Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-08-20 / 16. szám
1955. augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL r A kapu alatt nem csókolództak. De a fiú fölment vele az emeletre, s be a lakásukba. A versek özönével dőltek azokban a napokban a hűtlen kedveshez, persze fekete tintával, mert a lilát már gyűlöltem. És öngyilkossági gondolatok kavarogtak az agyamban. ... Pisztolyt veszek, és ott lövöm szivén magamat az ajtajuk előtt. Ha kilépnek, csak ennyit nyögök: — Flóra az oka! S meghalok. ... Nem, nem igy: a szobámban lövöm magamat szivén. A verseimet letisztázom előbb és ráirom: Janovics Flóra kisaszszonyTiak a II. emeleten. ... Ez se lesz jó. Azt a fiút lövöm le előbb az utcán, mellbe. S igy fogok szólni Flórához: — Ezt magáért tettem. S a következő pillanatban magammal végezek. Gondoltam igy is, úgy is. Mindenféle variációban megvolt az eltökélésem, csak épp a pisztoly hiányzott. Ekközben elkövetkezett a karácsonyi vakáció. Haza kellett volna mennem, de apámnak azt Írtam, hogy némely tanulmányomban hátra vagyok. Pedig máskor, hogy rohantam haza! Nem bírtam elmozdulni Flórától! Égetett az érdeklődés, hogy kije-mije Flórának az a fiatalember? Szinte bele-betegedtem a gyötrődésbe. Azokban a napokban persze ő se járt iskolába. Meg kellett lesnem, mikor látogat el hozzájok a fiatal ember, s mikor mennek együtt valahova? A lesés persze az ablakból történt, olykor a szállongó hópelyheken át, hogy a fejem szédült belé, olykor a reggeli elmulasztásával, olykor az ebéd abbahagyásával. Ahogy félrehúzom egy reggel a kárpitot, s lenézek, hát a sokat emlegetett ott ül a szobájok ablakában egy-ingre vetkezetten s beretválkozik. Testvérbátyja vagy mije volt a leánynak. A kiállott gyötrelmek után végre azon kezdtem tűnődni, hogy beszélek vele. Beszélnem kell vele, mert hátha másvalaki jön és az nem lesz testvérvalakije!? Irtózta tó volt nekem ez a gondolat! Akárhogyan is meg kell vele ismerkednem! De hogyan és hogyan? ? ? ? ? ? Az utcán nem lehet megszólítanom! Talán a lépcsőn... S napokon éjeken át zúgott, katakolt, gőzölgött a fejem; hogyan álljak eléje? micsoda szóval szólítsam meg? —Bocsánat kisasszony ... Vagy: —Engedje meg, hogy ... Vagy: — Talán megengedheti ... Ezerféle variációt találtam, de egyik se látszott alkalmasnak. Hátha ő azt feleli: — Micsoda illetlenség! Vagy: — Csodálkozom az ön vakmerőségén! Vagy: — Szemtelen tolakodó! Ezen válaszoknak csak az elképzelése is rogyasztó valami volt! Az egész januárius hónap ezekkel az izgalmakkal telt el. Végre találtam egy formát, amelyet örömmel üdvözöltem. Szinte futni szerettem volna én is, és kurjongatni: — Megvan! megvan! A forma ez volt: “Szokatlan valami, hogy igy lépcsőn mutatkozzon he egy fiatal ember, de kénytelen vagyok vele: nincs közös ismerősünk. Engedje meg hát, hogy... Ezt oly tökéletes és elmés valaminek éreztem, hogy örömömben aludni se bírtam azon az éjszakán. Leírtam és betanultam. S elképzeltem, hogy Flóra meg fog ugyan döbbenni, de végre is kezet nyújt. Azt a kis kis keztyüs kezét fogja nekem nyújtani! Vájjon mit mond? Milyen bájos lesz! És reggelig daráltam ... Szokatlan valami... S ahányszor elmondtam, a gyönyörűség hulláma ömlött rajtam végig. A következő nap már nem a Papnevelő utcán vártam, hanem az üllei-ut sarkán S mikor előtűnt a Kecskeméti-utca végén, siettem a lépcsőjükre. Fölfutottam a második emeletig, s onnan lassan le, hogy az első emeleten a gázlángnál találkozzunk. De mindig hozott valakit az ördög: vagy le vagy föl mindig épp akkor kellett valakinek a lépcsőt koptatnia. S mikor Flóra elhaladt mellettem, a szemét lesütve, egykedvűen, nyugodtan, énnekem mindig egy tündérvilágom sülyedt a semmiségbe: Most milyen alkalmas lett volna! S igy tartott megint napokig. Jártak, jártak, mindig jártak a lépcsőn! Micsoda nyugtalan nép ez a pesti, hogy nem bir otthon-ülni! Volt úgy hogy éppen abban a pillanatban, mikor Flóra az első lépcsőre lebbent, üres volt a lépcsőház, s én emelkedő szívdobogással daráltam magamban: Szokatlan valami... A következő percben megjelent a nyomában valaki, vagy fölülről fordult valaki a lépcsőre és kipp-kopp-csissz-csossz — elrontotta a bemutatkozást! Mindig hozott az ördög egykét lakót, gyereket, asszonyt, embert az utunkba! Végre egy keddi napon!... Flóra jön és a lépcső. Üres... A második emeleti lépcső közepén állok. Lesek lefelé. S imádkozom: — Csak most az egyszer sántuljon meg mindenki, aki felülről vagy alulról a lépcsőre indul! Csak most az egyszer!... A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föl tétlen ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel * az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) i őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. j Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 És az Ég mintha meghallgatott volna: a lépcső hangtalan, szinte éjfélien csendes. Csak az ő halk cipőkoppanásai hangzanak: kipp-kipp, egyremásra, egyre feljebb. És a gázláng is mintha növekedne ... Mintha az is lobogva örülne a nagy következendőknek... Szédülés fogott el. ünnepinek érzem a percet és szentnek. A levegőben mintha angyalszárnyak lebegnének. A lépcső mintha inogni kezdene alattam. A falak mintha hajolnának ... Kipp-kipp ... egyre közelebb ... És az én nyelvem remegve ismételgeti: Szokatlan valami, hogy... De mikor már Flóra az első fordulóhoz jut, egyszerre értéktelennek, sőt butának érzem ezt a megszólitást: Szokatlan valami, hogy . .. Valami hiányzik előle! — vélekedek elrökönyödve, — de mi?! így csak nem kezdhetek beszédet: Szokatlan. Micsoda feneketlen szamárságot eszeltem én össze? Másvalamit kell mondanom, mást! Valami okosat szépet, illőt! ... S a gondolataim úgy összezavarodnak, mint amilyen a káosz lehetett a világ teremtése előtt mikor hegyek, földek, tengerek, folyók, életcsirák, napok és holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan vártak a sötétségben az Isten rendező szavára. S Flóra jön. Lépdegél fölfelé. (Folytatjuk.) NYÁRON — Olga, nem jösz velünk a tópartra fürödni. — Nem mehetek. — Miért? — Egy moly megette a fürdőruhámat. —Szegény állat, bizonyára diétán volt. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
