Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-08-05 / 15. szám
1955 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Erre igen összebarátkoztunk. Ha Flórát nem láttam, csak hozzá siettem, ő a Zöldfa-utcában laktftt egy rendőrségi orvosnál, és neki is volt már titkos oltárképe. Az ő oltárképe egy Vilma nevű csodás valaki volt. De az nem Pesten lakott, és igy Búza Jancsit nem háborgatta a szépséges megjelenéseivel. Soha nem beszéltünk mink Janicsival egyébről csak Flóráról és Vilmáról, és annyi volt a mondanivalónk, hogy csak a vacsoraidő választott szét bennünket. Egy szerdán elkísért Flóra elé. Annyit hallott már róla, hogy látni kívánta. Állunk, ácsorgunk a Papnevelő-utca sarkán. Egyszercsak jönnek, oszladoznak kifelé a klástromból a lányok. Jönnek, jönnek. És egyszercsak megjelenik, előválik közülök Flóra, mint mikor a cserépbögrék közül előtűnik a finom porceláncsésze. — Nézd! — mondom nagy szívdobogással, — nézd hát! — Melyik? — Még kérdezheted? Az a kék bársonykalpagos. Nézi. A leány jön. Ellépked mellettünk nyugodt-komolyan, mint valami tárgyak mellett. Nekem repes a szivem. Nem is birok szólni. S indulunk utána. Az egyetemi templom előtt végre meglököm Jancsit... — No? — kérdeztem halkal, mámorosán. Vállat von: — Csinos. Mikor elváltunk, hidegen szorítottam vele kezet. Másnap kelletlenül beszéltem vele. Harmadnap már egyáltalán nem beszéltem vele, s később az utcán is ha találkoztunk, elmentünk egymás mellett idegenül. Egy vasárnap ellátogattam az apácák templomába. Érdekelt, hogy Flóra milyen templomba jár? A templom tetszett. Gondolatok ébredtek bennem, hogy talán a katolikus vallás mégsem olyan, mint hirdetik. Milyen szépen énekelnek az apáca-növendékek! Mintha mennyből szállana alá a hangjok! Szép vallás, gyönyörű vallás ez a katolikus! És hosszan néztem egy szentképet, amelyen egy életnyi nagy lengő angyal látszott. — Ez a kép sokkal szebb volna, — gondoltam, — ha Flóra arcát festették volna meg az angyal arcának. Megvártam, mig kijönnek. Flóra megállt a Lipót-utcán a Papnevelő-utca mellett és két leánynyal csevegett. A napernyőjük néhány percig felém volt fordulva: csak a szoknyáját és a lábát láttam. Egy nagy kőlapnak a közepén állt. És én attól fogva gyakran bámultam azt a kőlapot. Még évek múlva is, mikor már rég elmúlt minden, ha arra jártam, sohase mentem el úgy ott, hogy oda ne pillantottam volna. Egy szeles napon a postás ment hozzájok, és valami újságot adott át nekik. Flóra lépett ki és vette át. Egy percre az ajtóban maradt. Leszakította a cimszalagot, és belenézett a lapba. A cimszalagot a szél elkapta és az udvar felé sodorta. Láttam, hogy forogva lebegve száll alá az udvarra. S Flóri bement. Én mint valami őrült rohantam le a szobámból. Reszketve gondoltam arra, hogy a cimszalagot valaki fölveszi. Nem vették föl. Vittem magammal, mint a kincsét a tolvaj. A cimszalagon a tenorista neve állt: Janovics Vendel urnák. De soha cimszalag úgy meg nem volt csodálva és becsülve. összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz simítottam: — Flóra! Flóra! Mily édes a papiros is, amit a kezed érint! Másnap a tárcámba tettem, s éreztem, hogy a kabátom balfele melegebb, mint a többi része. De hátha én is küldenék valamit a postán? Ez a gondolat szinte megremegtetett. S nekidőltem nagy tüzzellánggal. írtam egy vallomást versben. A vallomás hosszú volt és cifra. El volt benne mondva, hogy egy bus ifjúnak a szive lángol a Föld és Ég legszebb leányáért, titkon és örök tűzzel, mint az Olibiusz mécse. De még nem ütött a boldogság órája, amelyben felpattan koporsóm závára ... És másefféle ostobaság sok gondolatjel és kiáltójel között. A levelet kékszinü borítékba tettem és reggel adtam postára. Aztán egész délután lestem a levélhordót. Hát végre valahára három órakor meg is jelent. Láttam a kékboritékos levelet á kezében. Akkora szívdobogással lestem a történendőket, hogy szinte aléldoztam belé. A csengetésre a vénasszony jelent meg. Elvette a kék levelet. Ma se tudom, hogy mint vélekedett a koporsóm závára felől. Decemberben fagyra fordult az idő. Flórácska piros arccal és piros orrocskával járt az utcán. Magam is dideregtem, de belől a mellemben meleg volt, meleg! Milyen szép volt pirosán! Milyen szép! Olyan piros színek nincsenek a világ legjobb festőinek a palettáján se. S következett este a vers: A piros leányról. Egyszer elámulva látom, hogy egy fiatal emberrel jön. Csevegnek. Flóra mosolyog. Flóra könyveit a fiú hozza. Elegáns fiatal különben: lakcipőt visel és cilindert, és szarvasbőr-szinü télikabátot. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Saiveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI.1-2353 iK lehet ez? — tűnődök képedezve. Kiséri, kiséri, hazáig kiséri. Még a kapun is befordul vele. Egész éjjel nem aludtam. Másnap is oly elkeseredett voltam, hogy egyszer se nyitottam ki az ablakomat. De azért délután megintcsak ott kóvályogtam a Kecskeméti utcán. Hátha csak ismerőse, s véletlenül találkoztak? — vigasztalgattam magamat. S vártam szorongó szívvel. Csúnya havas esső esett. A fiakeresek is összeguborodva ültek a kaucsuk gallérjaik alatt. Várok egy kapuban. A kék bársony-kabát egyszercsak előtűnik. Esernyő alatt persze. A cilinderes fiú tartja az esernyőt. És Flóra a karjába öltekezve jön. Velem felfordult a világ! Aléldozó szívvel követtem őket. Még csak azt akartam tudni, hogy a kapu alatt csókólódznak-e? Éreztem, hogy meghalok, ha csókolódznak, meghalok, mint a villámtól sújtott fa, egyszerre és szótlanul. S követtem őket. (Folytatjuk.) ----<«§ £&-■---A JÓ LAKÁS — Felmondom a lakást, — mondja a lakó a háziasszonynak. — Ön már két éve itt lakik és eddig soha nem panaszkodott, 'Miért mondja fel? — Mert most jöttem rá, hogy a lakásban nincs fürdőszoba.--------------------------MAGYARÁZAT — Nem tudom megérteni, hogy van az, hogy olyan sok házasság nem sikerül. — Az bizonyára azért van, mert olyan sok tapasztalatlan egyén köt házasságot. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden m agy at részére.