Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-11-05 / 21. szám
1_1 1955 november 5. fVT« nnvnrt _ n,F,AN FTTN 3-IK OLDAL A családi béke helyreállítása régente A jegyző az irodában ül s nem látni a cigarettafüsttől. Bejön egy asszony feketében s megáll az ajtóban. — Jónapot kivánok, tekintetes jegyző ur. — No, mi jót hozott? — Tekintetes utam, alássanj megkérem, tessék szives lenni csinálni valamit. ■— Mi baj? — Nem bírok a fiúval, a Miskával. Nagyon rossz, kérem. Nem lehet vele bírni. Kártyázik, még tegnap reggel sok-sok korona vöt nála, most már egy krajcárja sincs.. Mi lesz belőle tekintetes uram ebbe a világba. Ilyen fiatalon. — Hát mért nem segít az apja? — Hogy segítsen, kérem? •— Verje meg. Az asszony szomorúan hajtotta le a fejét. — Az nem veri meg, kérem. Az nem’ember. Az még engem se vert meg soha. A jegyző komolyan nézett rá. — Hm. Az asszonyból kitört a keserűség és elpanaszolta élete minden baját. így kellett neki egész életét eltölteni harcban. Most meg fáradt, öreg. Minden erejét kiadta a hosszú verekedésben. Az ura sohasem számított, az úgy élt mindig, mint egy mesebeli herceg, csak készhez ült és álomba kélt. Most a gyerek kezdi. Már arra nincs ereje, hogy azt kinevelje, mert a háború óta elromlottak a gyerekek. A jegyző csöndesen szólt: — No csak küldje fel hozzám a fiút. — Köszönöm alásan, tekintetes uram, alássan köszönöm. Másnap délelőtt megjelent a jegyző előtt a fiú. Nagy darab, hirtelen nőtt siheder. — Itt vagyok, tekintetes jegyző ur. — Várjál. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az eiőfize* tési dijat lejáratkor me» fizeti. Mikor befejezte az írást, felállt a jegyző s odalépett a fiúhoz. — Nesze. Ezzel hatalmasan arcul vágta. — Nesze. S ezzel mégegyszer pofonvágta. , A fiú észhez sem bírt kapni, csak tátogott és hápogott. — Mér vót e, jedző ur? — Mér? Kártyázni jársz? Sok-sok koronát versz el egy : délután? Hát azér! A fiú égő arca elsápadt. Aztán lehajtotta fejét. — Alásan megköszönöm, tekintetes uram. Ezzel elment. A nyári vásár után megint beállít az asszony a jegyzőhöz. — No mi az, néni? Hogy viseli magát az a fiú? — Tekintetes uram, az Isten áldja meg, a fiúval azóta jó viszonyban vagyok, rendes, jó fűi lett belőle, hanem az uram. — Hát az mit csinál? — Jaj kérem, mióta nem vittem el a vásárra, azóta nem bírok vele. — Milyen vásárra? — Hát csak mentünk a vásárra, a városba, osztán készült az öregem, hogy jön, mert olyan, mint a gyer’ek. Hát én meg nem vittem el, mondtam neki, hogy most nem te jössz, hanem a Miska. Ezen megharagudott és már két hét óta vége van minden békességnek, egy perc nyügta sincs, csak ordít. A jegyző sokáig nézte az aszszonyt. — Tudja mit, máskor vigye el. i — Elvigyem? — El. — Hát köszönöm alássan, — mondta csendesen az asszony, aki csalódottan nézett maga elé, mintha mást várt volna, majd megmondom neki, hogy máskor elviszem. Tél elején az ember állított be. — Tekintetes uram. — Na mi az, öregem? — Hát tekintetes urarp, szeretnék valamit kérdezni. — No csak kérdje. — Szeretném megverni a feleségemet, mert nem bírok vele. — Szeretné megverni? — Nagyon szeretném. A jegyző leszitta a cigarettáját, akkor azt mondta: — Hát akkor csak verje meg. — Megverjem? — Verje meg, de módjával. — Módjával? — Igen. — Köszönöm alásan tekintetes uram. Az ember elballagott s másnap délelőtt jön a Miska gyerek, hogy hamar tessék eljönni, fölvenni az esetet, mert az anyja fekszik. A jegyző fölvette köpönyegét, botját s elment a házhoz. — No, mi az, néni? — Megvert az uram. — Nagyon? * — Levette a ostort az ajtó sarkáról, avval.-T Ejnye, ejnye. — Mán itt vót a bába, azt mondta, egy hónapig nem kelek fel az ágyból. Az ember ott állt a tükör előtt, keményen, mogorván. — Hát mért verte meg enynyire? — Első ütésre, — sirt az aszszony leestem a lábamról, mégis vert a pogány. — Nohát! Micsoda dolog ez? Az ember elfordult, kinézett az ablakon a havas udvarra. — Hát isz azt mondta a tekintetes ur, hogy adjam meg a módját. .. Hát én kiadtam neki, ami dukált... Úgyis készültem már rá, mióta élek. A jegyző komolyan nézte őket. — Hát most már jóviszonyban lesznek? Az asszony csöndesen mondta: — Igen, tekintetes uram. — Láttam a nővéredet a parkban, amint egy fiatalem! bér meg akarta csókolni. — És sikerült neki? — Nem. — Akkor az nem volt a nővérem.--------J A ---------GYERMEKSZÁJ t — No, mit néztek olyan furcsán reám? — Azt szeretnénk látni, mikor pukkad fel a néni. — Hát aztán miért pukkadnék én fel? —Azt mondta a mama, hogy mihelyt meglátja a néni az ő uj kalapját, rögtön megpukkad irigységében.--------------------------A JÓ GOMBOK — A múlt héten vettem ezt a kabátot, — panaszkodik a vevő a kereskedőnek, — amikor otthon végig hegomboltam, hát a kabátnak a háta végig hasadt. — Látja, az bizonyítja, hogy milyen jók a gombok a kabá-r ton, mert egy sem szakadt le.---------------------------— Ugy-e férjecském nem látszom 40 évesnek? — Nem drágaságom ... már nem látszol 40 évesnek. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentum) Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean *Fun” havont» kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élciapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre a örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élvezetes, vig órát fog Önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű élclapját. .
