Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-10-05 / 19. szám

2-IK OLDAL f7"¥ Q? nOVifA r* T P « XT PTTV 1955 október 5. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) — Ah! Ez élvezetes lesz. — Nem az emberiségben van a hiba, hanem önben, ön hir­­hedett ügyész: hol védő, hol vádló. Egészen bele élte magát, az emberi lélek árnyoldalainak tanulmányozásába. Valamint egy kórház főorvosa csak bete­geket lát maga körül,igy egy hires jogász csak vétkeseket.' önzőket, csalókat, tettetőket, | hitszegőket, ön nem ismeri az igazi világot: én ismerem azt! Én látom a valót. — ön látja a valót? Ezekkel a sárga szemekkel? Hisz ön sa-J ját magát sem ismeri! — De többet mondok: még a saját leányát sem ismeri. Camilla megrezzent erre a szóra. I — A leányomat? Hát mit| tudhat ön a leányom felől?. Hisz az még gyermek! — Tudom. Tizenkét észtén dős. Hanem azért mégis több életbölcsesége van, mint ön­nek. — Honnan veszi ezt az ál­lítást? — Hiszen régi barátja va­gyok e háznak. Bocsánat a szó­ért. Régi bejárója. Néha egy baráti ebédnél, meg az után vo’t alkalmam a kis Helvilá­­;rak ee-v-esrv közbevetett mon­dását feljegyezni. Az mind egy józan kmiKus szeilemnek a me?nvilatkozása: a ki már a dajkájától se engedett magá­nak hazugságokat mondatni. Ez soha sem fut el az ember elől, hanem szembe áll s olyan vágásokat ad, hogy elképe­dünk bele. Meg ne ijedjen, nagysád. Egészen az anyja lel­­kületét tükrözi vissza. Csak­hogy a tükörkép erősebb az ere­detinél. — Hölgyeinknél az a szokás, hogy ismerőikkel em­lékmondásokat iratnak. A kis Helvila is abban a kitüntetés­ben részesül, hogy vele is irat­nak ilyen bölcseséget. Azokat aztán nekem is megmutatják. Egy szép kisasszonynak ezt ir­ta a legyezőjére: “Nem az bol­dogít bennünket, a mink van, hanem az, a mit „remélünk.” A szép nő tőlem kérdezte meg, hogy mit tesz ez; ő nem érti. — De honnan vesz egy tizen­­kétesztendős gyermek ilyen gondolatot? Camilla arcán látszott a kel­lemes hangulat. — De erősebb mondás az, a mit Vigárdyné legyezőjre irt a kis * leány. Azt tetszik tudni, hogy Amanda teljesen az én világnézeteimet osztja. Annyi­ra összebarátkoztunk az egész életfilozófiánkkal, annyira ro­konok a lelkeink, (ha ugyan van lelkünk), hogy nem sze­retnék neki férje lenni azért a háromemeletes házért, a mit kelengyében kapott. És a mellett alaposan tudós. Pro­fesszor lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei nincsenek. Hát ennek ezt a mondatot irta a legyezőjére a kis Helvila: “A tengerszemnél, mely semmi AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, meri a szavak mellett 1 ü van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpa pírra, g s\ tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............. va.OU Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. élőt nem táplál, többet ér egy harmatcsepp, melytől egy fű­szál föléled.” — De már a szép Amanda nem kérdezte én tő­lem, hogy mi ennek ez értel­me? Azt mondá: “No nézd! A galambfióknak fullánkja van!” Kitalálta, hogy ki az a tenger­szem, s ki az a harmatcsepp? E percben észrevette Camil­la, hogy egy szőnyegajtó kissé megnyílik: ott valaki hallgató­zik. Bosszúságát nem tudta el­rejteni. Alasztor megsejtette azt s sietett búcsút venni. — Még visszasietek a szín­házba. Egészen kedvem szerint való darabot adnak. — De visszajön? — Nem fogok sietni. Mikor­ra nagysád felolvasására kerül a sorrend, akkorra jelen leszek. — No azzal épen nem vigasz­tal meg. — Becsületemre — ámbár nem hiszek a becsületben — fogadom, hogy egy suttogó szóval sem fogom a nagysád előadását zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez: keresztül fogja hallani a tetszészsivajon nagysád az én hangomat. — No csak azt ne tegye, ké­rem. Camilla kezét nyuitá: Alasz­tor az ajkaihoz emelte s aztán kiment az ajtón. III. Camilla összehúzta a szemöl­dökeit; egyéb kifejezése a ha­ragnak nem állt rendelkezésé­re — ezzel a szelid arccal. Siet­ve ment a félig felnyitott ol­dalajtóhoz. Közeledtére az ajtó egészen felnyílt. Haragjának tárgya ott állt előtte. Egy kis leány. Azaz, hogy egy nagy kis leány. Volt olyan magas, mint az anyja. Kurta gyermekruhát viselt fodorral a nyaka körül, a derekán széles kék öv volt, nagy csattal* a nyakán egy sor fekete gyöngy. Semmiben sem hasonlított ! az anyjához. Az arca telt és ha­­|lavánv; a szája nagy, mély gödrökkel a szegletein, a mik mosolygó kifejezést adnak ne­ki; az orra görög szabású; nagy kék szemei őszintén felnyílva; magas homloka, felfésült sző­ke hajjal, mely egyetlen var­­kocsba fonva hosszan, ereszti alá a végén átkötött kélszalag­­csokrot. De még ahhoz sem hasonlít, a mit egy okos leány­nak szokás nevezni. Inkább egy kedves kis bamba, első tekin­tetre. — Te hallgatództál! szól szi­gorú tekintettel a mama. — Nem én. Tanulmányoz-! tam Mindig arra intesz, hogyi az okos emberek beszédéből, tanuljak, s ez már csak okos ember, a kire rábíztad a mun­kád megbirálását. — Ez illetlenség. — Ugyan ne húzd össze úgy a szemöldöködet! Sehogy serrí; JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezí 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 illik az arcodhoz a harag. Hát nem szabad énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, a mikor akarok? — Jól van no. Kis baba! Hát kell indus fánk? Azért jöttél? — Majd ha rákerül a sor. — Ah! Megittad már a teje­det, — A kis cicámmal megoszt­va. Az is erős növésben van, korához képest; félő, hogy an­golkórba esik. — Akkor mehetsz a szobádba aludni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy korán le kell feküdnöd. — És a torna gyakorlatot. — Azért, hogy görbe ne le­gyen a hátad. — Hiszen még nem görbült a hátam ... — No, hát mivel akarod az estét tölteni? — Szeretnék az estélyen itt lenni. — No arról szó sincs. — Hiszen mindig ott lennék melletted; aztán vigyáznék rád és figyelmeztetnélek. (Folytatjuk)----------------------­UJ HÁZASOK — Miska, ha megérkezünk az állomásra, — mondja a nász­úiról visszatérő fiatalasszony férjének, — viselkedjél úgy, mintha már évek óta házasok volnánk. — Nagyon jó lesz Mariska, — válaszolja a férj, — majd te viszed az utazóbőröndöket.-------­A JÓ TANULÓ — Szégyelheted magad, fi­am. Huszonketten vannak az osztályodban és te vagy a hu­szonkettedik, tehát a legrosz­­szabb tanuló. — Lehetne rosszabbul is, mama! — Hogy lehetne ennél rósz­­szabbul? — Pédául, ha negyvenen volnánk az osztályban. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Thumbnails
Contents