Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-07-20 / 14. szám

1954 julius 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN 5-ÍK OLDAL — Már pedig azt nem viszi! — csikorgott ki valaki a sarok­ból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére egy kis dudaformáju ember ,akinek szép nagy szél­fogó füle volt, mint a szentesi korsónak s azt annál sebeseb­ben mozgatta, minél jobban el­futotta a méreg. — Gyeviben az a törvény, hogy a birót min­denből ki kell venni. — Ejnye, kutya, meg a má­ja! — csodálkozott el a király. — Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt? — A gyevi biró! — lengette a füleit a dudaember. — No, szeretném azt a jeles birót látni — kacagott a ki­rály. — Hát csak nézzen meg kend — szuszogott a dudaem­ber, — én vagyok a gyevi biró. — Hát akkor kendet vigye el a markolább — mutatott rá a, király, — ezt meg Mátyás deák mondja kendnek. Az lett ebből, hogy a gyevi bir’ó mindjárt előrikkantotta a kisbirót és hűvösre tetette a két deákot. — Ki nem ereszted őket ad­dig, mig meg nem tanulják a gyevi törvényt! Ment is a két deák engedel­mesen, de kisvártatva lelken­dezve futott vissza a kisbiró, fuvogatva az összeszoritotti markát, mint az égett sebet. * — Hát te tán parazsat szo­rongatsz a markodban, hé ? — meresztett nagy szemet a biró. — Jobban süt ez annál is, — nyitotta ki a markát a kisbiró. Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások. Vadonat uj aranyforint volt, Szent László képe az egyik fe­lén, gyűrűs holló a másikon,­­addig csak hallomásból tudtak ilyenről Gyeviben. Meg is szeppent a biró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri emberek. Hazamenet a falu­háza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi kü­lönöset. Papirost szedtek elő a tarisznyából, arra irkáltak-fir­­káltak; a nagyobb mondta, a kisebb irta. — Mégis csak deákfélék lesz­nek, — nyugodott meg a biró. — Majd számon veszem reggel, mire pazarolták a mécsest. K ü r triadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifraruhás urak* sürögtek-forogtak a háza előtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papirt a kisebb, adja neki a parancsot a na­gyobb. — Olvasd, ispán, olvasd! — Gyevi derék népét szivébe A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. fogadja a király őfelsége! — olvassa a kisebb deák. — Kivéve a gyevi birót! — mondja a nagyobb. — Nincs köztük tökkel ütött fejű ember. — Kivéve a gyevi birót! — Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porciót ne fizessen! — Kivéve a gyevi birót! — Minden gyevi ember pün­kösd napján a király vendégei legyen! — Kivéve a gyevi birót! — Ezüsttálból aranykanállal egyen. — Kivéve a gyevi birót! — Tíz arany utravalót kap­jon! — hajtogatta össze az is­pán az írást. — Kivéve a gyevi birót! — mondta rá a király s odafor­dult nevetve a duda-emberhez. — No gyevi biró, ugy-e hogy jól megtanultam a gyevi tör­vényt? Azzal megsarkantyuzta a lo­vát s egyszerre porba veszett a kíséretével. A gyevi biró pedig nyekkent egyet, mint a meg­szűrt duda, elbújt lakásában s világéletében ki nem bujt többet abból. i-'ífci BECSÜLETES EMBER Biró: Hogyan jött maga arra a gondolatra, hogy raboljon? Vádlott: Biró ur kérem, az­zal a pénzzel egy becsületbeli tartozásomat rendeztem. ----------------------­CIGÁNYOK Két öreg amerikai cigány beszélget: — Hát ázstán voltál-e már külhonban? — Voltam hát. — Hát hol voltál? — Londonyországban. — Hát tuds-é londonyul? — Tudok hát. — Tuds fenét, talán még, azst se tudod, mi a Londony­­ország fővárosa? — Hogyisne tudnám. — Hát ha tudod, hát mond. — Hát Párizs. — Ná, csuda, hogy tudod! A KONOK DUDÁS A Harangod egyik községébe uj kondás érkezett. És, hogy bemutassa a tudományát, min­den reggel torka-szakadtából fújta a szarutülkét. Úgy fúj­ta, mintha tisztán csak azért fizetnék. És éppen a borbély ablaka alatt harsogtatta leg­jobban, akinek hozzá téve sem­mi kihajtani való sertése nem volt és igy annál jobban ráért volna még szundítani, ha a széllel-bélelt kondás nem du­dált volna szüntelen bele a leg­szebb álmaiba. Gondolja magában az értel­mes mester: itt tenni kell va­lamit. De hogy fogjon hozzá? Mivel ezzel a konok dudással nem lehet egykönyen célt érni. Egy reggel kiáll a kapujába és hallgatja látható élvezettel, hogy müvészkedik a fúvó mu­zsikus. Azt mondja aztán neki: — Nézze csak bácsi! Én igen szeretem hallgatni a maga du­dálását. Ilyen kondás még nem volt a községben, aki igy ér­tette volna ezt a nehéz mes­terséget. Tetszik a dudásnak ez a be­széd. A borbély pedig igy foly­tatja tovább: — Tegye meg nekem azt, hogy máskor is itt fújja leg­szebben az én ablakom alatt. Aztán, hogy a fáradsága in­gyen ne essék, hát egy fél liter bor ide lesz magának kikészít­ve az ablakba. Megy a kondás másnap reg­gel a borbély háza felé és rá­zendíti utolérhetetlen gyönyö­rűséggel. Megy az ablakhoz, hát a borbély megtartotta a szavát. Ott a félliter bor csak­ugyan az ablakban. Megy a kondás másnap reg­gel még nagyobb örömmel és rázendít még gyönyörűbben. Megy az ablekhoz, hát a félli­ter bor nincs kinn az ablakban. Másnap megint úgy járt. Erre már megmérgesedett szörnyen. No, megállj, te kódis kosz­vakaró! Hát fogok én neked itt ingyen dudálni? Azt se fo­god többé megérni! És elkocogott. Az ész-nagytulajdonos bor­bély pedig aludta vígan az iga­zak álmát.- ■ ««$$»»-------- j CUDAR-ÉLET Pista: Mennyi lakbért szok­tál te fizetni? Muki: Kérdezd inkább, hogy .mennyivel szoktam adós ma­radni. ÜGYES ASSZONY — Az én feleségem igazán nagyon ügyes asszony. — Csakugyan? — Tavaly őszkor egy pár harisnyát kötött nekem egy öreg fürdőruhából s most meg egy fürdőruhát kötött egy fél harisnyából. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legna­gyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre van szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája. • VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT -Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N. W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök.........dollárt s kérem szíveskedjenek tagjaik sorába iktatni. Címem: Nevem: Város és állam:

Next

/
Thumbnails
Contents