőben.

Négy nap nem láttam a menyasszonyomat: az állomásról egyenesen hozzá-hajtattam.

Csak elhököltem: olyan sápadtan lépett ki elém. Akkor láttam sápadtnak először, s

s mondhatom soha életemben nem láttam emberen olyan színváltozást: mintha a márványszobrát öltöztették volna a ruhájába, a fehér-bodros babos paradicsom-szin szatinba. De eleven márványnak is rut volt: a szemöldökét mintha szénnel porozták volna a szeme fölé! És az a halvány árnyékpehely a felső ajka fölött, amely máskor annyira ingerlőén emelte a szépségét, olyanná vált, mint a tizenhat éves kamaszok bajusza.

I . • ' ' '

Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen!

LEGÚJABB

ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ

ÉS ÖNÜGYVÉD

Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására.

Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitvá- I nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve’ek és iratok megfogalmazására.

Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70

Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti.

Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Csúnya volt sápadtan, csúnya.

— Ida! — szóltam ijedten, mi baja?

— Semmi, — felelt elmosolyodva. Csekélyke rosszérzés. Egy óra sem telik belé s visszatér a szinem.

De a mama is olyan volt, mint a felborzolt tollú pulyka. Kerek szemmel nézeget a leányára.

Engem nyugtalanított az Ida állapota:

— Dehát mégis Idácskám, hát...

— Eh, — legyintett, — ne beszéljünk rólam.

S egyszerre mintha meg akarna rohanni, rám villant a szeme, és rajtam maradt, mint két hideg tőrhegy:

— Ki volt az a hölgy, akivel utazott?

Csak elképedtem.

— A báróné.

— A báróné?

— Az. Csak nem kételkedik talán? Éshát honnan tudja? Hiszen épp most érkeztem.

A szemét mélyen behunyta:

— Egy leány-pajtásom telegrafálta meg.

Aztán egyszerre a nyakamba borult, és nevetett:

— Ugy-e megijesztettelek?

— Hát ezért voltál beteg?

S elmondtam neki a báróék fürdő gondjait.

Megnyugodott. Az arca színe visszatért. Jó, vidám estét töltöttem a hajlékukban.

Másnap elmentünk lakást keresni: négyszobásat, az Erzsébet-téren meg a Muzeumutcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk.

Hát a József-téren találtunk volna is alkalmasat. Idának különösen tetszett, hogy az ablakból az egész teret láthatja.

— Ide teszem, — mondta a varróasztalomat, s ki-kitekintek az ablakon.

És tapsolt.

Hát nem is igen alkudtam, csak lefoglalóztam a lakást.

Onnan sétálva mentünk át Kuglerhez. A fiákerünk lépésben kisért.

Ida boldog. Egy-két süteményt választ. Beszélgetünk arról, hogy melyik szobát milyen szinü tapétával vonassuk be? Egyszer aztán elhallgat. Elkedvetlenül.

— Mondanék valamit, báránykám.

— Hát csak mond kis angyal. Velem csak bizalmas lehetsz.

— Nem bizalmi kérdés.

— Hát csak mondd, akármi.

— Nekem az a lakás nem tetszik.

— Miért nem angyalom?

— Hogy én mindig a József nádor hátát nézzem? Febx'uár-, ban hagyjuk ott azt a helyet.

— Jó: ott-hagyjuk.

— A Dunaparton kellett volna. Ott látni a hajókat, a Gellért-hegyet, a királyi palotát.

JOHN K. SZŐLLŐSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S

Érzem, hogy ott találtunk volna olcsóbbat, jobbat. Csak azért is nézzük meg. Ha nem is vesszük ki, nézzük meg, báránykám.

Beültünk újra a fiakerbe. Végig néztük a Duna-sort. A Rác-várossal szemben találtunk egy szép négyszobás lakást.

— Lásd, lásd, — mondotta. Elhamarkodtuk.

Vállat vontam:

— Ezen könnyű segíteni. Még a foglalót is visszakapjuk. A házmesternek adok tiz forintot, s megvan.

Úgy történt.

De mikor a házmester visszaolvasta a bankóimat, Ida idegesen forgatta a jegygyűrűjét.

— Báfánykám, mondanék valamit... De ne haragudj meg.

— Nem haragszom, csak mondd, angyalom.

— Mégis jobb lesz itt, báránykám. A hajók olyan csúnyán füstölnek, mint a gyárkémények.

Nevettem rajta. A papának is elmondtam, az is nevette. Nem is nevette, röhögte. A térdére csapkodott, a hasát fogta, a kezét rezegtette a levegőben, mint a fuldokló. És ordított:

(Folytatjuk.)--------------------------HÁZASTARSAK

— Nem minden nő pazarló, — mondja a feleség férjének. Lásd én olyan összegből tudok szépen öltözködni, mely öszszegből csak nagyon ócska ruhát vehet egy férfi magának.

— Igazad van édesem, — feleli a férj, amennyi pénzt a ruházkodásra költesz, nekem nagyon kevés marad arra, hogy szépen öltözködhessek.

NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL

rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyal részére.