Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-08-20 / 16. szám
1954 augusztus 20. NTS nONGO — CLEAN FUN 3-IK OLDAL CÍMVÁLTOZÁS A Rákóczi Segélyző Egyesület ezúton értesíti azokat akiket érdekel, hogy uj cime a niai naptól az alábbi lesz. RÁKÓCZI AID ASSOCIATION 784 Fairfield Avenue BRIDGEPORT, CONN. Levél cim marad: P. 0. Box 3216. - UJ telephone száma EDison 6-1188 BALÁZS A BÜRGEVEL Ez a bizonyos nevezetű Móra Balázs, aki később főbirója volt Szegednek, akkor, amikor ez a történet megesett vele, még csak afféle szegény barkácsoló ember volt, akit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsőt, ezért igen nagy becsületben állt úgy az igazhitű keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitű mozlemineknél. így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbehozta a keritést és azért kapott tőlük egy növendék-birkát, amelyet is a négy lábát összekötve és a nyakába vetve hurcolt hazafelé, mindjárt a Latrán-utca sarkán elejbe állt a Bocsa lakatos. — Nini, — azt mondja, — ez meg bürge, igaz-e? Amire Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember, csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár. — Vötte kend? — Nem. — Akkor vagy kapta kend, vagy lopta kend. — Kaptam.. '’*• — No, azt mögéri. Erővel, egészséggel! Hát hiszen, ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsővárosi Jerikóutca messze van az alsóvárosi barátoktól s Balázs még a Palánkig se ért a bürgével — a belső várost hivták akkor Palánknak — mikor már tizenkettedszer állitotta meg a kérdés: — Bürge az, igaz-e? Vötte kend, lopta kend, honnan hoz- 1 ta kend, hova viszi kend? stb. Tizenkét felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik kérdezősködő, ő azzal csúfot tesz, ha addig él is. Abból lett aztán veszte szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kiváncsi nem volt egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának a borbélya. Nagyon rendes ember különben tarkahitü pogánynak is, soha e világi életben semmi baja vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély meg nem állitja baráti szóval: — Nini, gyaur felebarátom, ugy-e bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz? — Nem a’, hanem ez a Mohamed próféta, vesszen meg veled együtt — fohászkodta el magát Móra Balázs és lekapván nyakából a összekötözött bürgét, megcsóválta azt a feje fölött és úgy dobta vele fiiltövön a jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva imádta Allaht. Csődület támadt, a bimbasik is kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották egyszerkétszer a várárok vizében, amitől az egyszerre magához tért és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt, akinek ő mingyárt ki akarja adatni a nyargalót. — No, azon én is ott akarok lenni, — állt elő nyugodtan Móra Balázs. Tudván pedig, hogy a Hóbajárt basa a valódi független török bíróság. Ennélfogva ha magyar a vádlott, akkor elöljáróban rákent huszonöt botot a talpára, csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált erre rá. így lett volna ez most is, ha Móra Balázsnak olyan becsületes jámbor képe nem lett volna és olyan törökösen lelógó Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 hosszú bajusza, hogy a basa nem volt egészen biztos a nációja felől. (Mert a süvege a nagy huzakodásban lemaradt a fejiről, amúgy meg nyáridőben nem igen lehetett különbséget tenni a szegény emberek közt: mind mezítláb járt az). — No, melyiktek a vádló? — Én vagyok az, kegyelmes basa, — hajlongott keresztbe tett karral a borbély. És elmondta úgy, ahogy volt, miképpen szólította ő meg emberséges szívvel ezt a disznóevő hitetlen gyaurt és miképpen adott az őneki olyan goromba választ, hogy kiesett mind a két papucsából. — így volt-e, te kutyaházi? fordult a basa a jámbor magyarhoz. Az pedig égnek emelte a szélmérés azt felelte: — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája! — No, ez derék gyaur, — enyhült barátságosra a basa és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, a többi igazhivővei együtt ő is igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye engedte. (Értendő alatta a pocakja.) — Most már aztán mondd el fiam, hogy hogy történt a Idolog? — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája----kiáltott Móra Balázs ujfent igen ájtatosan. — Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor mindjárt a lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy volt az azzal a bürgével? — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája! — mondta el Balázs harmadszor is a török hiszekegyet. A basa erre szétrugta maga körül a vánkosokat, beletapsikolt egyik tenyerével a másikba, belépett a fülig hasadt szájú Szerencsen hóhér. — Vidd ezt a kutyát és nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett bőrével számolj be. Úgy ordított, hogy mindenki megkushadt bele, csak Móra Balázs állta nyugodtan az egy íelyet. — Látod, kegyelmes basa, — mondta szép csöndesen, — milyen éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymásután hallottál egy szép szent mondást! Hát akkor engem hogyne hozott volna ki a béketürésből, mikor tizenharmadszor kellett azt a kérdést hallanom, amit kérdés nélkül is tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy bürgét viszek a nyakamban? Akkorát nevetett a Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé. — Hogy hivnak téged, gyaur barátom? — Engem? Móra Balázsnak. — Nohát, Móra Balázs, távozz békében a bürgéddel, aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig fiam molláh, fogd az iró-nádat és irdd föl ennek a kutyazsirral megkent eszü gyaurnak a nevét, mert erre még nekünk szükségünk lehet, ha Allah úgy akarja. k)6: ELSZÓLTA MAGÁT — Jancsi, gyere ide, — szól a mama kisfiához, — csókold meg az uj nevelőnénit. — Nem csókolom meg, — feleli a kisfiú, — félek tőle. — Miért félsz tőle? — Mert láttam mikor a nagybácsi megcsókolta, hogy pofonütötte szegényt a csókért. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz« tési dijat lejáratkor meg fizeti. m
